Újra írok. Mint az bizonyára emberek millióinak tűnt fel, 1-2 éve bepassziválódott az Altomán. Százezrek ráncolgatták a homlokukat, hogy ez miért pont a design-megújulást követő nagy tervek és heves ígérgetések időszaka után következett. Tízezrek hánytak jeges verítéket, miután rémálmukból felébredve azon tépelődtek: "Lehet, hogy leesett egy tetőről és meghalt? Vagy börtönbe került?"
Jó hír: nem. Nézzük röviden.
Mi történt? Olyan változások voltak az életemben – piacra lépés egy saját vállalkozással –, amiket nem tudtam minden esetben teljes kontroll alatt tartani. Ez sajnos a blogolás kárára volt. (Érdekes módon Deadmind blogjára is rossz hatással volt a nagybetűs élet, de én hiszek az AlterBudapest feltámadásában is!)
Urbexeltem-e? Az nem kifejezés! Kifelebefelebaszogatottul. Sőt, még olyan helyeken is jártam, amiknek az eddigiek a nyomába sem érnek. Például a 3-as metró Arany János utcai metrómegállója alatti járatokban, a 2-es metró mentén található híres Rákosi-bunkerben (ezekért ezúton is köszönet B-nek), óriási elhagyatott üzemekben, iskolában, gyárkéményen (köszönet A-nak, V-nek és a többieknek), stb.. Megismertem több nagyon aktív embert is, akiknek szintén sok túrát köszönhetek. Ha minden jól megy, ez nem azt jelenti, hogy sok mindenről lemaradtatok, pont ellenkezőleg: sok mindenről írhatok majd színes-szagos-5D-IMAX beszámolót!
Akkor most hogy-hogy újra? Visszakérdezek: ti hisztek az örök szerelemben? Emberi síkon fogalmam sincs, hogy mit higgyek erről a témáról. De hobbi-síkon megbizonyosodtam: az urbex nekem múlhatatlan szerelem. Minden egyes nappal, akár vele, akár nélküle töltöm, csak megerősödök, hogy imádom. És ez nem múlik el soha. Nemrég megjelent a HVG-ben egy urbex-cikk a közreműködésemmel, és ahogy a kezembe fogtam az újságot, úgy éreztem, nem tudok nélküle élni. Írni akarok. Csinálni akarom. Meg ilyenek.
Nagyon köszönöm a rengeteg időközbeni megkeresést - amik emberi és média oldalról is megállíthatatlanul özönöltek -, a sok-sok szép szót, és hogy sokan hihetetlen kitartással felkeresték az oldalt! Nem akarok megint felelőtlenül ígérgetni, de annyit mondhatok, hogy igyekszem meghálálni. :)
U.i.: Az itt írtak továbbra is a fantázia szüleményei, elfojtott sci-fi-írói vénám melléktermékei. A képeket Photoshopoltam, vagy az internetről lopkodtam össze. A videókat idegenek küldték nekem ismeretlen e-mailcímekről. Urbexelni ÉLETVESZÉLYES, eszedbe ne jusson!! :)