FIGYELEM, A RENGETEG LÁTOGATÓ MIATT 3 ÓRÁRA LETILTÓDOTT A KÉPTÁRHELYEM, EZÉRT MINDENKITŐL SORRY, DE A VILÁG RENDJE HELYREÁLLT.

Az elmúlt 2 napban viszonylag sokan jelezték nekem, hogy terveznek "beugrani" az előző bejegyzésben bemutatott helyre (és talán még többen vannak, akik nem jelezték). Nyilván hülyén venné ki magát, ha megpróbálnálak titeket lebeszélni, de arra kérlek titeket, hogy gondolkodjatok! Emlékeztetőül egy csokornyi random idézet:

• "Egyetlen mondatot tudtam kivenni a vezető szavaiból: "Életveszélyessé van nyilvánítva"." (Altomán)
• "Előtte odakint is folyton azon gondolkodtunk, hogy hol lehet a legkisebb esélye, hogy a fejünkre esik valami (az üveg vagy a fa tetőrészek alatt mászkálva? - bár tökmindegy), de ott bent olyan helyiség is volt, ahol nem mertünk néhány mp-nél tovább lenni. Pl. ahol a plafon 1/4-e egy darabban szakadt le, és a maradék 3/4-ére is ez a sors várt." (Altomán)
• "Még utoljára ránk hozta a frászt egy közelben meginduló tetőcsúszás(...)" (Altomán)
• "Az épületek valóban életveszélyesek, bármikor a fejedre eshet valami(...)" (Sparhelt)
• "Bizony akkor is emberes üvegtáblák hullottak a tetőről és amik még fent voltak, azok is jégcsapként lógtak, bármikor elszabadulva." (MASTERTAPE)
• "A trafóállomásról is raktatok fel képet. Budapest és környéke (kb 20-35km-es kör lehet?) innen kap delejt, szóval ne is gondoljon senki arra, hogy _közel megy_ ehhez, mert elvillan mint szúnyog a kékfényű írtógépben." (Matiz)

A lényeg: szélcsendes-napos időben is óráról órára esik szét a hely. Íme a friss időjárás-előrejelzés, ami minimum néhány hetes türelemre int (ezeket nyári zivataroknak hívják, és ott halálosak lehetnek):

Még annyit kell tudnotok, hogy az a bejegyzés viszonylag nagyot durrant, úgyhogy könnyen eljuthatott a telep tulajdonosainak a fülébe is, akik ennek megfelelően tehettek intézkedéseket. Ha ezek után is menni akartok, akkor vigyetek munkavédelmi sisakot, az talán megment, ha rátok zuhan egy tetődarab (talán nem).

Deadmind kolléga találó szavaival zárom a soraimat: "Sok fotóm életveszélyes (vagy illegális) helyzetekben készült - ezek a saját kalandvágyam és meggondolatlanságom eredményei, tehát ha bárki úgy gondolja, hogy utánam csinálja, az hülye." :))

FIGYELEM, A RENGETEG LÁTOGATÓ MIATT 3 ÓRÁRA LETILTÓDOTT A KÉPTÁRHELYEM, EZÉRT MINDENKITŐL SORRY, DE A VILÁG RENDJE HELYREÁLLT.

(Ez az epizód egy előző folytatása. Ha tudni akarod, hogy hol vagyunk és mit csinálunk, ide kattints az előzményekért.)

Senki nem vett észre. Beléptünk egy ajtón, és egyszercsak itt voltunk:

AZT A BÜDÖS K*RVA. Egy komplett pályaudvar* [*lásd a kommenteket történelmi korrekciókért!], tele vonatokkal, amit, amiket csak a történelmi térerő tart össze. Nehéz szavakba önteni. Nagyon sokminden volt itt egyben, amiért rajongok. Óriási tér, időtlen stílus, gyönyörű fények, urbex-szabadságérzet, izgalom és egy csipetnyi steampunk. Ez bizony egy elraktározandó pillanat volt. Akkor még nem sejtettük, hogy az állomás másik vége felől vendégek érkeznek :) Suttogva és lábujjhegyen jártunk. Még nem is teljesen fogtuk fel, hogy hol vagyunk. Odamentünk, megnéztük, megtapogattuk a vonatokat, mintha félnénk, hogy nem valódiak. Pedig valódibbak voltak, mint bármelyik kisminkelt múzeumi preparátum. Semmi kozmetikázás, semmi kibelezés! Ezeket néhány évtizede lebaszták ide, és azóta csak az idő nyúlt hozzájuk. 100% autentikus matéria. Valóság show.

Aztán egyszercsak zajokra lettünk figyelmesek. Gyorsan felpattantunk egy vonatkocsiba, és onnan leskelődtünk kifelé, hogy mi az oka. Három alak tűnt fel: az egyikük magyarázott, a másik 2 fényképezgetett. A vágány végénél voltak, aminek mi a harmadánál. Egyetlen mondatot tudtam kivenni a vezető szavaiból: "Életveszélyessé van nyilvánítva". Kussoltunk és kuksoltunk, közben M mondta, hogy halkítsuk le a telókat. Óriási amatőrök voltunk, hogy ez csak most jutott eszünkbe, de még mindig jobb később, mint soha. Néhány perc múlva a három alak elindult felénk. Néma csendben beálltunk a kocsi folyosójának az elejére. A többihez képest ez egy egész modern kocsi volt, majdnem olyan, mint a mostani MÁV kocsik. De annyira lyukacsosra rágta az idő, hogy igazából így is kilátszódtunk, ezért csak abban bízhattunk, hogy a mozdulatlanságunk elrejt majd. Miközben füleltünk, kétszer is vibrálni kezdett a telefonom, mert hívtak. Kb. 5 percig állhattunk ott, amikor a hangok halkulni kezdtek. Nem sokkal később kinéztünk, és úgy tűnt, odébb mentek. Ekkor átkommandóztunk a szemben lévő benti épületsor egyik maradványába.

Előtte odakint is folyton azon gondolkodtunk, hogy hol lehet a legkisebb esélye, hogy a fejünkre esik valami (az üveg vagy a fa tetőrészek alatt mászkálva? - bár tökmindegy), de ott bent olyan helyiség is volt, ahol nem mertünk néhány mp-nél tovább lenni. Pl. ahol a plafon 1/4-e egy darabban szakadt le, és a maradék 3/4-ére is ez a sors várt. Miután még vártunk néhány percet, megkockáztattuk, hogy tovább haladunk. Nem a vágány mentén mentünk végig, hanem átmentünk egy kocsin keresztül a következőre, és onnan még eggyel tovább. Végül kilyukadtunk az épület átellenes csücskében. Itt érdekes módon egy új épület volt összeépítve a régivel, különös kontrasztot alkotva:

Ekkor történt az, hogy megint beszélgetést hallottunk abból az irányból, amerre az előbb a vendégeink távoztak. A különbség az volt, hogy itt az égvilágon sehová nem tudtunk elbújni, ráadásul sarokba voltunk szorítva. Leguggoltunk néhány kupac raklap mellé, nem mintha sokat takartak volna... Mögöttünk a lábunknál egy rés volt a falon, úgyhogy kifényképeztünk és -videóztunk rajta, hogy lássuk, jönnek-e emberek. A kijelzőink alapján nem sokat tudtunk kivenni, de aztán szerencsére megint elhalkultak a hangok, úgyhogy gyorsan rátértünk az utolsó 2 vágány megnézésére. A vonatok erre még régebbiek, a gőzmozdonyok pedig ÓRIÁSIAK voltak.

Egy sínen 3-4 monstrum is állt egymás mögött. Az egyikben még volt szén, a másikból gépolaj-szerűség folyt, a harmadikon facsemete nőtt. A legvégén a szocialista szellem vasútja koronázta meg az utat. Csak érzékeltetésképpen ennek a középső kerekei embermagasságúak (ez nem jön át a képről). Még utoljára ránk hozta a frászt egy közelben meginduló tetőcsúszás, de szerencsére nem omlott ránk semmi (ez a kép mindent elárul). Talán összesen 1-1,5 órát voltunk bent, amit igen nehezen tudtuk rekonstruálni, mert annyira felborult az időérzékelésünk. Aztán amikor úgy éreztük, hogy többet nem tudunk befogadni, diadalmasan elsétáltunk a naplementébe. De itt még nem volt vége a napnak, mert a sikerélményen felbuzdulva beugrottunk az első részben említett felrobbant erőmű-szerűségbe is! De ez már egy másik poszt... TÖBB KÉP ÉS VIDEÓ AZ ALBUMBAN, ÉRDEMES! Meg olvassatok kommenteket, ott is van okosság és anyag rengeteg, köszönöm nektek.

FIGYELEM, A RENGETEG LÁTOGATÓ MIATT 3 ÓRÁRA LETILTÓDOTT A KÉPTÁRHELYEM, EZÉRT MINDENKITŐL SORRY, DE A VILÁG RENDJE HELYREÁLLT.

"Nemrég szereztem tudomást róla, hogy a vasúttörténeti park közelében levő régi állomás, amit a háborúban lebombáztak, még létezik, csak nem látogatható. – Egy ilyen kezdetű kedves olvasói levélnek köszönhető, hogy láthattam ezt a világszínvonalú helyet. A levélben be volt linkelve egy webalbum is, Egy különös hely címmel. Rögtön magával ragadott, úgyhogy nem volt kérdés, hogy oda el kell jutni, ha beledöglök is.

A történet másik szálán mélezgettem M-mel arról, hogy első közös mászkálásunkat hova helyezzük el a téridőben, és felvetettem neki ezt. Kiderült, hogy ismeri a környéket, ami rengeteg látnivalót nyújt, de magán az állomáson még nem volt. Ígyhát belevágtunk.

MÁV temető és halott pályaudvar nagyobb térképen való megjelenítése

A térképen centiről centire végig lehet követni a túrát, úgyhogy a leírásával most nem törődnék. Nekünk is volt kinyomtatott műholdas Google térképünk, tisztára FBI-osnak éreztem magamat tőle. A történet helyszíne a MÁV egyik karbantartó állomás-szerűsége. Ez egy rohadt nagy terület, aminek kb. a felét használják karbantartásra, a másik felén iszonyatosan régi vonatkocsik és mozdonyok vannak kiszórva a semmi közepére rohadni. Olyan, mintha a szerelvényeket gazzal próbálnák komposztálni. Egyébként nincsen két egyforma kocsi, mint ahogy a pusztulás fellelhető formáiból sincsen két egyforma. Elkapott egy pár perces zápor, amit az egyik kocsiban vártunk ki.

Feeling-ügyileg már itt is beremegős a helyzet, pedig ez a rész csak az előétel. Egyébként kb. tök szabadon lehet mászkálni, mert a növényzet eltakar minden és mindenki elől (az efféle infókat lásd a térképen). Volt bennem némi félsz, hogy mi van, ha önjelölt házőrző kutyákkal találkozunk (korábbi rossz tapasztalat alapján), akiknek aztán magyarázhatjuk, hogy ez nem az ő területük, de hál' Istennek nem voltak ilyenek. Innen egy kicsivel tovább északra, egy lerobbant, egészen pontosan felrobbant erőmű-szerűség mellett már egy egész szerelvény van összerakva hasonló kocsikból. M mondta, hogy a kocsik sorrendje változott a legutóbbi ittjárta óta. Hogy mi a halálért cserélgetik, az örök rejtély. Mindenesetre itt már mozdonyok is vannak, bár nem a vonat elején, hanem a közepén.

Ezután jött az izgalmasabb rész. Először is ritkult a növényzet, másodszor is nőtt a népsűrűség. Ezen felül innen jött az a rész, ahol még egyikünk sem járt. Néhány alkalommal a bokrok közé kellett bújnunk autók vagy munkások miatt, de az is igaz, hogy mindenki arcáról a leszarom-attitűd sugárzott, úgyhogy nem volt félelmetes. Végül már csak 20-30 méter választott el a halott pályaudvar épületétől. Ezen a szakaszon egyáltalán nem volt növényzet, viszont volt még annyi gaz, hogy lassítson. Sínek futottak az utunkon keresztbe, hogy legyen min elbotolni. Balról bárki megláthatott, jobbról pedig autók közlekedhettek. Egy kicsit tanakodtunk, hogy belevágjunk-e, aztán úgy döntöttünk, hogy igen, ha már eddig eljöttünk. A stratégia az lett, hogy sietve sétáljunk át, és közben reménykedjünk. Folytatás itt (többféle okból két részre szedtem ezt a sztorit)!

Az elmúlt 2 hétben 2 legáltúrán is részt vettem a 4-es metróban. Az egyiket a BME Zielinski Szilárd Szakkollégiuma szervezte a Kelenföldi pályaudvari végállomástól a Tétényi útig, a másikat pedig a KÉK (Kortárs Építészeti Központ) a Móricz Zsigmond körtértől a Bocskai útig. Ezek a remek szervezetek egy csomó érdekes helyre elvisznek néhánytízfős társaságokat viszonylag sűrűn, de nem kapnak valami nagy nyilvánosságot (főleg az előbbi). De ez így van rendjén, mert legalább én mindig beférek a létszámba. Gondoltam, ha már ilyen nagy lehetőséget kapok, akkor nem is csak fotózni fogok, hanem videózni. A túrák óta mostanra sikerült összevágnom a 4-es metróban történt utazgatásainkat egy videóba. Íme:

Az első alagút még nagyon friss volt, és úgy tele volt a levegő porral, hogy mire kiértünk, beton képződött a szánkban is. A második túrán megkérdeztem a vezetőt, hogy hogyan arányulnak egymáshoz a metróban a közönség által látogatható és nem publikus részek. Ahogy a minap a Radio BRO-ban is említettem, azt mondta, hogy nem publikus részből több van, mint gondolnánk, bár kevesebb, mint ami "elférne".

Több kép az albumban ide kattintva megnézhető.

Panoráma a Bocskai úti megállóról:

Szép volt, jó volt, tanulságos volt ;)

Május 1-jén mindössze 1 hónapra indult be ez a különleges városi éteri képződmény az FM 94.1-en a Burn jóvoltából. Innen keresett meg Frankó Roni (eredetileg Radiocafé), hogy az első délutáni, Betonlegelő című "pörgős városi túlélőmagazinba" menjek el beszélgetni, mert jó felütése lennék ennek az egész feelingnek. Mentem is!

Tudom, hogy senkit sem érdekel, de a stúdió nálam ütötte még a Tilosét is, pedig az nagy szó. Ugyanis a BRO-bázis egy (bérelt) dunaparti tetőtéri műteremlakás-szerűségben van kialakítva, óriási térrel és rengeteg fénnyel, de nem a feszengős fajtából, hanem inkább városi lazulás árad belőle. Még egy Gaus wheel is volt ott leparkolva. Egyszóval telitalálat. Magában a stúdióban 2 műsorvezető, 2 DJ, 1 Frankóroni, 1 én és 1 nemtomki foglalt helyet, ami jó kis haverokkalflesselős hangulatot hozott.

A beszélgetés [link jön, amint Roni elküldi] szerintem egy kicsit sefülesefarka-módon indult, de aztán ez konszolidálódott. A legérdekesebb az volt, hogy 3x5 percbe sűrítsem azt, amiről néhány nappal korábban megállás és gondolkodás nélkül beszélgettem 2+ órát egy szakdogaíróval. De nem feszültem túl sokat ezen, mert tudtam, hogy úgyis lehetetlen. Szal dumáltunk egy jót, ami a megszólalások között sem állt meg, és a DJ-knek köszönhetően egész partyhangulat kerekedett (ha valaki jó buliba akar menni, akkor az Instantba tolítsa le a testét péntekenként, mert ott játszanak Vida G-ék). A végén mindenki nagyon elégedett volt a műsorral, úgyhogy örülök, hogy ebben nekem is részem volt.

Nynfus Corporation - Coolio Returns (New Download Link!) by Nynfus Corporation