Fotóalbum (Altomán & B. Viktor)
Panorámák
Az agyam a sok élmény hatására már csak tompán érzékelte, hogy mi történik velünk a nap végén. Viktor vezetett tovább a területen, csarnokokon, utakon és derékig érő gazos területeken át.
Azt hittem, több már nem jöhet, de kaptuk 2 hatalmas adag desszertet is! Az első ez a gigamega csarnok volt:
A második pedig ez a posztapokaliptikus épület. Itt már annyira tompa voltam, hogy csak utólag, a fényképekről érzékeltem, mennyire brutálisan ütős volt. Ilyen omlás-bomlást nem mindenhol látni! Valamiért a Jurassic Park jutott róla eszembe (Viktor képei fantasztikusak)...
Ezt a lámpás termet IMÁDTAM!
A 10 órás urbex után a hazaút óráit leolvadt aggyal és betonnehéznek érzett tagokkal tettem meg. Hazaérve megállapítottam, hogy a lábamon olyan koszréteg gyűlt össze, mintha 7 árnyalatot barnultam volna. A nyakam pedig olyan vörösre égett, hogy már rémisztő volt. De a tanulság egyértelműen az, hogy ilyen napokat kell csinálni!
