Helyszín: Balatonszemes
Magasság: 4 emelet

Ezeket így már senki sem fogja látni - kattints a képekre vagy ide az albumért!

Ezen a hosszúhétvégén egy egész nagy csapattal (csak hogy konkrét legyek: M., M., L., T., Z., Cs., T., D. és én) lementünk Balatonra a nyaralót téliesíteni. Persze ez csak ürügy volt arra, hogy bulizzunk egy jót. Ezen kívül, mivel egész nyáron nem voltunk lent együtt (én egyáltalán nem), az is benne volt a pakliban, hogy meglátogatjuk a kedvenc objektumainkat, amiből 4 is van ezen a kewl településen! Olyan kalandjaink voltak, hogy az őrület... Odafelé menet azonban hírt kaptam róla, hogy a szó szerint és átvitten is legnagyobb kedvencemet, a kb. 20 éve elhagyatott Lilla hotelt elkezdték felújítani!! Erről személyesen is meggyőződtünk: állványozás, megújuló szigetelés, új nyílászárók, visszakapcsolt áram és őr a telken... Micsoda pusztítás... Bezzeg a régi szép időkben...

A Lilla volt a harmadszorra meghódított objektumunk a Balatonon. Kellett hozzá némi összegyűjtött bátorság, ahhoz pedig tapasztalat. A "szocreál" dizájnú üdülő 4 emeletes, és több benne a kockaforma, mint egy Burberry-gyártmányú sakktáblán. Az óriási kockában kis kockák alkotják a szobákat. Az emeleteket összekötő lépcsőház olyan szűk, hogy egyszerre csak 1 irányban, libasorban lehet rajta közlekedni (elég para elöl és hátul menni a sorban). Minden emelet tök egyforma: középen egy folyosó az egyik végétől a másikig, klubhelyiséggel lezárva, kétoldalt pedig a szobák és vizesblokkok, esetleg büfé vagy porta (a szinttől függően). De a lényeg nem ez, hanem hogy milyen állapotban vannak!

Minden szoba külső felén egy erkélyre nyíló ajtó van, még a földszinten is, aminek köszönhetően az épületnek rengeteg bejárata van. Az első éjszakán, amikor Levivel és Krisztivel jártunk ott, ezek az ajtók mind zárva voltak, de Levi kívülről felmászott az első emeletre, és ott nyitva találta. Közvetlenül ezután eltűnt a szemünk elől, és néhány perc múlva a földszinten bukkant fel, belülről kulccsal (!!) nyitva ki az egyik ajtót (azt mondta, élete egyik legfélelmetesebb kalandja volt bent megtalálni a lépcsőházat, lejönni, kulcsot keresni, stb.). Az épületbe bejutván a porta volt velünk szemben, ahol óriási meglepetésünkre többszáz kulcs hevert a kulcsszekrényben és az asztalon! Tudtuk, hogy megütöttük a főnyereményt. Nagy kutatómunkával az épület összes (még nyitott) ajtaját bezártuk belülről, hármunknak megtartva 1-1 földszinti kulcsot. Volt egy hotelünk.

De a kulcsokon kívül sok más jel is utalt arra, hogy a hotelt nagyon hirtelen hagyták el. A könnyen mozdítható bútorokon kívül (ágy-asztal-tv) gyakorlatilag minden benne volt: minden szobában padlószőnyeg, tapéta, lámpák, tükrös szekrények, full vizesblokkok, fali hirdetőtáblák programajánló hirdetésekkel, poroltók, büfépult és a büfében egy óriási pezsgősüveg is. Gyakorlatilag megfagyott az idő (még az egyik szobában talált döglött sün sem rohadt el). A vandalizmus nyomai (akkor még) csak 1-2 falfirka képében mutatkoztak. De a törzshelyünkké a tető tette a Lillát.

A negyedik emelet egy tetőkert. Kifejezetten tartózkodásra tervezték, még wc-k is vannak ott (bár mi előnyben részesítettük a kertbe leküldött Niagara-üzemmódot). Szép nagy, de egy tűzlétrán még ennél magasabbra is fel lehet jutni (gondolom ez már tilos volt az üdülőknek): egy, a tető fölé épített kisebb tetőre, ahol az antennák és szellőzőnyílások helyet kaptak. Abból a szokásos szurokszerű anyagból volt, ami nyáron még az éjszaka közepén is langyos volt, így igen kényelmes helyet biztosított arra, hogy a város felett, a csillagok romantikus fénye alatt bebasszunk. És így is lett ez a következő majdnem 10 évben.

Míg mi becsületesen mindig bezártuk magunk után az ajtót, és csak 1-2 poroltót fújtunk ki (hehe), a vandálok és tolvajok néhány békés év után azért megjelentek: feltörték a főbejáratot, bezúztak néhány ablakot, az összes kulcsot elvitték (talán a méhbe), de aztán szerintem hamar rájöttek, hogy ami innen mozdítható, az már nem piacképes. Az egyik évben az egyik szobát valakik szemlátomást buliszobává alakították: nyugágyak, több tonna cigi, piásüvegek, hamutartók és egy pár régi hangfal fogadott minket.

A hotel mellett volt egy viszonylag nagy földszintes melléképület is, azt is bejártuk a padlásig bezárólag. Néhány bútor volt ebben is, meg régi újságok a földön, de ez nem volt annyira izgalmas, mint a sötét sarkokban bővelkedő Lilla, ahova minden évben alig vártuk a félelmetes visszatérést. May she rest in piece... Sok fotó sajnos nem maradt fenn, és több már nem is készülhet.

Készült viszont egy nagy adag ezen az éjszakán a 3 elsőosztályú urbex kalandunkról! Ezek jönnek a közeljövőben (A romlás virágai).