FIGYELEM, A RENGETEG LÁTOGATÓ MIATT 3 ÓRÁRA LETILTÓDOTT A KÉPTÁRHELYEM, EZÉRT MINDENKITŐL SORRY, DE A VILÁG RENDJE HELYREÁLLT.
Senki nem vett észre. Beléptünk egy ajtón, és egyszercsak itt voltunk:
AZT A BÜDÖS K*RVA. Egy komplett pályaudvar* [*lásd a kommenteket történelmi korrekciókért!], tele vonatokkal, amit, amiket csak a történelmi térerő tart össze. Nehéz szavakba önteni. Nagyon sokminden volt itt egyben, amiért rajongok. Óriási tér, időtlen stílus, gyönyörű fények, urbex-szabadságérzet, izgalom és egy csipetnyi steampunk. Ez bizony egy elraktározandó pillanat volt. Akkor még nem sejtettük, hogy az állomás másik vége felől vendégek érkeznek :) Suttogva és lábujjhegyen jártunk. Még nem is teljesen fogtuk fel, hogy hol vagyunk. Odamentünk, megnéztük, megtapogattuk a vonatokat, mintha félnénk, hogy nem valódiak. Pedig valódibbak voltak, mint bármelyik kisminkelt múzeumi preparátum. Semmi kozmetikázás, semmi kibelezés! Ezeket néhány évtizede lebaszták ide, és azóta csak az idő nyúlt hozzájuk. 100% autentikus matéria. Valóság show.
Aztán egyszercsak zajokra lettünk figyelmesek. Gyorsan felpattantunk egy vonatkocsiba, és onnan leskelődtünk kifelé, hogy mi az oka. Három alak tűnt fel: az egyikük magyarázott, a másik 2 fényképezgetett. A vágány végénél voltak, aminek mi a harmadánál. Egyetlen mondatot tudtam kivenni a vezető szavaiból: "Életveszélyessé van nyilvánítva". Kussoltunk és kuksoltunk, közben M mondta, hogy halkítsuk le a telókat. Óriási amatőrök voltunk, hogy ez csak most jutott eszünkbe, de még mindig jobb később, mint soha. Néhány perc múlva a három alak elindult felénk. Néma csendben beálltunk a kocsi folyosójának az elejére. 
A többihez képest ez egy egész modern kocsi volt, majdnem olyan, mint a mostani MÁV kocsik. De annyira lyukacsosra rágta az idő, hogy igazából így is kilátszódtunk, ezért csak abban bízhattunk, hogy a mozdulatlanságunk elrejt majd. Miközben füleltünk, kétszer is vibrálni kezdett a telefonom, mert hívtak. Kb. 5 percig állhattunk ott, amikor a hangok halkulni kezdtek. Nem sokkal később kinéztünk, és úgy tűnt, odébb mentek. Ekkor átkommandóztunk a szemben lévő benti épületsor egyik maradványába.
Előtte odakint is folyton azon gondolkodtunk, hogy hol lehet a legkisebb esélye, hogy a fejünkre esik valami (az üveg vagy a fa tetőrészek alatt mászkálva? - bár tökmindegy), de ott bent olyan helyiség is volt, ahol nem mertünk néhány mp-nél tovább lenni. Pl. ahol a plafon 1/4-e egy darabban szakadt le, és a maradék 3/4-ére is ez a sors várt. Miután még vártunk néhány percet, megkockáztattuk, hogy tovább haladunk. Nem a vágány mentén mentünk végig, hanem átmentünk egy kocsin keresztül a következőre, és onnan még eggyel tovább. Végül kilyukadtunk az épület átellenes csücskében. Itt érdekes módon egy új épület volt összeépítve a régivel, különös kontrasztot alkotva:
Ekkor történt az, hogy megint beszélgetést hallottunk abból az irányból, amerre az előbb a vendégeink távoztak. A különbség az volt, hogy itt az égvilágon sehová nem tudtunk elbújni, ráadásul sarokba voltunk szorítva. Leguggoltunk néhány kupac raklap mellé, nem mintha sokat takartak volna... Mögöttünk a lábunknál egy rés volt a falon, úgyhogy kifényképeztünk és -videóztunk rajta, hogy lássuk, jönnek-e emberek. A kijelzőink alapján nem sokat tudtunk kivenni, de aztán szerencsére megint elhalkultak a hangok, úgyhogy gyorsan rátértünk az utolsó 2 vágány megnézésére. A vonatok erre még régebbiek, a gőzmozdonyok pedig ÓRIÁSIAK voltak.
Egy sínen 3-4 monstrum is állt egymás mögött. Az egyikben még volt szén, a másikból gépolaj-szerűség folyt, a harmadikon facsemete nőtt. A legvégén a szocialista szellem vasútja koronázta meg az utat. Csak érzékeltetésképpen ennek a középső kerekei embermagasságúak (ez nem jön át a képről). Még utoljára ránk hozta a frászt egy közelben meginduló tetőcsúszás, de szerencsére nem omlott ránk semmi (ez a kép mindent elárul). Talán összesen 1-1,5 órát voltunk bent, amit igen nehezen tudtuk rekonstruálni, mert annyira felborult az időérzékelésünk. Aztán amikor úgy éreztük, hogy többet nem tudunk befogadni, diadalmasan elsétáltunk a naplementébe. De itt még nem volt vége a napnak, mert a sikerélményen felbuzdulva beugrottunk az első részben említett felrobbant erőmű-szerűségbe is! De ez már egy másik poszt... TÖBB KÉP ÉS VIDEÓ AZ ALBUMBAN, ÉRDEMES! Meg olvassatok kommenteket, ott is van okosság és anyag rengeteg, köszönöm nektek.
