Face control

ALTOMÁN

Ide gyűjtöm össze a városi magasság- és kalandvágyamhoz fűződő történéseket, hogy el ne felejtsem őket az élet hevében.

Vagy ha úgy jobb, Magyarország és Kelet-Európa egyik első urbex (urban explorer) blogját látod.

@: altoman.acelin kukac gmail pont kom.

Fontos: az itt írtak a fantázia szüleményei, elfojtott sci-fi-írói vénám melléktermékei. A képeket Photoshopoltam, vagy az internetről lopkodtam össze. A videókat idegenek küldték nekem ismeretlen e-mailcímekről. Urbexelni ÉLETVESZÉLYES, eszedbe ne jusson!!

Tartalom

-12 méter (1) 10 cm (1) 10 emelet (4) 11 emelet (1) 12 méter (2) 135 méter (2) 14 méter (7) 15 méter (3) 17 méter (3) 1 emelet (2) 20 emelet (1) 20 méter (1) 22 méter (1) 25 emelet (2) 25 méter (1) 29 méter (1) 2 emelet (12) 30 méter (4) 33 méter (1) 39 méter (2) 3d panoráma (1) 3 emelet (4) 40 méter (1) 4 emelet (2) 4 méter (2) 50 méter (1) 56 méter (2) 57 méter (2) 5 emelet (4) 60 méter (2) 65 méter (2) 66 méter (2) 67 méter (1) 6 emelet (9) 6 méter (2) 7 emelet (2) 80 méter (1) 88 méter (1) 8 emelet (1) 8 méter (1) 91 méter (2) ablak (3) ablakmosó (3) alapfokú ipari alpinista tanfolyam (10) állat (2) állat tetem (2) állványzat (1) altomán szótár (1) animgif (3) antennatorony (8) art squat (1) atomerőmű (4) átrium (1) balaton sound (1) beauty (9) belgium (9) belgium epic altomán urbex tour yo (9) beszámoló (65) bevásárlóközpont (3) biztonsági őr (6) breaking/különkiadás (16) buildering (1) bungee jumping (2) bunker (1) canopy (1) chateau (1) christopher nolan (1) craining (1) craning (3) csarnok (2) cső (1) csöves (1) csövezés (1) csővezeték (1) daru (2) doel (1) efott (1) egyetem (1) elegáns (2) elhagyatott (20) erőmű (2) étterem (1) fa (1) fácán (1) falu (1) felfedezés (1) féllegál (14) fesztivál (2) fűtőmű (1) gyár (12) hajó (1) hajóárboc (1) hajótemető (1) híd (2) horror (1) hotel (3) hulla (1) hűtőtorony (1) illegál (36) im (4) im power plant (4) im szénerőmű (4) installáció (1) ipari alpinista (34) irodaház (5) ismeretek (4) kalandpark (1) kastély (4) kémény (1) kirándulás (3) kisváros (1) kollégium (1) köztér (2) külföld (10) külső anyag (5) kutyák (1) lakóház (4) legál (32) légópince (1) lépcsőház (7) libegő (1) luxus (3) madár (1) márvány (1) mászás (1) mélygarázs (1) metró 3 (1) metró 4 (2) metro peep (3) mólólámpa (1) mountex (23) munka (2) munkások (1) művészet (2) nem saját akció (1) okj ipari alpinista tanfolyam (17) óriáskerék (2) összefoglaló (1) őz (1) őzike (1) pályaudvar (2) panel (2) panelház (2) panoráma (30) pillér (1) pláza (3) random object (3) reklámtorony (1) rendőrség (1) resident evil (1) resident evil vii (1) rom (12) sajtó (9) sífelvonó (1) siló (1) sötét (1) sportcsarnok (2) squat (2) stúdió (1) szellemváros (1) szellem város (1) szén (2) szénerőmű (4) szervízfolyosó (1) sziget (1) szikla (1) sziklamászó (1) színpad (1) temető (1) templom (3) tériszony képek (20) tetőzés (26) torony (3) üdülő (1) ufo (1) ugrás (2) urbex (40) urbex tanácsok (8) város (1) vásárcsarnok (2) videó (23) villa (4) visszaemlékezés (3) víztorony (4) vonat (5) vonattemető (3) zene (3) zombik (1) zuhanás (5) Címkefelhő

Finom urbex

Altomán szótár
AlterBudapest: a magyar urbex másik fele
Urbex túrák mindenkinek - BudapestScenes
Urbex nagykanállal
Urban Explorers Network

Itt is láthattad

presztizs_1.png

ujszo_1.png

hvg.jpg

tv2.png

rcko.png

mmm_logo.png

petőfi.jpg

Pécsi magasház

2011.júl.02. 22:07

Régi tervem a pécsi magasház, de sajnos nem esett útba az elmúlt 370 évben. Addig is útba esett R-éknek, akik nemhogy felmentek, de le is kamerázták, és meg is írták nekem, hogy hogyan történt. Köszönöm!

Sörözni mentünk, de nagy vihar kerekedett. Hirtelen egy ötletünk támadt: menjünk fel a magasház tetejére. Addig úgy tudtuk, hogy kutyával őrzik, de elhatároztuk, hogy majd lefizetjük az őrt, hogy engedjen fel minket. Mikor odaértünk és körbejártuk az épületet, egy nagy lyukat fedeztünk fel a kerítésen, és habozás nélkül átmásztunk rajta. A nagy sietségben a haverom rövidnadrágját felhasította egy szögesdrót. Csöndben végiglopóztunk az évek óta elkerített betonplacc mellet a ház lábánál a bejáratig, de őröket most sem láttunk. Sötét volt és erős szél fújt, és valahol jó magasan egy ablak becsapódott. Rohadt nagyot csörömpölt. Bejutottunk a lépcsőházig, és jól meglepődtünk amikor láttuk, hogy a lerácsozott feljáró bal alsó sarka fel van hajlítva. Még szerencse, mert tovább nem jutottunk volna. Azért azt kihajlítani nem kis munka lehetett!  Átmásztunk a lyukon, és izgatottan nyomultunk fölfele... végre itt vagyunk! A kint süvítő szél, a bent csöpögő víz, valamint a léptünk zaja volt, amit hallani lehetett. Egyszer csak a 6. emeleten egy szinttel följebbről lánccsörgést hallottunk. Gondoltuk, ez biztos nem a szél. Vagy egy őr, vagy egy őrült csöves, vagy egy zombi. Zombik voltak. Levertük a támadásukat, és módszeresen haladtunk tovább fölfele. Még jobban meglepődtünk, amikor legfelül a tetőkijárat is tárva-nyitva volt. Mire felértünk, már majdnem világos volt. A tetőn körbenéztünk, megittunk egy sört, aztán elindultunk visszafele. A 25. emeleten - már világosban - találtunk egy matracot. Persze a lift nem működik... Hazafele még megittunk egy sört annak örömére, hogy végre feljutottunk Magyarország 5. legmagasabb épületébe, ami 22 éve lakatlan.

Remélem, még idén sorra kerül nekem is...! Lesz nálam plazmaágyú, a zombik idomítására.

Címkék: videó tetőzés lakóház zombik 25 emelet nem saját akció 80 méter külső anyag

2 komment

Urbex: Nagyvásártelep

2011.jún.30. 14:45

Temérdek képet erre a mondatra kattintva lehet nézegetni.

Ott vagyok!

A Nagyvásártelep viszonylag közhelynek számít a felfedezők és egyéb ilyesmire hajlamos emberek köreiben, de nekem eddig kimaradt. Pár napja viszont megkeresett egy pittsburghi ösztöndíjas arc a KIBU-tól (Kitchen Budapest, respect), hogy projektoros fényfestésből álló művészeti projektjeihez keres elhagyatott helyeket, és nézzünk szét a városban. Ezért közvetlenül az előző, víztornyos látogatás után 6 órára mentem az irodájukba. Ott azzal kezdte, hogy sajnos nem tudott aksit szerezni a projektorához, úgyhogy ma még nem fogunk fényfesteni, de azért csak gyerünk. A korábban e-mailben kinézett helyszínig elég sokat kellett menni, de ezt az időt kihasználtuk arra, hogy az amerikai-magyar távolságot sok beszélgetéssel minimalizáljuk.


Nagyobb térképre váltás

A bejutás gyakorlatilag zérórizikós, csak annyit kell tenni, hogy dél felől közelítünk, ahol van egy nagy lyuk a kerítésen, és besétálunk a területre. Az északi oldalon elvileg van egy biztonsági őr, bár valószínűnek tartom, hogy inkább az ott működő cement- vagy betontelep áll érdeklődésének középpontjában. Így érkeztünk meg mi is az épület déli oldalához. Először, mivel sötét helyet kerestünk, a pincébe akartunk lemenni, de azért egy pillanatra benéztem az egyik ajtón át a csarnok épületébe is. Ez a fél másodperc elég volt, hogy kiakassza az agyamat a látvány jó értelemben. Ugyanis az ajtó mögött egy 10350 négyzetméteres, 5 emelet magas helyiség tárult elém. Ez olyan NAGY, hogy az előbb említett (és leblogolt) víztoronyból odabent 11-et lehetne egymás mellé fektetni.

Na de először lementünk egy apró, teherautó méretű mellékúton a pincébe. Lent az épület két hosszanti oldalán indult el egy-egy folyosó, közöttük pedig óriási szobák helyezkedtek el sorban. A jobboldali folyosón indultunk el a telefonom zseblámpájának a fényében. Ez is olyan hosszú volt, hogy a látványa nagyon ütött. Aztán a második szobán keresztül átmentünk a bal oldalra, és egy kicsivel beljebb egy lépcsőn felmentünk a csarnokba. Így annak majdnem a közepén bukkantunk fel, ahol szétnézve ezt láttuk:

A csarnok graffitys barátaink munkájának hála kifejezetten színes benyomást kelt, pedig jó nagy felületen kellett felvenni a harcot a szürkeséggel (és vannak egész kísérleti jellegű munkák is)! Egyébként gyakorlatilag nincsen a helynek olyan falfelülete, amin ne lenne legalább egy tag - bár azok már kevésbé esztétikusak. Hogy itt micsoda párékat lehetne szervezni, abba inkább ne is gondoljunk bele!

A csarnok szélein fel lehet menni egy szinttel, és közvetlenül az ablakok alatt is teljesen körbe lehet sétálni. Itt van azért némi rizikó az ilyen állapotok miatt:

Nem lehet kellemes, amikor egy 4 méteres acél ablakkeret beleáll valakinek a gerincébe, mert rosszkor járt rossz helyen, de ilyen az élet. A csarnok végén egy hídon lehet átmenni a másik épületbe, ami irodaház volt régebben. Ahhoz képest, hogy 1932-ben épült, a stílusát tekintve ma is megállná a helyét. A földszintet kivéve a belső falak már teljesen szublimáltak (ha voltak egyáltalán). Itt az első attrakció az volt, hogy az egyik szinten találtunk egy nagy adag levágott hajat gumikesztyűvel, mintha valakit szertartásosan megkopasztottak volna. De aztán valamivel arrébb, egy másik hajkupac tetején egy szépségszalon cimkéjére leltünk, ami még nem zárja ki a szertartásos kopasztást, de mi már tudjuk, ki követte el. :) A következő nagyon király entitás a megboldogult páternoszter volt, aztán pedig a mellette lévő akna.

De ezen kívül találtunk még egy kabátot, néhány cipőt, egy néhány éves Metro(pol) magazint, számítógép-aklatrészeket, szeletelt kenyeret paprikával, képeslapokat Párizsból, sok üres kannát és természetesen egy 1991-es német szexújságot (pornónak még erős lenne nevezni). Jó ha tőlem tudjátok, hogy a német szexújságok mindenhol ott vannak, ahol már járt ember a Földön. Sajnos az utolsó emelet előtt a lépcső és a lift is megszűnt létezni, és az elődeink által meggájverezett létra sincs már használható állapotban. Ezért lefelé vettük az irányt, és keringtünk még egy ideig az épületben. Bőven hagytunk még felfedeznivalót, de az ilyen nagy objektumok úgysem férnek bele soha 1 alkalomba, úgyhogy a visszatérés terveivel a szívünkben takarítottuk el felegyenesedett testünket a területről.

Címkék: beszámoló elhagyatott panoráma biztonsági őr rom vásárcsarnok illegál urbex

8 komment

Tatai úti víztorony (ÚJABB GÖMBPANORÁMÁKKAL FRISSÍTETT)

2011.jún.27. 18:29

Elkészültek a gömbpanorámák, amik azt az érzést nyújtják, mintha ott lennénk! [BENT LENT] [LÉPCSŐN FELFELÉ] [TARTÁLYBAN] [LEGTETEJÉN!] [KINT LENT]. Köszönet: kerekterek.hu.

Helyszín: Budapest, Tatai út, Vasúttörténeti Park
Magasság: 39 méter vagy 59 méter (lásd alább)

 Érdekesnek ígérkezik, nem? :)

Nos, ezen a délutánon Mr Altoman.blog.hu, Mr Víztorony.hu és Mr Kerekterek.hu találkozott a Vasúttörténeti park bejáratánál (úgy látszik, kísért ez a környék engem). A cél az volt, hogy Mr Víztorony.hu szervező munkájának köszönhetően (köszönöm!) gömbpanoráma-felvételeket készítsen Mr Kerekterek.hu az ott található nagyon ütős kinézetű víztoronyban, én pedig társműélvezőként voltam meghívva. Mivel elég figyelemfelkeltő dizájnnal rendelkezik a torony, már akkor is kiszúrtuk, amikor a vonatcsarnoknál jártunk, de akkor még csak fennhangon álmodozhattunk róla. A túravezetőnk a talán ötvenes éveiben járó Gyula bá volt, aki érkezésekor remek benyomást keltett, ahogy kék munkás kertészgatyájában lepattant egy full krómozott, négy-kilépős, telematricázott flatland BMX-ről. Bizony, itt nincs szarozás, ha szolgálati járművekről van szó. Miután kivettük a szükséges felszereléseket a kocsiból, odamentünk a toronyhoz, ami egy félbehagyott, miniatürizált Magyarországot formáló telken áll (ez turistalátványosság lett volna, de végül nem készült el). Még sosem voltam víztoronyban, úgyhogy nagyon vártam, hogy milyen látvány tárul elénk, miután kinyílik az ajtó. Hát ilyen:

A Random Urbex Tárgyak c. fotógyűjteményem nagysága hirtelen triplájára nőtt, mert itt a tévétől a bicklin át a hűtőszekrényig volt minden! De valójában nem előre kell ilyenkor nézni, hanem felfelé! Az pedig ilyen volt:

Tatai úti víztoronyPersze a falak egymással párhuzamosak, de tényleg kb. úgy éli meg az ember, ahogyan ez a kép mutatja. A ~20 méter átmérőjű kör kerületén egy nem túl széles vaslépcső visz fel csigaalakban az ismeretlenbe. Különösebb teketória nélkül elindultunk felfelé. Az elején olyan vastag porréteg volt alattunk, hogy tök puhán lépkedtünk a vason. A lépcső közepe táján egy üres galambfészek jelezte, hogy itt egyébként zajlik az élet, csak nem emberek élik. Felérve egy rácspadlón találtuk magunkat az 1000 köbméter térfogatú tartály alatt. Lefelé a következő látvány terült el: 

Itt is volt egy galambfészek, de ebben még 2 tojás is volt! Innen egy létra segítségével egy szűk lyukon keresztül jutottunk ki a tartály belsejébe, immár a szabad ég alá. A létra a tartály aljának mértani közepére vezetett. Remélhetőleg rövidesen lesznek gömbpanorámák innen (majd nézzetek vissza, hogy lett-e frissítve a poszt), addig is itt vannak ezek a képek:

Tatai úti víztorony

A tartály több oldalán is létrák visznek fel a peremre, ahol ma mobilátjátszó és egyéb antennák működnek, és fémpallón körbe lehet sétálni. Csak arra kell vigyázni, hogy ne essünk be a perem és a tartály közötti részre (ami egyébként egy külső tartály), mert onnan aztán kurva nehéz kimászni. Plusz Gyula bá mondta, hogy egy pillanatra se álljunk bizonyos típusú antennák elé (megerősítve ezzel a SOTE NET tetején tanultakat), bár az igaz, hogy ehhez Supermannek kellett volna lenni, mert minden antenna a torony széléről kifelé nézett. Mi is ezt tettük, és ilyeneket láttunk:

Gyula bá szerint a torony 39 méter magas (én is kb. ennyire tippeltem volna), de a víztorony.hu adatai szerint 59 méteres. Miközben készültek a gömbpanorámák, Mr Víztorony.hu elővette a szakmai énjét is, Mr Függőágy.hu-t. Ez így együtt olyan kombinációt jelentett, amiről nem gondoltam volna, hogy életemben lesz ilyen. Kibontott egy picire összecsomagolható függőágyat, és kikötötte a víztoronytartály belsejében két létra közé. Ezután felváltva flesseltünk a függőágyban ringatózva (amely alkalmatosság sokkal kényelmesebb, mint gondoltam, és árban sem vág földhöz, csak ajánlani tudom!).

De még függőágy nélkül is kifejezetten kikapcsolódás volt ebben a kalandban, hogy nem kellett az illegalitás miatt izgulni, és szép nyugodtan be lehetett fotózni mindent, amit akartunk. Nem sokkal több mint egy órát lehettünk fent, utána elbúcsúztunk, és engem már várt egy következő akció (de tényleg)...!

Címkék: videó beszámoló elhagyatott panoráma víztorony legál 39 méter

9 komment

The Hall of Spikes (FRISSÍTETT)

2011.jún.04. 12:13

Figyelem, a legújabb hírek szerint sípoló mozgásérzékelőket helyeztek el az épületben (kösz az infót D-nek)!

Vágjunk rögtön a közepébe:

(Eredetileg teljesen más hangvételű videót akartam csinálni, de ez jött ki belőlem.)

Amikor korábban a külföldi urbex kultúráról olvastam, meggyőződésem volt, hogy a budapesti (és magyar) felhozatalból a közelébe sem érhetünk az ottani élményeknek. Erre lassan de atombiztosan rácáfolni látszik a főfalu (és az ország). Van itt minden, ami szerszámnak ingere: elhagyatott hotelek, gyárak, vonatcsarnok, elmegyógyintézet, légi bázis, és még sorolhatnám. 1998 óta pedig sportcsarnok is van az étlapon: a Tüskecsarnok.


Nagyobb térképre váltás

Az objektum története röviden annyi, hogy 1998-ban néhány hétre megszakították az építését, és ez a szünet azóta is tart. Ez olyannyira így van, hogy odabent egy csomó építőanyag található szép, rendezett halmokban (bár az eltelt 13 évnek köszönhetően mára többnyire használhatatlan szemét). A hely történelméről és felépítéséről nagyon részletes leírást ad a fantasztikus Fővárosi.blog (és itt nézhető meg az ő albuma). A lényeg röviden: ami a térképen látszik a komplexumból, az szó szerint csak a jégyhegy csúcsa, ugyanis az egész a föld alá van süllyesztve. Egy 6000 négyzetméteres sportcsarnokról beszélünk (90%-ban kész) és egy néhányszor akkora parkolóházról, valamint kiszolgálóhelyiségekről (50%-ban készek). Most rendhagyó módon nem mutatom meg, hogy hol lehet bejutni, aminek az az oka, hogy vezető nélkül bárki eltévedne és úgy járna, mint a videóban látott ex-állatok. Miután mi bent voltunk, nekem fél órába telt Google térkép segítségével is, hogy visszamenőleg betájoljam az útvonalunkat. Ehhez még hozzájön, hogy magába a sportcsarnokba szó szerint egy labirintuson keresztül lehet bejutni, úgyhogy ha nagyon érdekel, szólj nekem (én pedig ezúton is köszönöm A-nak!). Mellesleg a telken van biztonsági őr is.

Odabent/-lent a bejárható terület óriási, és ezen a sétán is mindblowing élményekkel gazdagodtam. Ilyen volt például egy 0,00 fotont tartalmazó félkész mélygarázsban tapintani, harapni az áthatolhatatlan sötétséget, ami minden irányban végtelen mélységűnek hatott. Ugyanitt látni igazi camera obscurát, ami egy plafonon lévő kis lyukon keresztül a padlóra vetítette a felettünk lévő szint tetejének a képét. Ugyanitt látni a leheletünket, júniusban. Aztán 7 méteres belmagasságú beton belső tereken sétálni és megijedni a bent repkedő madaraktól. Megtalálni a világ legértelmetlenebb építészeti megoldásait: egymással párhuzamosan a föld gyomrába futó 200 méteres zsákfolyosókat, amiknek a falait látszólag felülről kezdték el építeni, és nem mindenhol értek le a padlóig. Az öltözők labirintusa, amiben 1-2 folyosó kivételével az összes helyiség egy másikból nyílik (élmény lehetett volna a sportolóknak). Látni magát a majdnem kész sportcsarnokot, és hallgatni azokat a fantasztikus visszhangokat, amiket a legkisebb zajokból is létrehoz. Mászkálni a tetőszerkezetre függesztett acélrámpán, ami jól be tudott lengeni. :)

 

És természetesen, ahogy az lenni szokott, rengeteg kérdés merült fel bennünk (az előbb leírtak által felvetetteken túl is). Pl. miért van olyan csillámszerű izé kiszórva a fenti rámpa padlójára? Miért vannak piros mécsesek felsorakoztatva a leendő eredményjelző-tábla szerkezetén? (FRISSÍTÉS: utóbbiakról kiderült, hogy egy romantikus Valentin nap nyomai, a kép hátterében látható borosüveggel együtt. Köszönöm!) Vagy miért sötétítették le a tetőn majdnem az összes fénygyűjtő tüskét? A helyet egyébként a 13 év alatt néhány alkalommal hasznossá tették, volt itt például koncert, és több filmet is forgattak: München, Hellboy 2, Season of the Witch. Ezen eseményeknek is fellelhetők még a nyomai elszórtan.

Miután kimentünk, az egyik szomszédos utcában felmásztunk egy ismeretlen célú 17 méteres kilátó oszlopra, ami vékonyságából adódóan elég ütős kilengést prezentált, de nem volt para. Lőttem néhány kinti képet a telekről, aztán mentünk, mert halaszthatatlan söröznivalónk támadt.

EXHIBIT G

Címkék: videó beszámoló mélygarázs elhagyatott panoráma biztonsági őr sportcsarnok illegál urbex craning állat tetem 17 méter

4 komment

Urbex: ex-fűtőmű a MÁV temető mellett

2011.máj.31. 17:34

Magányos múlt. Több kép a Picasa albumban ide kattintva fogyasztható.

Ez a délután (aminek az 1. része ide, a 2. része pedig ide kattintva olvasható el) az ámulás-bámulás mellett a miértekről szólt. Nem is tudom megszámolni, hogy hány Miért kezdetű kérdés hagyta el a szánkat eddig, például hogy miért vannak azok a vonatkocsik úgy ott, miért rendezik át őket néha, és sorolhatnám a végtelenségig. Ez az épület pedig maga egy kurva nagy kérdőjel volt. Már a vonatcsarnok felé menet is elmentünk mellette (lásd a térképen itt), de akkor még a fő célra akartunk koncentrálni, úgyhogy nem másztunk be. De most, mindazokon túl különösebb habozás és félelem nélkül megtettük. A "bejárati ablak" a MÁV-területen álló hosszú roncsvonat mögött volt. Az épületben az az érdekes, hogy az összes ablaka egységesen kifelé domborodik, mintha belülről nyomná a légnyomás. Mivel a puszta rozsdásodástól nem szoktak meggörbülni a vasak, ezért az volt a hipotézisünk, hogy ami ebben az épületben volt, az felrobbant, de nagyon. Odabent posztapokaliptikus látvány és hangulat fogadott:

Az épület belseje olyan, mintha téglaházak között mászkálnánk egy olyan város utcáin, amiben évtizedek óta nem élnek emberek, és visszahódította a természet. És hogy ez 4 fal között található, az leírhatatlan. Itt egyébként konkrétan minden másodpercben halálfélelmem volt a tető állapota miatt, amiben sokkal több volt a lyuk, mint az anyag. Csodálkoztam, hogy egyáltalán fizikailag hogyan lehetséges, hogy fent marad az egész. Szerintem csak azért mertünk bent maradni, mert az agyunk el volt szállva a vonatos élmények hatásától, más szóval nem voltunk eszünknél. De felmászni a dolgokra még így sem akartunk, márpedig amire én nem akarok felmászni, arra senki sem akar. (Bocs, a képek homályosak, én fáradt voltam, a fény pedig szar.)

A klasszikus stílus egyébként itt is fellelhető volt; azokban a gyönyörű régi korokban még nem mindent az IKEÁ-ból szereztek be. A robbanásos elméletünket igazolódni láttuk a nyomok alapján, mert a kazánokból kifelé néző vastag csövek vonalában mindenhol hiányzott a járópalló, de ahol nem voltak ilyenek, ott még megvolt. Tehát ezeken a csöveken meglehetősen nagy nyomáson áramolhatott ki valami, aminek nem kellett volna (de lehet, hogy egy okos olvasó majd megcáfol és korrigál). Arról fogalmunk sem volt, hogy mi lehetett ez az egész, de lassan kezdett körvonalazódni, hogy a túloldalán lévő sínen érkező feltehetőleg szenet bedaruzták egy még mindig ott álló speckó daruval az alant látható nagy adagoló izékbe, amik beadagolták a kazánokba, ahol pedig jól elégették. És mivel az energetika I. törvénye, hogy ha találsz valami éghetőt, akkor égesd el, ezért magunkban erőműnek kereszteltük a komplexumot, de mint GarbooKingnek köszönhetően kiderült, a helyes kifejezés a fűtőmű. Hát igen, nem hiába buktam ki a BME-ről, és lettem reklámszakember. (GarbooKingnek kösz a kommentet és a galériáját, véletlenül elhánytam a linkjét, úgyhogy ide nem tudom betenni...)

Az épületnek van egy pincéje is, ami az egyik irányban az épület falain túllóg. Paráztam egy kicsit, hogy mi van, ha punk sqatterekbe botlunk, de szerencsére nem. Lent ismeretlen okból óriási ásványvizespalack-készlet és tejesdoboz-gyűjtemény van felhalmozva a kiváló 2008-as évjáratból. Nagy halmokban állnak az üvegek, de csakis a Vivien márkából, megint felvetve néhány ártatlan miértet.

Az 50 milliós kérdés viszont a következő: miért van 1 db óvodás éveimből ismeretes műanyag játék magányos építőeleme a fűtőmű épületének közepén? Végül egy apró egészségügyi megjegyzés: miután eljöttünk, még vagy 1 órán át kapart a torkunk és köhögtünk. Valami lehetett a levegőben...

EXHIBIT F

Címkék: beszámoló rom fűtőmű illegál urbex

6 komment

süti beállítások módosítása