Magasság: 20 méter
Fotóalbum (B. Viktor) | Panorámák
M-től jött az ötlet, B. Viktortól a koordináták és tőlem az időpont, amikor meglátogattuk ezt a tornyot. Egészen hihetetlenül magányosan álldogál egy erdei ösvény mentén. Viktor már fotózott róla nappal, most pedig megnéztük az éjszakai kilátást, fényképezővel és kamerával felszerelkezve!
A korai téli sötétedés után fél 6-kor találkoztunk a Móricon, hogy kivillamosozzunk. Ez viszonylag hosszú út lett volna, de mivel a villamost 20 perc várakozás és 1 megálló után pótlóbusz váltotta fel, majd a visszaváltás további fél órába telt, így már azt sem tudtuk, milyen évet írunk, mire kiértünk. Viktor mutatta az utat felfelé, először egy le nem aszfaltozott hegymeneti kis utcán, falusias házak között, aztán tovább egy erdei ösvényen. A sötétben az ösvény közvetlen közelén és a zseblámpám fénykörén kívül semmit sem láttunk, úgyhogy kellemes Blair Witch hangulat uralkodott.
Először jó irányba indultunk, aztán némi tanakodás után elmentünk a rosszba. A sötétben egyre sűrűsödő növényzet és rózsabokrok közepette kerestük a kiutat. Mivel nem lett meg, inkább rászántuk az időt, hogy megnézzük a pontos GPS-koordináták alapján a státuszunkat. A rossz ösvény választásánál csak akkor lehet még jobban eltévedni, amikor vaksötétben ugyanazon visszafelé próbálsz haladni, de végül nagy nehezen kiverekedtük magunkat a jó pontra.
A tornyon felfelé haladva a fák téliesen kopasz koronái között minden lépéssel több szűrődött át az éjszakai látkép apró fénypöttyeiből (jaj de szép mondat!). Végül ott volt előttünk a teljes pompájában kibontakozó városi panoráma! Ha az alábbiakra kattintotok, előttetek is ott lesz.
Éjjel:
Nappal:
Budapest:
El lehetett látni egészen a Citadelláig. Ha nem lett volna Viktor nappali sessionje, akkor nem nagyon tudtuk volna, mi van alattunk, de azoknak a képeknek köszönhetően lehet róla némi fogalmunk. Életveszélyes ez a torony: 10 centi mellélépés 20 métert jelent lefelé.
Nagyon érdekes volt, hogy 3 oldalról a gyönyörű városi fények vettek körül, viszont totális sötétség honolt a látótér mögöttünk lévő negyedén. Ott volt az erdő, és az olyan volt, mint egy vantafekete folt a térképen. Egy árva foton sem sugárzott ki belőle, nem voltak részletek, kontúrok, csak a sötét massza.
Kb. 40 percet voltunk fent a fagyban. Lőttünk még néhány crazy russian selfie-t, aztán távoztunk. A torony szomszédságában egy szintén elhagyatott, földszintes épület van. Ebbe végül nem mentünk be, mert meglepő módon egy kutya ugatott ránk már messziről, amikor a terület határának közelébe értünk (imádkoztunk, hogy ne jöjjön ki).
