Magányos múlt. Több kép a Picasa albumban ide kattintva fogyasztható.
Ez a délután (aminek az 1. része ide, a 2. része pedig ide kattintva olvasható el) az ámulás-bámulás mellett a miértekről szólt. Nem is tudom megszámolni, hogy hány Miért kezdetű kérdés hagyta el a szánkat eddig, például hogy miért vannak azok a vonatkocsik úgy ott, miért rendezik át őket néha, és sorolhatnám a végtelenségig. Ez az épület pedig maga egy kurva nagy kérdőjel volt. Már a vonatcsarnok felé menet is elmentünk mellette (lásd a térképen itt), de akkor még a fő célra akartunk koncentrálni, úgyhogy nem másztunk be. De most, mindazokon túl különösebb habozás és félelem nélkül megtettük. A "bejárati ablak" a MÁV-területen álló hosszú roncsvonat mögött volt. Az épületben az az érdekes, hogy az összes ablaka egységesen kifelé domborodik, mintha belülről nyomná a légnyomás. Mivel a puszta rozsdásodástól nem szoktak meggörbülni a vasak, ezért az volt a hipotézisünk, hogy ami ebben az épületben volt, az felrobbant, de nagyon. Odabent posztapokaliptikus látvány és hangulat fogadott:
Az épület belseje olyan, mintha téglaházak között mászkálnánk egy olyan város utcáin, amiben évtizedek óta nem élnek emberek, és visszahódította a természet. És hogy ez 4 fal között található, az leírhatatlan. Itt egyébként konkrétan minden másodpercben halálfélelmem volt a tető állapota miatt, amiben sokkal több volt a lyuk, mint az anyag. Csodálkoztam, hogy egyáltalán fizikailag hogyan lehetséges, hogy fent marad az egész. Szerintem csak azért mertünk bent maradni, mert az agyunk el volt szállva a vonatos élmények hatásától, más szóval nem voltunk eszünknél. De felmászni a dolgokra még így sem akartunk, márpedig amire én nem akarok felmászni, arra senki sem akar. (Bocs, a képek homályosak, én fáradt voltam, a fény pedig szar.)
A klasszikus stílus egyébként itt is fellelhető volt; azokban a gyönyörű régi korokban még nem mindent az IKEÁ-ból szereztek be. A robbanásos elméletünket igazolódni láttuk a nyomok alapján, mert a kazánokból kifelé néző vastag csövek vonalában mindenhol hiányzott a járópalló, de ahol nem voltak ilyenek, ott még megvolt. Tehát ezeken a csöveken meglehetősen nagy nyomáson áramolhatott ki valami, aminek nem kellett volna (de lehet, hogy egy okos olvasó majd megcáfol és korrigál). Arról fogalmunk sem volt, hogy mi lehetett ez az egész, de lassan kezdett körvonalazódni, hogy a túloldalán lévő sínen érkező feltehetőleg szenet bedaruzták egy még mindig ott álló speckó daruval az alant látható nagy adagoló izékbe, amik beadagolták a kazánokba, ahol pedig jól elégették. És mivel az energetika I. törvénye, hogy ha találsz valami éghetőt, akkor égesd el, ezért magunkban erőműnek kereszteltük a komplexumot, de mint GarbooKingnek köszönhetően kiderült, a helyes kifejezés a fűtőmű. Hát igen, nem hiába buktam ki a BME-ről, és lettem reklámszakember. (GarbooKingnek kösz a kommentet és a galériáját, véletlenül elhánytam a linkjét, úgyhogy ide nem tudom betenni...)
Az épületnek van egy pincéje is, ami az egyik irányban az épület falain túllóg. Paráztam egy kicsit, hogy mi van, ha punk sqatterekbe botlunk, de szerencsére nem. Lent ismeretlen okból óriási ásványvizespalack-készlet és tejesdoboz-gyűjtemény van felhalmozva a kiváló 2008-as évjáratból. Nagy halmokban állnak az üvegek, de csakis a Vivien márkából, megint felvetve néhány ártatlan miértet.
Az 50 milliós kérdés viszont a következő: miért van 1 db óvodás éveimből ismeretes műanyag játék magányos építőeleme a fűtőmű épületének közepén? Végül egy apró egészségügyi megjegyzés: miután eljöttünk, még vagy 1 órán át kapart a torkunk és köhögtünk. Valami lehetett a levegőben...
EXHIBIT F
