FIGYELEM, A RENGETEG LÁTOGATÓ MIATT 3 ÓRÁRA LETILTÓDOTT A KÉPTÁRHELYEM, EZÉRT MINDENKITŐL SORRY, DE A VILÁG RENDJE HELYREÁLLT.

"Nemrég szereztem tudomást róla, hogy a vasúttörténeti park közelében levő régi állomás, amit a háborúban lebombáztak, még létezik, csak nem látogatható. – Egy ilyen kezdetű kedves olvasói levélnek köszönhető, hogy láthattam ezt a világszínvonalú helyet. A levélben be volt linkelve egy webalbum is, Egy különös hely címmel. Rögtön magával ragadott, úgyhogy nem volt kérdés, hogy oda el kell jutni, ha beledöglök is.

A történet másik szálán mélezgettem M-mel arról, hogy első közös mászkálásunkat hova helyezzük el a téridőben, és felvetettem neki ezt. Kiderült, hogy ismeri a környéket, ami rengeteg látnivalót nyújt, de magán az állomáson még nem volt. Ígyhát belevágtunk.

MÁV temető és halott pályaudvar nagyobb térképen való megjelenítése

A térképen centiről centire végig lehet követni a túrát, úgyhogy a leírásával most nem törődnék. Nekünk is volt kinyomtatott műholdas Google térképünk, tisztára FBI-osnak éreztem magamat tőle. A történet helyszíne a MÁV egyik karbantartó állomás-szerűsége. Ez egy rohadt nagy terület, aminek kb. a felét használják karbantartásra, a másik felén iszonyatosan régi vonatkocsik és mozdonyok vannak kiszórva a semmi közepére rohadni. Olyan, mintha a szerelvényeket gazzal próbálnák komposztálni. Egyébként nincsen két egyforma kocsi, mint ahogy a pusztulás fellelhető formáiból sincsen két egyforma. Elkapott egy pár perces zápor, amit az egyik kocsiban vártunk ki.

Feeling-ügyileg már itt is beremegős a helyzet, pedig ez a rész csak az előétel. Egyébként kb. tök szabadon lehet mászkálni, mert a növényzet eltakar minden és mindenki elől (az efféle infókat lásd a térképen). Volt bennem némi félsz, hogy mi van, ha önjelölt házőrző kutyákkal találkozunk (korábbi rossz tapasztalat alapján), akiknek aztán magyarázhatjuk, hogy ez nem az ő területük, de hál' Istennek nem voltak ilyenek. Innen egy kicsivel tovább északra, egy lerobbant, egészen pontosan felrobbant erőmű-szerűség mellett már egy egész szerelvény van összerakva hasonló kocsikból. M mondta, hogy a kocsik sorrendje változott a legutóbbi ittjárta óta. Hogy mi a halálért cserélgetik, az örök rejtély. Mindenesetre itt már mozdonyok is vannak, bár nem a vonat elején, hanem a közepén.

Ezután jött az izgalmasabb rész. Először is ritkult a növényzet, másodszor is nőtt a népsűrűség. Ezen felül innen jött az a rész, ahol még egyikünk sem járt. Néhány alkalommal a bokrok közé kellett bújnunk autók vagy munkások miatt, de az is igaz, hogy mindenki arcáról a leszarom-attitűd sugárzott, úgyhogy nem volt félelmetes. Végül már csak 20-30 méter választott el a halott pályaudvar épületétől. Ezen a szakaszon egyáltalán nem volt növényzet, viszont volt még annyi gaz, hogy lassítson. Sínek futottak az utunkon keresztbe, hogy legyen min elbotolni. Balról bárki megláthatott, jobbról pedig autók közlekedhettek. Egy kicsit tanakodtunk, hogy belevágjunk-e, aztán úgy döntöttünk, hogy igen, ha már eddig eljöttünk. A stratégia az lett, hogy sietve sétáljunk át, és közben reménykedjünk. Folytatás itt (többféle okból két részre szedtem ezt a sztorit)!