Helyszín: Mountex Ház Boulder Club (Budepest, XIII. ker. Váci út 19.)
Magasság: 2 emelet
Ez a nap is úgy indult, mint a többi, és olyan is volt egészen reggel 8:00-ig, amikor elindultam otthonról az első oktatási napjára a MOUNTEX ALAPFOKÚ IPARI ALPINISTA TANFOLYAMÁNAK!!! YEAH!!! :)))) Ez egy nagyon hosszú, fárasztó, inger- és infógazdag nap volt, de így agyhalottan is megpróbálom összefoglalni a lényeget.
9-kor kezdődött az oktatás a Váci út 19. szám alatt, a Boulder Club tetőterében egy kellemes kis helyiségben. Összesen 5-en voltunk: 2 építőiparban dolgozó srác, egy kezdő egyetemista arc (Máté, aki mellesleg szintén az altománia tüneteit mutatja), és még egy arc, akiről ha meg is tudtam valamit, már elfelejtettem a minket érő információcunamiban (később talán pótolom). Ja, és én. Meg persze az oktató, egy bizonyos Tamás (jófej tanár, és minden kérdésre válaszol). "Physical evidence-ként" kaptunk egy kb. 30 oldalas jegyzetet és egy Singing Rock katalógust (ez az egyik fő cuccgyártó a Petzl mellett). Remekül azzal nyitottam az ismerkedést, hogy "bocs, otthon hagytam a bankkártyámat, nem tudom a teljes összeget kifizetni", de kb. tökmindegy volt, úgyhogy jó. :)
Kis bevezető tájékoztató és előretekintő résszel indultunk, ahol megtudtuk, hogy pl. ha valamit leejtünk úgy, hogy a lábunk nem éri a földet, akkor azt a tanfolyam végén nagyker áron ki kell fizetnünk (mert onnantól nem lehetnek biztosak benne, hogy azzal nem lesz probléma). A munkavégzéshez kell majd még üzemorvosi papír (amire rá van írva, hogy "magasban való munkavégzésre alkalmas"), és még alapfokú elsősegélynyújtási ismeretek is (ilyet még nem tom, honnan fogok akasztani...)! Az előbbiekből is kifolyólag az ipari alpinizmus végzése során vannak bizonyos alapelvek, amiket be kell tartani. Ilyen pl. a NEM EJTÜNK LE SEMMIT!!!-szabály. Arra nincs igazán követendő cselekvési minta, hogy mi történik, ha valamit leejtünk, mivel NEM EJTÜNK LE SEMMIT!!! (Amúgy ezért kell mindent kikötni...) Másik ilyen szabály, hogy NEM HIBÁZUNK!!! Ennek alapja az az alapigazság, hogy "ha hibázunk, az főleg az, hogy leesünk, és ha leesünk, az főleg az, hogy meghalunk" (mindez egy raklapnyi sztorival alátámasztva).
Aztán az alapvetésekből szinte észrevétlenül csúsztunk át a rendes elméleti alapokba, úgy mint jogi szabályozás, alap- és kiegészítő felszerelés részletezése, csomók, stb., stb.. Megtudtuk, hogy a barátaink: az ASAP, a RIG, a GRIGRI, az I'D (asszem így kell írni), a MIAOE, a CE####, a Kroll, a Spelegyca és a Boulin; míg ellenségeink: az OMMF és a CE számok nélkül (legalábbis most több nem jut eszembe). A csomókkal kezdve pedig szintén szinte észrevétlenül már át is mentünk gyakorlatba! Venni is kellett (ajánlott volt, párszáz ft-ért) 1,5 méter 6-milis kötelet, hogy tudjunk gyakorolni otthon is. Majd a nap közepe felé végre eljött a nagy pillanat, hogy kimenjünk a lépcsőházba LÓGNI!!!
Így nézett ki (Shit Photos provided by Sony Ericsson W300i), asszem 2 vagy 3 eléggé magas emelet volt. 3 kötélpár lógott le a plafonon lévő gerendáról (mindig 2 kötélen lógunk: egy ereszkedőn és egy biztosítón). Ebből 1 volt kézzel elérhető, a másik kettőt egy erre a célra létrehozott rúddal lehetett kézközelbe halászni, és rászerelni. Az első feladat az volt, hogy simán leereszkedjünk az ereszkedő segítségével (na jó, valójában az első feladat az volt, hogy a beülőt és a rajta lógó 15000 db cuccot felvegyük, és megpróbáljunk kiigazodni rajta). Hát nem mondom, először kilendülni PARA volt!!! :) Ugyanaz az érzés fogott el előtte, mint az első búvárkodáson és ejtőernyőzéskor: Vazze, meg fogok halni; biztos, hogy jól átgondoltam ezt? :D Ez persze így utólag vicces, de valahol mindig benne van a hibázás lehetősége, és 10 méter zuhanás az 10 méter zuhanás (ezt a számot Tomi mondta, de nekem amúgy többnek tűnt). De a félelem 1-2 ereszkedés után az egészséges mértékűre csökkent (= csak annyi van belőle, hogy mindenre odafigyelsz miatta). Az ereszkedő úgy működik, hogy ha húzol rajta egy kart, és adod neki a kötelet, akkor szépen leliftez a mélybe. Több féle van belőle; van rázósabb, van lájtosabb, van minimál és van fullextra (mint a kocsiknál). A "vezetés" megtanulása szintén hasonló a kocsikhoz (jogsim ugyan nincs, de vezettem már), szóval eleinte néha be-berángatja az ember, de aztán megtanul szépen elegánsan gyorsítani-lassítani, stb., ahogy azt kell.
Puszta beülőben ereszkedni egyébként már néhány alkalom után viszonylag kellemetlenné válik, hiszen a combrészei elég durván terhelik a combtöveket, ahonnan már csak egy rossz mozdulat gyermekeink beülő-általi halála (na jó, ilyen veszély nem fenyeget, de nyom, húz, dörzsöl, stb., szóval tré). Sebaj, mert általában nem is beülőben lógunk, hanem ülőpadban (vagyis a beülőben beülünk az ülőpadba)! Ez az alpincuccok közül az egyetlen, ami olcsó, akár házilag is készíthető, és ez jelentheti az átlépést a Csótány Szállóból a Hotel Boscolóba a munka folyamán (szóval kényelmes). Ilyenben is ereszkedtünk 2-t, aztán viszont eljött a neheze, a mászás...!
A több mászási technika közül egyet tanultunk most meg, ami egykezes mászógépes mászás volt (lehet, hogy ezt az elnevezést most pontatlanul használom, de nekem ez jött át). Ez kurva fárasztó! Persze lehet (kell) optimalizálni, hogy ne annyira karból másszunk, hanem inkább lábból toljuk neki, de azért ennek vannak határai, és onnantól megy a gyúrás mászótestre. A földszinttől először az első emeletig kellett felmenni és onnan leereszkedni, aztán viszont fel egészen a plafoni gerendáig! Ez elég durva menet volt, de az motivált, hogy tulajdonképpen ezzel jutunk csak fel az itteni lehető legmagasabb pontra, szóval meg kell csinálni! Sikerült is! :) (Naná.) (Az alábbi szintén gyönyörű fotón a gerendához rögzített kötelek láthatóak. Egyébként a kötélen lógva még nem mertem fotózni, mert egyrészt a beülő alól nehéz lett volna kihalászni egy nyakban lógó telefont, másrészt nem akartam rögtön deviánskodni, de majd esetleg vmelyik másik napon...)
Összességében viszont nem a mászás volt az a pont, ahol az alpinizmus udvariasan éreztette velünk, hogy ő azért fizikai munka, és nem pedig exkluzív helyekről való kilátásnézegetés, hiszen eddigre már réges rég izzadt mindenki.
Ezután még 1 kis levezető elmélet jött, de aztán a nap véget ért, és mentünk haza. Az egész során egyébként 2 "cigiszünet" és 1 ebédszünet volt, ami kb. pont jó (és a közelben van egy kínai, ahol lehet jót ebédelni.) HOLNAP FOLYTATJUK!!! :)) YEAH!!! :)) Gyúrásra fel!
Ja, szerdán meg Monorra megyünk tornyot mászni, szóval ott aztán tuti, hogy beindul a fotógépezet - rendes géppel.
