Elkészültek a gömbpanorámák, amik azt az érzést nyújtják, mintha ott lennénk! [BENT LENT] [LÉPCSŐN FELFELÉ] [TARTÁLYBAN] [LEGTETEJÉN!] [KINT LENT]. Köszönet: kerekterek.hu.

Helyszín: Budapest, Tatai út, Vasúttörténeti Park
Magasság: 39 méter vagy 59 méter (lásd alább)

 Érdekesnek ígérkezik, nem? :)

Nos, ezen a délutánon Mr Altoman.blog.hu, Mr Víztorony.hu és Mr Kerekterek.hu találkozott a Vasúttörténeti park bejáratánál (úgy látszik, kísért ez a környék engem). A cél az volt, hogy Mr Víztorony.hu szervező munkájának köszönhetően (köszönöm!) gömbpanoráma-felvételeket készítsen Mr Kerekterek.hu az ott található nagyon ütős kinézetű víztoronyban, én pedig társműélvezőként voltam meghívva. Mivel elég figyelemfelkeltő dizájnnal rendelkezik a torony, már akkor is kiszúrtuk, amikor a vonatcsarnoknál jártunk, de akkor még csak fennhangon álmodozhattunk róla. A túravezetőnk a talán ötvenes éveiben járó Gyula bá volt, aki érkezésekor remek benyomást keltett, ahogy kék munkás kertészgatyájában lepattant egy full krómozott, négy-kilépős, telematricázott flatland BMX-ről. Bizony, itt nincs szarozás, ha szolgálati járművekről van szó. Miután kivettük a szükséges felszereléseket a kocsiból, odamentünk a toronyhoz, ami egy félbehagyott, miniatürizált Magyarországot formáló telken áll (ez turistalátványosság lett volna, de végül nem készült el). Még sosem voltam víztoronyban, úgyhogy nagyon vártam, hogy milyen látvány tárul elénk, miután kinyílik az ajtó. Hát ilyen:

A Random Urbex Tárgyak c. fotógyűjteményem nagysága hirtelen triplájára nőtt, mert itt a tévétől a bicklin át a hűtőszekrényig volt minden! De valójában nem előre kell ilyenkor nézni, hanem felfelé! Az pedig ilyen volt:

Persze a falak egymással párhuzamosak, de tényleg kb. úgy éli meg az ember, ahogyan ez a kép mutatja. A ~20 méter átmérőjű kör kerületén egy nem túl széles vaslépcső visz fel csigaalakban az ismeretlenbe. Különösebb teketória nélkül elindultunk felfelé. Az elején olyan vastag porréteg volt alattunk, hogy tök puhán lépkedtünk a vason. A lépcső közepe táján egy üres galambfészek jelezte, hogy itt egyébként zajlik az élet, csak nem emberek élik. Felérve egy rácspadlón találtuk magunkat az 1000 köbméter térfogatú tartály alatt. Lefelé a következő látvány terült el: 

Itt is volt egy galambfészek, de ebben még 2 tojás is volt! Innen egy létra segítségével egy szűk lyukon keresztül jutottunk ki a tartály belsejébe, immár a szabad ég alá. A létra a tartály aljának mértani közepére vezetett. Remélhetőleg rövidesen lesznek gömbpanorámák innen (majd nézzetek vissza, hogy lett-e frissítve a poszt), addig is itt vannak ezek a képek:

A tartály több oldalán is létrák visznek fel a peremre, ahol ma mobilátjátszó és egyéb antennák működnek, és fémpallón körbe lehet sétálni. Csak arra kell vigyázni, hogy ne essünk be a perem és a tartály közötti részre (ami egyébként egy külső tartály), mert onnan aztán kurva nehéz kimászni. Plusz Gyula bá mondta, hogy egy pillanatra se álljunk bizonyos típusú antennák elé (megerősítve ezzel a SOTE NET tetején tanultakat), bár az igaz, hogy ehhez Supermannek kellett volna lenni, mert minden antenna a torony széléről kifelé nézett. Mi is ezt tettük, és ilyeneket láttunk:

Gyula bá szerint a torony 39 méter magas (én is kb. ennyire tippeltem volna), de a víztorony.hu adatai szerint 59 méteres. Miközben készültek a gömbpanorámák, Mr Víztorony.hu elővette a szakmai énjét is, Mr Függőágy.hu-t. Ez így együtt olyan kombinációt jelentett, amiről nem gondoltam volna, hogy életemben lesz ilyen. Kibontott egy picire összecsomagolható függőágyat, és kikötötte a víztoronytartály belsejében két létra közé. Ezután felváltva flesseltünk a függőágyban ringatózva (amely alkalmatosság sokkal kényelmesebb, mint gondoltam, és árban sem vág földhöz, csak ajánlani tudom!).

De még függőágy nélkül is kifejezetten kikapcsolódás volt ebben a kalandban, hogy nem kellett az illegalitás miatt izgulni, és szép nyugodtan be lehetett fotózni mindent, amit akartunk. Nem sokkal több mint egy órát lehettünk fent, utána elbúcsúztunk, és engem már várt egy következő akció (de tényleg)...!