Helyszín: Monor, külügyi antennakomplexum
Magasság: 15 méter
Fotóalbum
Az időjárás-előrejelzésekkel szöges ellentétben mocskosul ködös, nyirkos, szürke és hideg idő uralkodott ezen a két napon. Reggel még reménykedtünk, hogy majd előbukkan a nap, de hamarosan nyilvánvalóvá vált, hogy az nem ma lesz. A tornyok teteje félig eltűnt a ködben...
5-6 réteg ruhánk alatt rendhagyó feladatra vállalkoztunk: eljött a favágós modul ideje. Sokakban felmerülhet, hogy mi a halálért vágunk fát - hát azért, mert ilyen jellegű alpinmunka is létezik jócskán. Amikor nem csak ki kell dönteni mindegy hova egy fát, hanem vigyázni kell a gazdag ügyfél alatta álló Ferrarijára is, akkor jövünk mi, bevetve az okosságok tárházát. Persze én is 1000x szívesebben mozgok a betondzsungelben - amit ez a 2 nap meg is erősített -, de mindig ki kell próbálni új dolgokat, főleg, ha közben magasra is lehet mászni!
Az ott például Márk (akiben szintén mély nyomot hagyott ez a 2 nap):
Első reggel megtanultunk ún. mászóvassal mászni, és láncfűrésszel kaszabolni. A mászóvas olyan készülék, amit az alsó lábszáraira köt az ember, és befelé nézve 1-1 nagy vas tüske mered ki belőle. Ezekkel lehet megtámasztani és rohanni fel a fa törzsére, mint Batman. Persze a valóságban nem ment rögtön úgy. A láncfűrészelést pedig személyazonosság nélküli illegális bevándorlókon gyakoroltuk, akiket a nemzetközi vizekről vásároltunk konténerben, és a helyszínen el is ástunk. Persze csak ami megmaradt belőlük.
Az alpinfavágás tanulási rendszere egyébként jól ki van találva, sőt, ki is van építve a helyszínen. Kifüggesztett, felkötött fatörzsek, tuskók, stb. alkotják a berendezést, amin el lehet végezni a gyakorló feladatokat. A kaszabolás jól ment, de első nap végén alaposan megszenvedtem az egyik mászós-kötős-eresztős feladattal: vagy egy órán keresztül balfaszkodtam az egyik csomóval. Még szerencse, hogy a végén jól megkötni sem sikerült. Viszont csapatmunkában kidöntöttünk egy betegnek tűnő fát, ami adott némi achievement-érzetet.
Másnap ugyanezt nyomtuk élesben: a fő projekt egy kerítés és egy villanyvezeték közvetlen közelében lévő fa biztonságos kivágása volt. Előtte még vágtunk egy Freddy Krueger III típusú, vérelvezetős XXL láncfűrésszel, hogy gyakoroljunk. Illetve nekem egyes-egyedül ki kellett döntenem és feldarabolnom egy kisebb fát az erdőben, ami tök jó önálló feladat volt.
Sajnos viszont ekkor volt az első olyan feladat a tanfolyam során, amit feladtam. Mint mindenki másnak, nekem is a célfára kellett volna felzúznom, ott kötögetni párat, majd lefűrészelnem egy darabot, és leereszteni ("kuglizás"). Összességében úgy éreztem, hogy ebbe a manőverbe nem szeretnék belemenni, mert nem éreztem, hogy megfelelő szinten tudnám kezelni. Ezért csak felmásztam amilyen magasra tudtam (ahol már kihívás volt, de még nem szenvedés), aztán lementem.
Mint a csapatban senki, én sem lelem öncélúan örömömet a fák irtásában, de azért készítettünk pár videót, amiből vágott verziókat közlök:
A napok tanulsága kettős:
1. Én nem leszek alpinos favágó
2. Mélyen tiszteljük az alpinos favágókat, mert rohadt nehéz munkát végeznek!
