Helyszín: 1068. Budapest, Dózsa György út 84. (Városligeti fasor felől)
Magasság: 4 emelet
Fotóalbum (Altomán & Attila)

Amióta Tomi bejelentette, nagyon vártam ezt a napot. Ugyanis kimentünk egy épületre élő, igazi alpin munkát végezni! A helyszín cím alapján kevésbé, látványra viszont annál inkább ismerős lehet:

Ebben a ronda kockában tartotta régen Kádár Jani a beszédeit. Olyannyira így van ez, hogy meg is néztük az elhagyatott pódiumát. Mielőtt bármibe belekezdtünk volna, Tomi mondta, hogy kövessük, és bevitt a bent található hatalmas előadóterembe. Így 2in1 üzemmódban egy jó kis elhagyatott helyet is bejárhattunk. Ezt látta Kádár, amikor beszélt (mínusz a lom, plusz sok ember):

Az épületben egyébként már bulit is tartottak, ennek megfelelően rengeteg szemét van benne.

Aztán irány volt a tető. A munkánk kezdőkhöz méltóan egyszerű volt: végig kellett nézni, hogy esik-e szét valahol az épület. Vagyis minden oldalon lelógni, leereszkedni, és végignézni/-ütögetni, hogy találunk-e valamilyen hibát.

Ez volt a kilátás a tetőről (incl. magányos filozófus alpinista):

A kötelek kikötése viszonylag simán ment, viszont jó para szituáció keletkezett a beszállásnál. Ugyanis a kikötési ponttól a tető széléig kb. 30-35 méter távolság volt (csak a tető közepén volt kellően erős rész). A tető szélén lelógattuk az ülőpadunkat, amibe be kellett szállni. De amikor elkezdtünk beleállni, a 30 méter kötélhossz a súlyunk alatt nyúlni kezdett lefelé (ez amúgy természetes jelenség). Nyúlt, nyúlt, és nem lehetett tudni, mikor áll meg. Márpedig olyan tükörsima derékszög volt a tető, hogy ha egyszer a súlypontunk lekerül onnan, visszamászni lehetetlen.

A lejtmenet végül akkor állt meg, amikor a tető a nyakunk magasságában volt, mi pedig álldogáltunk az ülőpadban a homlokzat előtt, a semmi fölött. Innen meg bele kellett tornázni magunkat úgy, hogy egyik lábunkkal elnyomjuk magunkat a faltól, és közben "belecsusszanunk". Hát ebben a helyzetben volt egy kis halálközeli élményem, mert sehogy sem akart összejönni. Mindig úgy éreztem, hogy ehhez eggyel több láb kéne. Visszaút nem volt, előre pedig szintén nem. Buzgón konzultáltam a többiekkel és az égiekkel, de jó ideig csak álltam tehetetlenül. Márpedig a többieknek sikerült, úgyhogy elvileg nem volt lehetetlen! Végül nagy nehezen sikerült is megoldani, és innentől jött a hawaii... Csak lógni, hintázni jobbra-balra, és vizsgálni a falat.

A tető másik két oldala sokkal normálisabb beszállást tett lehetővé, úgyhogy ott nem volt (annyira) para. Utólag ki is gondoltam, hogy egy kis módosítással lehetne ezt az egészet egyszerűbben is csinálni (remélem, lesz alkalmam tesztelni!).

A nap bónusz tanulsága az volt, hogy ami összegabalyodhat, az össze is gabalyodik. Úgy éreztem, kb. 2 órát töltöttem lógással, és 4 órát kötelek húzogatásával. A végén már úgy éreztem, a saját idegeimre kötöm a csomókat.

De mindent egybevetve a tanfolyam talán leghasznosabb napja volt ez!

#selfie: