Helyszín: Budapest, Zichy Mihály utca 1.
Magasság: 10 emelet
Nikinek, akit PRNYE-n ismertem meg, ezen a napon lakásavatója volt, amiben az a jó, hogy egy 10 emeletes panelházba költözött! Vagyis ez magában még nem lenne jó, de korábban megígérte, hogy amikor megyünk majd hozzá, felvisz a tetőre (mert ez egy olyan ház, hogy a tetőre vezető ajtót nyitja a bejárat kulcsa!)! És ez a nap most eljött! Enyhén szólva későn érkeztem (egy kiállításmegnyitó miatt), pontosan 10 perccel azután, hogy mindenki más elment. Ezért ketten ejtettük meg a nagy kalandot. A tető térképe a következő (néhány kvadrillió fotont ki kell ebből vonni, mert éjszaka volt):
(Zoomolj ki a térképen a bal felső sarokban lévő mínuszjellel, ha kontextusba akarod helyezni a helyszínt!)
A ház egy 4 panelből összeépült sziámiikerkvartett, amiből a miénk a képen a legfelső volt. A kilencedikről indultunk a tizedikre, onnan egy rácson keresztül a "tizenegyedikre", ami már a tető szintjén lévő "miniház" volt (a felső házon látszó sötétebb téglalap - liftgépház, stb.). Ennek a jobboldalán volt az ajtó, amely kivezetett minket a város fölé. Ekkor egy kerítéssel körbezárt úton találtuk magunkat, ami elvileg behatárolta a mozgásterünket a tetőn (a két felső téglalapot összekötő furcsa vonal). Rögtön elindultunk felfedezni a korlátainkat, így eljutottunk a második téglalapig (ami a szomszéd ház tetőkijárata). Ezen volt egy tűzlétra, úgyhogy felmentünk a tetejére, és ahogy az ősi atlantiszi közmondás tartja, a látvány rabul ejtett, mint kisgárt a vad hurka. Vagy zabáltuk, mint kisgár a kabátos húst. De talán ezek a hasonlatok nem a legmegfelelőbbek... De mindegy, a lényeg az, hogy gyakorlatilag mindent lehetett látni:
Még ezen a képen is be lehet mérni a Citadellát, a várat, és asszem még a Parlamentet is. Az első, "közeli" réteg mögött élesen elkülönült a "távoli" réteg, ami a horizonton gyönyörű rajokba összegyűlő apró fénypontok tömegeiből állt, amik pislákoltak, akárcsak mi!
Némi kamillázás után nekiálltam panorámát csinálni, de sajnos néhányszor túl nagyot fordultam, ezért az eddig itt látható 3 darabra szakadt a kép (ami szemcsés is, de nem akartam ott hirtelen ISO-szakértővé képezni magamat). Ezt a látványt tényleg nem lehet leírni, úgyhogy beszéljenek inkább a képek, amiket erre a mondatra kattintva lehet megnézni! De a kaland itt még nem ért véget, sőt! Ezután visszamentünk a kezdőponthoz, ahol észervettük, hogy az út menti kerítést dolgos kezek lehajtogatták, így egy tágas kijárat nyílt a tetőfelületre (eddig a látvány dominált a történetben, innentől az izgalom)! Ahogy kiléptem, rögtön ráléptem egy vízszintesen futó vastag fémdrótra, ami kifutva a tető peremére és annak mentén végig rohadt erősen berezonált, de szerencsére nem szakadt le. Ezek a drótok innentől az egész utunkon óvatosságra késztettek minket, mert az egész tetőt behálózták tök jól bokamagasságban, illetve olyan helyeken, ahol az ember szívesen mászkál, de nem szívesen botlik el (pl. a tető széle).
Ráadásul mivel a szemünk mindig a lentről jövő fényességhez akart hozzászokni, erőlködni kellett, hogy lássunk a lábunk elé. A tetőt ezen kívül furcsán dizájnolt szellőzőkimenetek és a szokásos alacsonyan kiálló kerek vas izék alkották (amikről nagyon szeretnék rájönni, hogy mik), no meg a 4 "miniház". Elindultunk tehát körbe CCW irányban. Míg a területünk eddig csak a 2 északi házra terjedt ki, immár az egész tömböt be tudtuk járni! Felhívom a figyelmet a térképen a 4 ház legközepén lévő lyukra, ami 10 emelet mély (magyarul leér a földig), és arra való, hogy az illegál altománok beleessenek a sötétben. Voltak még ezen kívül fejmagasságban kifeszített vezetékek - utólag belegondolva elég vakmerően vállaltam be a közelükben való mászkálást, de szerencsére nem ütött meg az áram. A teljes kör megtétele után még a teljesség kedvéért felmásztunk a saját házunk gépházára is, aztán mentünk le.
Ez eddigi életem egyik legjobb altomán kalandja volt. Ha valamiért, akkor ezért költöznék panelházba (bár méginkább csak lemásolnám a kulcsot). Maximális köszönet és riszpekt Nikinek, aki mindezt magassarkúban csinálta végig! Csak egy bajom van: ahhoz, hogy az ember ilyet átéljen, mindig kell az a macera, hogy felmegyünk, figyelünk, lemegyünk, stb.. Miért nem lehet konstans élvezni ezt az érzést? Miért nem lehet házak tetején élni?
EXHIBIT B (ereklye a bénábbik fajtából)
