Magasság: 4 emelet
Fotóalbum | Panorámák

Ez egy kétrészes bejegyzés első epizódja. Ha esetleg a másodikat keresed, ide kattintva rögtön oda jutsz.

Érdekes módon már több bejegyzésben említésre került a leégett budafoki papírgyár (1, 2, 3, 4), de igazán mélyre( és magasra)ható anyag nem készült róla. Pedig a kinti része az egyik legfotogénebb rom, amit ismerek - egy igazi gyönyörűség! Az elmúlt pár hétben viszont 2x is bejártuk töviről hegyire a csarnokokat!

• Első alkalommal a HVG felkérésére, Stiller Ákossal egy urbex-témájú cikkhez készítettünk fotókat szerény személyemről. Ezek a képek onnan ismerhetők fel, hogy én vagyok rajtuk. (A cikk a HVG 2014/19-es számában található meg. Egyébként nagyon jó lett, és külön megtiszteltetés, hogy kb. 50%-ban szó szerint vagy tartalmilag az Altománra épített. Köszönöm!)
• Második alkalommal B-vel enyhítettük heveny urbex-függőségünket itt. Az ő képei onnan ismerhetők fel, hogy kiemelkedően vannak komponálva. (A többi kép pedig az én művem.)

A bejárások alatt gátlástalanul kiéltem a panoráma-mániámat, találtunk rejtett művészeti installációt, voltak beteges random objectek, tetőztünk, kommandóztunk, zen-állapotba kerültünk, és egy kicsit még social engineer-kedtünk is. Az anyag akkora lett, hogy ketté szedtem: ebben a részben a "Bent és fent" kerül sorra, a második részben pedig "Az Édenkert".

A csarnok | Kattints a képre a 3D-s panorámáért! | Több Altomán-panoráma itt.

Az első utunk mindkét látogatáson a központi csarnokba vezetett. Gondolom valaha itt gépek álltak, de mára csak az alapzatuk van meg, amik úgy szabdalják fel a terem padlóját, mint megannyi puszta sír (höhh). Legjobban a panorámaképek írják le a látványt, ezért én több szót nem is fecsérlek rá, kattints!

Biztonsági kamera nézet | Kattints a képre a 3D-s panorámáért! | Több Altomán-panoráma itt.

A csarnok alaphangulatát a plafonról félig leszakadtan lógó neonlámpák, drótok és vasak adják meg. Ezek nagyon ütősen néznek ki! Ott jártunkkor még egy kis szél is volt, ami hangulatosan lengette őket. Persze ez azt is eredményezte, hogy nem csak a lábunk elé, hanem felfelé is folyton figyelni kellett, mert nem jó ötlet alájuk sétálni.

A földön találtunk galambtojást (érthető) és marha sok fűrészpor-szerű cuccot leszórva (nem érthető). Maga a terem 1 emelet magasságban található, és a padlón lévő lyukakon keresztül le lehet látni különféle sötét helyiségekbe, legalábbis ha valakinek infraszeme van. Az ablakokon keresztül pedig a terület aktív részén dolgozó emberek sznájperolhatók.

Fotó: Stiller Ákos, HVG

Az épület egyik sarkában kisebb öltöző-szerű helyiség és vizesblokk volt. Meglepő módon csak 2 WC volt, mintha itt minimális létszámban dolgoztak volna emberek. Egy furcsán a padló magassága fölött elhelyezett ajtón keresztül ki lehetett jutni egy olyan tetőre, ami a szomszédos nyitott csarnok (az "Édenkert") oldala mentén futott végig. De mivel erre ráláttak a kint dolgozó emberek, gyakorlatilag kúszva kellett elérnünk az első emelvény mögé. Ezt a missziót sikeresen végrehajtottuk.

Itt elég különös dolgot találtunk: a falra és a földre több helyütt furcsa szövegtöredékeket írt valaki: "nem remél", "és okos fejével", valamint "biccent". Utóbbi kettő összeillik, de egyelőre nem tudtuk összerakni, hogy mire vonatkozik az egész. Viszont pár emelettel később...

Miután visszakommandóztunk az épületbe, elindultunk felfelé a szinteken. Ekkor találtuk az egyik legbetegebb random objectet, amibe valaha futottam: egy nagy befőttesüvegnyi uborkát.

Ezután következett egyik kedvenc részem, egy kb. 3x3 méteres teherlift aknája. Ezekbe mindig jó érzés lenézni! Az ajtaja teljesen hiányzott, ehelyett kartonokból és raklapokból emelt kerítés "védte". Imádom, amikor munkások tesznek ki figyelmeztetéseket, mert ilyen színvonalas szövegek kommunikálják a veszélyt: Nem pálya!, Inkább ne!, stb. (a Tüskecsarnokban is hasonló feliratok voltak).

A következő szint már nem volt más, mint a tető. És persze ahol tető van, ott általában egy még feljebbi tető is van, úgyhogy nézzük a kilátást a csúcsról:

Kilátás a legtetőről | Kattints a képre a 3D-s panorámáért! | Több Altomán-panoráma itt.

A tető területileg kibbahszott nagy! Akár egy jó focimeccset is lehetne rajta rendezni. És bőven volt itt is furcsaság. Először is az egészet egyenletesen elszórva kagylóhéjak borították. WTF? Némi gondolkodás után a szintén nagy számban jelenlévő dióhéj rávezetett: valószínűleg a madarak hordják ide a cuccot (a terület mögött csörgedezik a Duna nevű patak), és itt eszik meg.

Másodszor újabb melankólikus töredékszavakat találtunk felfestve: "merengve" illetve "szétnéz". Ez a rejtély csak utólag, a Google segítségével állt össze, de annál hátborzongatóbb volt, amikor rátaláltam:

"Az ember végül homokos,
szomorú, vizes síkra ér,
szétnéz merengve és okos
fejével biccent, nem remél."
- József Attila: Reménytelenül -

Ez utóbbi két sor van darabokban felfestve a gyár falaira! Eddig még csak egyszer fordult elő, hogy művészeti alkotást találtunk elhagyatott helyen, és nem gondoltam volna, hogy ez valaha újra bekövetkezhet!

Némi élvezkedés után még vágyakozva bepillantottunk a szomszédos Édenkert-csarnok területére, aztán a tettek mezejére léptünk. A folytatás erre a mondatra kattintva érhető el (megéri!).

Fotó: Stiller Ákos, HVG