A sorozat részei: [Intro - 1. rész - 2. rész - 3. rész - 4. rész - 5. rész - 6. rész - 7. rész - 8. rész]
Helyszín: Moulbaix, Belgium
Teljes fotóalbum (by B.): itt.

Hivatalosan bejelentem, hogy kifogytam a szavakból. Csak két napja voltunk Belgiumban, és már olyan helyszíneken voltunk túl - lásd az előző részeket a fenti linkeken -, amiket egymagukban is egész életünkben emlegettünk volna. A harmadik nap viszont mindezt űberelte. Mesebeli urbexkastélyok következnek.

Logisztikailag furcsa nap volt a harmadik, mert tudtuk, hogy nekem késő délután indul a gépem Charleroi-ból. A két kiszemelt célpont olyan távolságban volt, hogy percre be kellett osztanunk, hol mennyi időt töltünk. De úgy tűnt, a matek rendben lesz. Az első helyszínen a Chateau Nottebohm-hoz hasonló forgatókönyvet követtünk. Megvolt a koordináta, amin látszott, hogy egy vidéki kis mellékút melletti erdő közepén van a Château. KÍvülről semelyik oldalról nem látható, annál is inkább, mert csak az erdő egyik oldala mellett van település, a többin szántóföldek vagy folyók és tavak is elzárják a külvilágtól.

Leparkoltunk egy tanya mellett (ijesztően ugattak ránk a kutyák), és bevetettük magunkat az erdőbe. Az úttalan utakon annyira nem látszott a leghalványabb nyoma sem annak, hogy itt néhányszáz méterre egy kastély (EGY KASTÉLY!!!) áll, hogy teljesen irreálisnak tűnt a dolog. Ha nem találtunk volna semmit, egy vállrándítással elintéztem volna, kb. mint amikor hétvégén látod, hogy nem nyerted meg az ötöslottót. Csakhogy mi megnyertük. Egyszercsak az erdő tisztássá vált, és a szétnyíló fák között...:

Két dolog vált rögtön világossá:

1. EZ EGY KIBASZOTT KASTÉLY!!! ...És jobb állapotban van, mint eddig bármi, amit láttunk. Tökéletesen, szinte újkori méltóságában állt a makulátlan gyep közepén.

2. Valamilyen reaktiválási munkák zajlanak éppen. A földszinten újnak ható nyílászárók, az épület egyik sarkánál egy kisebb mobildaru is állt. Ezek szerint ez az épület legalább nem lesz az enyészeté.

Átmentünk a főbejárat oldalára, ahol egy nagyon abszurd brigáddal találkoztunk. Összesen két munkásból állt, amiből összesen egy dolgozott. Kihozott egy széket az épületből, majd visszament és három percre eltűnt. Újabb, de ezúttal is csak egy darab székkel tért vissza, és letette a másik mellé. Ezt ismételve összesen 7 széket hozott ki a bejárati lépcső tetejére, amiket egy sorba helyezett. Ebben a meditációs tevékenységében megtalálhatta a belső békét, mert nagyon barátságosan fogadott minket. Azt mondta, hogy nem kéne fotózni, de igazából kit érdekel. Sőt, felőle be is mehetünk, de oda már nem is vihetjük a fényképezőt. Ebben az egyben tántoríthatatlan volt, le is tetette velünk a gépet a bejáratnál. De a kapu kitárult előttünk.

Az alábbi képeket a Project M4yh3m oldaláról kölcsönöztem, de azért vagyok erre hajlandó, mert minden, amit itt láthattok, változatlan formában található ma is (pedig ők több mint 3 évvel előttünk jártak ott!). A padlótól plafonig mindent borító márvány, az aranykeretes kép a falon, a szőnyegek, székek, szobrok és asztalkák. Az óriási tükrök és csillárok a bálteremben. A hitelesség kedvéért csak olyan képeket tettem be, amely szobákban mi is jártunk, de a többit is megnézhetitek ide kattintva. Az élet azt ordította a fülembe: "Elegáns urbexet akarsz? HÁT TESSÉK!!!"

Bejárati csarnok (erre a szőnyegre is székeket hordott a fickó)

Főlépcső. Az a kép az arany keretben - mint szinte minden más tárgy is - változatlanul ott van

Szókratész (not)

Elindultunk az emeletre

Megérkeztünk az emeletre. Triciklik és rollerek helyett most egy fürdőkád volt a folyosón

A földszinti "bálterem"

Végül egy kis gerillapózolás a kihordott székeken:

Álmaimban belül lévő álmaimban sem gondoltam volna, hogy valaha ehhez fogható helyszínen járok majd. De még mindig nem volt vége a napnak! A Belgium Epic Altomán Urbex Tour, Yo! FINÁLÉJA KÖVETKEZIK!