Kattints a képekre a nagyobb méretű megnyitásukért! A teljes album pedig elérhető erre a mondatra kattintva! (És sok kép van még itt is (a PRNYE blogon)).
Ezen a héten a II. PR (gyengébbek kedvéért Public Relations) Nyári Egyetemen voltam Erdélyben. Az egész hetes program végére szombatra bedobtak egy egész napos kirándulást többek között a Békás-szoroshoz. Busszal érkeztünk hegyen-völgyön-szerpentinen keresztül a szoros elejéhez, amin aztán gyalog mentünk végig, miközben a busz elment mellettünk a szoros másik végéig, hogy visszafelé már az hozzon minket. A szorosban a Békás nevű patak/folyó folyik, ami a környezethez méltóan elég vad egy víz, bár nem nagy. Valamiért azt hittem, hogy a "szoros" egy egyenes dolog, de a Google maps alapján egy többszörös S alakú kacskaringóról van szó. Persze a méretek miatt belülről ezt ilyen konkrétan nem lehet érzékelni, és egyébként sem az útirányra figyel az ember (abból csak egy van), hanem a minden oldalról fölé tornyosuló, talán 100 métert is meghaladó sziklafalakra, -csúcsokra és -szirtekre! A Wikipedia szerint "a Békás-szorost közrefogó hegycsúcsok: Kis-Cohárd (1344 m), Csíki-bükk (1264 m), Oltár-kő (1154 m), Mária-kő (1125 m)", persze az út szintje nyilván nem 0 méteren van, csak gondoltam, mini idegenvezetést tartok itt írott formában.
Magában a szorosban egyébként van némi parafaktor. 3 összetevője: a sziklák, az út és a patak közül csak a harmadik nem omladozik. A sziklák kiszögellései alatt mindenhol kőtörmelék jelzi, hogy a hegyek sem tartanak örökké, főleg ha alulról a víz, felülről pedig a rendszeres átmenő forgalom által keltett rezgések dolgoznak rajta. A szoros egyébként egy nagyon fontos út (a 12C) része, de szerencsére akkora tumultus (Hülye Szó(TM)) azért nincs rajta, mint amekkora akár lehetne. Az aszfaltút pedig több helyen leomlott már, mert kimosta alóla a talajt a hegyipatak, illetve több helyen "csak" az út és a patak közötti alacsony kőkerítés van leomolva.
Eddig meg voltam győződve róla, hogy a természeti alpinizmus (magyarul sziklamászás) nem igazán érdekel, de meg kell hogy mondjam, hogy az itteni falak egész izgalmasnak látszottak! Mondjuk azért szót kért bennem az ipari ösztönöm is, mert rögtön azt találtam ki, hogy miért nem festünk az egyik szirtre egy felnagyított "vonalzót", amin le lehetne olvasni, hogy hány méter magas. Jó kis munka lenne (és nem hiszem, hogy különösebb természeti kárt okozna, nem beszélve a turisztikai vonzerejéről)! :)
