In fines res bejelentem, hogy MA SIKERREL LETETTEM AZ ALAPFOKÚ IPARI ALPINTECHNIKAI VIZSGÁT!!!!!!!! Vagy, hogy az angol oklevelet idézzem, [I have] completed the COURSE OF BASIC WORK AND RESCUE IN ALPINE TECHNICS!!!!!!! :)))))))) Ez egy történelmi nap!!!!!! :)))))) De hogyan is történt mindez...?
Reggel 8-ra mentem a Boulder Clubba, mert bár a vizsga 9-től kezdődött, Tomi tegnap telón mondta, hogy reggel 8-tól lehet gyakorolni még párat. Útközben tök érdekes volt, mert a Club közelében MEGINT láttam egy ipari alpinistát, ezúttal plakátragasztót. Ezen a képen alig látszik, de azért ott van a legfelső plakáton a falon. Ez az egyik lehetséges leendő munkaköröm az ablakmosás és a festés mellett (meg minden, amihez nem kell szakiskolát, vagy ilyesmit végezni), szóval különösen örültem neki.
(A motor sem rossz!) Az eheti csoport tagjai közül mindenki bejött 8-ra, mert mint kiderült, a mai kezdési időpont felénk elég rosszul volt kommunikálva, és nem akartak esetleg késve jönni. Megcsináltam minden feladatot legalább egyszer, közben megjöttek a másik csoport tagjai is, és 9-kor felmentünk a tetőtéri helyiségbe. Gondoltam, hogy mivel rajtunk mindannyiunkon fent van a cucc, ezért majd mi kezdünk gyakorlattal, de Tomi (ígéretéhez híven) összekeverte a csapatokat, aminek eredményeképpen Matyi, Máté és én bent maradtunk elméleten egy Bence és egy Jenci nevű arccal (és Tomival), és a többiek mentek ki a lépcsőházba gyakorlatra a másik tanárral. Igazából hirtelen nem is tudtam eldönteni, hogy én melyiken akartam volna hamarabb túl lenni; esetleg egy kicsit a gyakorlat felé húzott a szívem, mert az elméletre még úgy éreztem, hogy kell pár lopott perc. De ez sem volt nagy baj!
Az írásra 1,5 óra volt, Tomi hol figyelt, hol nem (nem mintha akkora sugdolózás ment volna), és egyszer, amikor valaki feltett neki egy kérdést a felszerelések felsorolását előíró kérdéssel kapcsolatban, akkor elhadarta a komplett választ egy "- nem ezt mondtam?" narrációval lezárva (nem mintha nem tudta volna mindenki magától is ennek a 99%-át). Amikor valaki befejezte a dogát, Tomi rögtön elkezdte kijavítgatni. Én adtam be utoljára (bár még én is bőven időn belül), és ezért az enyémet javította ki utoljára. HIBÁTLAN, 100%-OS LETT!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!! :)))))))) Ez durva volt! :) És nekem egyedül (a többiek rendre vesztettek 20 körüli pontszámokat)! :) Szóval büszke voltam, de azért igyekeztem, hogy ne legyen még túl nagy a mellényem, hiszen a gyakorlat még hátra van!
A gyakorlati vizsgát a másik tanár felügyelte. A többiek azt mondták, hogy közülük az egyik gyereket már lent a kötél alján megbuktatta, mert nem karabinerezte be az ASAP-ját (érthetőbben: nem kötötte be a zuhanásgátlóját). Az első feladat a csomón való átmászás volt felfelé és lefelé. Ezt a fickó megtoldotta még azzal, hogy a csomó felett nem csak át kellett szerelni ereszkedésbe, hanem előtte a mászógépekkel is kellett ereszkedni 2 mozdulatot (ez nem különösebben bonyolult, csak extra fárasztás). Ebben én voltam az első, és gond nélkül lenyomtam. A második feladat a másik kötélpárra való átszerelés volt a kötelek tetején. Itt történt az, hogy kifelejtettem az ASAP áthelyezését a második biztosítókötélre, és amikor ezt észrevettem, nyúltam feléje, hogy bepótoljam. Ekkor (az ég áldja a nevét) megszólalt a tanár, hogy azt le ne vegyem, mert akkor hány kötélen maradok? - Egyen... - válaszoltam okosan, de belül holtra váltan, mert tudtam, hogy az 1 kötélen maradás azonnali buktatást jelent. A hibát így végülis nem követtem el (és könnyen lehet, hogy 1-2 másodperc múlva magamtól is leesett volna, hogy nem kéne), de egy kicsit paráztam, hogy mi van, ha ez már így is bukásnak számít, és csak azért szólt, hogy nehogy esetleg meghaljak, vagy valami. De kompenzáltam, mert rögtön okosan kitaláltam, hogy mit kéne tenni; hogy a karos mászógéppel mi módon küszöbölhetem ki a problémát, szóval végülis sikeresen átszereltem, és ez a feladat is megvolt. A harmadik volt a társmentés, ami gyakorlatilag egyáltalán nem jelentett problémát (sőt, egész megkaptam a mentés-feelinget is, ami tök jó). Viszont volt némi kaland akkor, amikor én játszottam a sérültet Matyinak, mert ő valamit rosszul kötött, és jól belegabajodott, ami miatt végül az egészet 2x kellett megcsinálnunk, és aztán még Máténak is én voltam a sérült, amikor már igazán untam (mert a sérült a legkényelmetlenebb szerep, mert szétvág a beülő).
De a legnagyobb para nem velünk volt, hanem akkor, amikor Bence mentette a haverját, mert ők aztán rohadtul összegabajodtak, és rohadtul nem sikerült kigabajodniuk. Sőt, még beleterheltek az ASAP-jukba, azt összefuttatták egy mászógéppel, rossz helyen volt felkötve a crolljuk, közben pörögtek-forogtak, és aztán a tanár mindenféle furmányos trükkre utasította őket, hogy sikerüljön legalább leereszkedniük, ha már a mentés nem lett százas. Végül olyan negyed óra alatt sikerült szétválniuk, és lejátszották az egészet újra, de itt is eléggé fennállt a bukáspara, gondoltam én.
Amikor ezen végre túl voltunk, felmentünk, és már csak a csomókötések voltak hátra! Itt szerencsére nem kellett mindenkinek mindent végigkötögetni és egyesével megmutatni, hanem körbeültünk, és mindenki mondott 2 csomót, amit mindenki egyszerre megcsinált, és közben beszélgettünk arról, hogy mire jó, mik az esetleges veszélyforrásai. Végül a többpontos standkötést segédkötéllel illetve saját kötéllel még hármunknak kellett bemutatnia, de én nem voltam közte (nem mintha nem tudtam volna).
Így érkeztünk tehát el az eredményhirdetés pillanatához. Egy arc kivételével mindenki átment (de neki megengedték, hogy vasárnap újra jöjjön, mert hétfőn már dolgozni akart)! Mint kiderült, Tomiék megelőlegeztek nekünk némi bizalmat, mert az oklevelekre és műanyag kártyákra a rendelést már hétfőn leadták, így nem is kellett 2 hetet várni rájuk, hanem már ma készen voltak, és rögtön átvehettük (meg egy 10%-os Mountex-kedvezményre feljogosító kártyát is)! Valójában egyébként a műanyag kártya egy laminált lapot jelent (menő mintával), és amúgy az oklevél is laminált (ami szintén menő), és angolul is rajta van a dolog, így kis szerencsével (esetleg különbözeti vizsgával) külföldön is tudunk dolgozni. Ezután még magyarázgatott dolgokat a másik tanár, de a nagy bejelentés után én már nem igazán tudtam rá figyelni! :))
(Ezeket most direkt ebben a minőségben töltöttem fel, nehogy még valaki innen hamisítsa le.) Utána még úgy volt, hogy elmegyünk valahányan beülni valahova inni egy valamit, de végül nem jött össze, csak mentünk haza.
Összességében ezen a héten rengeteg minden rakódott le bennem, és nagyon remélem, hogy nem megy el a szerzett tudás olyan gyorsan, mint ahogyan jött. Mindenesetre az is igaz, hogy sok olyan esemény és gondolat is összegyűlt, amiket ide még nem írtam le, de érdekesek, úgyhogy néhány napon belül írok majd egy "kimaradt jelenetek és leülepedett gondolatok"-típusú posztot, vagy valamit... :) Egyelőre ennyi! Ünneplésre fel!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!! :)
Egy történelmi pillanat tárgyi emléke
