A sorozat részei: [Intro - 1. rész - 2. rész - 3. rész - 4. rész - 5. rész - 6. rész - 7. rész - 8. rész]
Helyszín: Doel, Belgium
Teljes fotóalbum (by B.): itt.
A Belgium Epic Altomán Urbex Tour, Yo! első napját az indusztriális urbexnek szenteltük, a folytatás viszont egészen más volt (és szerintem sokkal jobb, bár ez ízlés kérdése). Újabb logisztikai egyeztetések után Antwerpen irányába vettük az irányt. A térkép szerint arra volt Doel szellemvárosa, és egy mesébe illő kastély-villa (feltéve hogy létezik, amit sosem lehet tudni...)
Doelt vicces módon egy 9gag posztban találtam meg. A Google Maps simán kiadja a helyszínt, mert valaha teljesen hétköznapi, létező település volt Antwerpen kikötőjének közvetlen közelében. Már az odaút nagyon látványos volt, mert a gigantikus kikötőblokkon kellett átautózni, hegynyi konténerhalmok és óriási daruk között.
Doelbe egy hosszú, egyenes autóút vezet be, amire viccesen úgy lehet behajtani, mint a Ráday utcába. A leágazásnál egy az útból kiemelkedő "bástya" van, ami akkor süllyed vissza a betonba, amikor eléállsz az autóval. Nappal bárki bemehet, éjszaka viszont csak a személyi igazolvány vagy útlevél beolvasásával. Erre azért van szükség, hogy az éjszakára koncentrálódó vandálturizmust megfékezzék. Ezen túlmenő védelmi intézkedések viszont egyáltalán nincsenek, sem pedig biztonsági- vagy rendőrök.
Én azt hittem, hogy Doel csak 2-3 utca lesz egy nagyobb városrészen belül, de amint áthajtottunk a beléptetőn, láthatóvá vált, hogy itt MINDEN ház elhagyatott. Már a városkába vezető út mentén is. Ezért hamar leparkoltunk, és az odautat is gyalog tettük meg.
Ha a célpont nem elhagyott épület, hanem elhagyott város, akkor máshogy áll hozzá az ember. Bementünk több házba is, de sokkal többet foglalkoztunk az összképpel, az utcák bejárásával. Idegrendszerileg nem engedhettük meg, hogy minden célpontra rágerjedjünk, mert szívelégtelenségben elhunytunk volna. Logikusan ugyanis volt itt minden: lakóház, iskola, benzinkút, templom, közösségi ház, garázs, bolt, stb. Meséljenek inkább a képek és interaktív panorámák!
Az utcán nem voltunk egyedül; néhány fiatal, de még kisgyerekes szülők is lézengtek az alternatív turistacélpontban. Összességében mégis inkább kihalt, és érdekes módon hihetetlenül békés volt a hely (lehet, hogy ha városban vagyok, rögtön stresszre számítok, és ahhoz képest tűnt békésnek az emberek hiánya?). A közeli - működő - erőmű látványa azért megbolondította a feelinget némi apokaliptikával. Végtelenül abszurd módon az utcán, egy elhagyatott városban, délután 2-kor, 25 fokos napsütésben égtek a lámpák (itt van egy fénykép róla). Még az általános nyugalomnak is egy szélsőértéke volt a templom melletti temető (egy kihalt kisváros temetője - lehet még fokozni az elhagyatást?), ahol szintén szétnéztünk, és ahol egy fácán is sétálgatott a sírok között.
Gyereksírok... :(
A művészet természetesen meghódította a kisvárost, mégpedig hatalmas változatosságban. A graffiti és street art mindenféle irányzata képviseltette magát, azon belül is több vizuális iskolából (persze sajnos gagyi is volt bőven).
Az egyik utcában találkoztunk egy idősödő nővel, aki angolul elmesélte, hogy a település házait mind az antwerpeni kikötő vette meg (jó áron), hogy terjeszkedni tudjon. A terjeszkedés mindeddig elmaradt, így Doel Belgium ajándéka lett az urbexereknek. Elmondta azt is, hogy körülbelül 20 ember még mindig lakik a városban, és nincs különösebb indíttatásuk elköltözni (az egyik ház ablakán benézve én is szívrohamot kaptam, amikor öreg néniket pillantottam meg odabent).
Ahogy a kisváros túlvége felé közeledtünk, furcsa módon eltűnt a horizont egy alacsony dombocska mögött. Ekkor már sejtettem, mi következik: a túloldalán ott volt a víz. A dűnén túl a part hirtelen megtelt élettel: futók, biciklisták, fiatalok, gyerekek... és egy gyönyörű, többszázéves malom. Itt is a béke volt az, amit éreztem - megérkezni a vízhez mindig megnyugtató nekem.
Még úgy 1 órát töltöttünk a városban, bejárva a még kihagyott utcákat és 1-2 házat. Közben olyan napszúrást kaptam, ami túltett életem legrosszabb másnapossági élményén, de szerencsére ez csak este ütött be, úgyhogy még jóideig zavartalan volt az életminőségem. Békésen visszasétáltunk az autóhoz, és folytattuk az utunkat a Chateau Nottebohm, egy feltételezett kastély-villa felé, Antwerpentől keleti irányba...
