Régi tervem a pécsi magasház, de sajnos nem esett útba az elmúlt 370 évben. Addig is útba esett R-éknek, akik nemhogy felmentek, de le is kamerázták, és meg is írták nekem, hogy hogyan történt. Köszönöm!

Sörözni mentünk, de nagy vihar kerekedett. Hirtelen egy ötletünk támadt: menjünk fel a magasház tetejére. Addig úgy tudtuk, hogy kutyával őrzik, de elhatároztuk, hogy majd lefizetjük az őrt, hogy engedjen fel minket. Mikor odaértünk és körbejártuk az épületet, egy nagy lyukat fedeztünk fel a kerítésen, és habozás nélkül átmásztunk rajta. A nagy sietségben a haverom rövidnadrágját felhasította egy szögesdrót. Csöndben végiglopóztunk az évek óta elkerített betonplacc mellet a ház lábánál a bejáratig, de őröket most sem láttunk. Sötét volt és erős szél fújt, és valahol jó magasan egy ablak becsapódott. Rohadt nagyot csörömpölt. Bejutottunk a lépcsőházig, és jól meglepődtünk amikor láttuk, hogy a lerácsozott feljáró bal alsó sarka fel van hajlítva. Még szerencse, mert tovább nem jutottunk volna. Azért azt kihajlítani nem kis munka lehetett!  Átmásztunk a lyukon, és izgatottan nyomultunk fölfele... végre itt vagyunk! A kint süvítő szél, a bent csöpögő víz, valamint a léptünk zaja volt, amit hallani lehetett. Egyszer csak a 6. emeleten egy szinttel följebbről lánccsörgést hallottunk. Gondoltuk, ez biztos nem a szél. Vagy egy őr, vagy egy őrült csöves, vagy egy zombi. Zombik voltak. Levertük a támadásukat, és módszeresen haladtunk tovább fölfele. Még jobban meglepődtünk, amikor legfelül a tetőkijárat is tárva-nyitva volt. Mire felértünk, már majdnem világos volt. A tetőn körbenéztünk, megittunk egy sört, aztán elindultunk visszafele. A 25. emeleten - már világosban - találtunk egy matracot. Persze a lift nem működik... Hazafele még megittunk egy sört annak örömére, hogy végre feljutottunk Magyarország 5. legmagasabb épületébe, ami 22 éve lakatlan.

Remélem, még idén sorra kerül nekem is...! Lesz nálam plazmaágyú, a zombik idomítására.