Március 24-én este interjút adtunk a Tilos rádióban, a Spanyol Inkvizíció cé műsorban. A többes szám azért van, mert rajtam kívül deadmind és Erő Zoltán építész is meg volt hívva. A velük való találkozás és beszélgetés lehetősége miatt eleve nagyon érdekesnek ígérkezett az este, és meg kell hogy mondjam, hogy jogos volt a bizakodás! A műsor (ide kattintva meghallgatható, 1 óra), a műsorvezetők, a vendégek, a témák, a stúdió, és a zenék is sokkal jobbak voltak, mint eddig bárhol. Ennek megfelelően nem csak hogy tudtuk volna még folytatni, hanem folytattuk is: először az előtérben beszélgettünk, aztán még kocsmázni is elmentünk a társasággal. Az új szemszögeknek köszönhetően újabb dimenziókkal szélesedett az urbex világképem (pedig eddig sem éreztem magam tájékozatlannak).

Ennek következményei is lesznek. Ugyanis ez a világ sokkal többet hordoz annál, minthogy azt ne próbáljam meg minél több ember felé közvetíteni. Az hagyján, hogy a terveim számában hivatalosan is elveszítettem a fonalat, de a spektrumuk is még szélesebbé vált. A múltban történt poszthiány egyáltalán nem a blog elhagyatódásának a jele, hanem ellenkezőleg: nagy készülődés van "a színfalak mögött". Vihar előtti csendről beszélhetünk, ez egyértelmű! Köszönöm mindenkinek, aki ezen az estén ott volt, vagy hallgatta! :)

Perhaps the freedom you have always searched for
You're finding you don't need to look no more
Your dawn is breaking and your life is turning
You hear the melody of angels sing:

Come,
Come with me,
Come,
Come with me...

A Budapest23 még régebben, az Urbanistás megjelenésen alapulva hozott le egy rövid összefoglalót. A HG.hu-tól néhány hete kerestek meg, hogy készül egy átfogó cikk az urbexről, és engem meg Deadmind-ot, mint a szakma hazai képviselőit szeretnének meginterjúvolni. Miután lezajlott, azt mondták, hogy annyira jól sikerült, hogy a cikk mellett lehozzák külön is a full interjúkat. Így is lett, úgyhogy 2 cikk is megjelent a témában (köszönöm, Melinda)! Mind a kettő nagyon jó, tényleg csak ajánlani tudom! És a HG.hu-dobozon keresztül a téma az index.hu címlapot is megjárta. Ezek hatásaként azóta még több urbexer és érdeklődő keresett meg, aminek nagyon örülök, jönnek a tippek, és jó sok kaland van kilátásban! Yeah! :)

Helyszín: 1138. Budapest, Váci út 178.
Magasság : 6 emelet

Ki tudja megmondani, hogy mi ez?

Persze, már elárultam a címben, de azért érdekes: ez egy (nagyon hevenyészett és nem teljes) térkép a Duna Plaza tetejéről, ahol jártam. El lehet képzelni azt a feladatot, hogy a piros ponttól (lépcsőház) jussunk el az icipici piros csillagig a bal felső sarok felé, szintkülönbségekkel turbózva. Persze ez a feladat nem volt feladva, de mégis többek között ezt sikerült megoldanom! Térképen így néz ki az épület (balra megdöntve majdnem 90°-kal):

Nagyobb térképre váltás

Hol van ezen a fent megrajzolt terület? Nyomjál 1-2 pluszt a térkép bal felső sarkában, és meglátod; a tetőn lévő fém csövek jelentik a térképem legbonyolultabb részét. Elsőre úgy tűnhet, hogy ez egy kurva kicsi terület, de ha ezután kimínuszolsz a térképen, és összehasonlítod a Plaza méreteit a környező házakkal, rájössz, hogy egyáltalán nem az! Na de lássuk a történetet!

Van, amikor az ember előtt csak úgy megnyílnak az utak, olyan könnyen, hogy maga is alig hiszi el. A Duna Plaza közelében volt dolgom, és hazafelé menet különös átgondolás nélkül besétáltam az egyik (asszem 4.) lépcsőházba. A plázafolyosó felől ugyanúgy jelzik táblán, mint a WC-ket, és semmilyen tiltó, vagy "szolgálati terület" felirat nincs kitéve. Az ajtó mögött néhány méterrel egy másik ajtó volt, azon sem volt semmilyen tiltó jel, szóval benyitottam azon is. Egy kb. 2x2 méteres helyiségbe jutottam, amiben előttem és tőlem balra is egy-egy újabb ajtó volt. Olyan csend volt, mintha az űrbe készülnék kizsilipelni. Mentem tovább egyenesen, és a lépcsőházba jutottam, ami olyan volt, mintha tényleg egy másik világba kerültem volna. Nyoma sem volt a pláza-féle csillogó, sima felületeknek, hanem durva minimálszürkésfehér design uralkodott. Elindultam felfelé: minden emelet 2 forduló, közben az érzékeim az izgalomtól kiélesedve, mint állat, minden apró nesz mennydörgésnek tűnik. Például a lépcső végén egy szellőzőcső állandó zörgése, amitől a frász jött rám (lehet, hogy direkt nem javítják meg...). De felértem, és megint egy kétszárnyú ajtó volt előttem. A zárja helyén két kis lyuk volt, de így is olyan erős benyomást tett, hogy meggyőződésem volt, hogy itt lesz az út vége. Lelkileg a csalódásra felkészülten megtaszítottam, és kinyílt! Egy, az előzőnél is kisebb zsiliphelyiségbe jutottam, előttem még egy ajtó, erre már tippelni sem mertem, hogy nyitva lesz-e. Nyitva volt, és kiléptem a csendes, már elsőre óriásinak látszó tetőre!

[De egy tapodtat sem mentem tovább, hanem fordultam vissza, és hazarohantam egy fényképezőért. Visszatérve a lépcsőházba, mielőtt még teljesen felértem volna, egyszercsak zajt hallottam fentebbről. Füleltem, hogy a zajos szellőző-e az, de határozottan lépteknek tűnt! Megtorpantam, de aztán a Déli Pályaudvaros sztorit felidézve inkább simán sétáltam tovább felfelé (csak a videófelvételt állítottam le). A második emeletre érve meg is láttam: egy biztonsági őr volt. Kedvesen tartotta nekem a lépcsőházból kivezető ajtót, én pedig mondtam, hogy köszönöm, és visszasétáltam a bevásárlótérbe... Sebaj, már korábban megfigyeltem, hogy minden szinten 1 őr járőrözik fel-alá (ez nem tudom miért ment be a lépcsőházba, de velem együtt ő is kijött), és gyerekjáték kijátszani őket. Szóval néhány perccel később ugyanott, a másodikon visszasétáltam, és mentem fel a tetőre (az előző élmény hatására a zörgő szellőző megint rám hozta a frászt)!]

Mint mondtam, a terület rögtön óriásinak látszott. Máskor mindig van egy rövid, de fontos szakasz, amit még a műélvezet előtt be kell iktatni: kicsit szét kell nézni, hogy honnan jöhetnek veszélyek. Na itt ez már magában túl nagy feladat lett volna, ígyhát inkább orosz rulett módjára elindultam az egyik irányba (balra), és ezerrel kattintgattam a képeket, hogy ha el is kapnak hamar, a lehető legnagyobb anyagom legyen. Ösztönösen a fal mentén haladtam, hamar megláttam egy lépcsőt, ami a tetőn lévő tetőre vitt, de előtte még át akartam menni az utcafrontra (az én térképem jobb alsó sarkába). Ez sikerült is; közben láttam, hogy ezen a tetőn rengeteg gépháznak rengeteg ajtaja lelhető fel, és rengeteg szellőzőcső és azokat működtető gép van. A térképemen jobbra egy autós átjárónak látszó út vitt át egy ismeretlen helyre, de a végén lévő sorompó alapján olyan érzésem volt, hogy arra nem kéne menni, mert emberek lehetnek ott. Szóval kimentem az épület sarkára gyönyörködni.

De a legjobb, peremen ülős/állós képeket a bejárás végén akartam csinálni (a potenciális nagy feltűnés miatt), úgyhogy néhány sima kép után visszamentem a tetőn lévő tetőre vezető lépcsőhöz. Közben észrevettem, hogy már 2x is elmentem egy térfigyelő kamera alatt, úgyhogy a fal mentén való közlekedés enyhén szólva hasznos reflexnek bizonyult! Elindultam felfelé a vaslépcsőn, amin mondanom sem kell, hogy az egyik fok óriásit reccsent, filmbe illő volt a dramaturgia... De mivel Russian Roulette Mode-ban nyomtam a játékot, ezért nem nagyon néztem szét, hogy megragadta-e valaki figyelmét. A lépcső a térképem felső, bonyolult részére vezetett. Ez azért olyan bonyolult, mert az általam eddig látott legnagyobb szellőzőrendszer többezer kilóméternyi óriási átmérőjű csöve kanyarog rajta a létező összes irányba, buzgón gyártva a globális felmelegedést.

Panoráma:

Nem túlzás, hogy a tetőn több volt a cső, mint a szabad terület. És nem kis csövek, hanem átlagosan ekkora átmérőjűek (bele lehetett volna férni):

Ráadásul (mint mondtam) alapterületben is óriási volt a tető, és legalább háromfelé lehetett elindulni szétnézni. Szemben és jobbra kisebb területek voltak, balra gigászi labirintus (ami olyan sűrű, hogy elsőre még a bejáratát is nehéz megtalálni). A "földet" a szokásos tetőkavics borította, itt-ott kő járólapok, és persze a mobilátjátszó-antenna jelenléte sem lepett meg. Miután a kisebb részeket megnéztem, elindultam befelé a labirintusba, ahol minden méteren azt hiszi az ember, hogy zsákutcába fog jutni, de mégis mindig van egy apró utacska tovább...

Végül aztán jó sok kavargás után csak elértem a fent említett pici piros csillagig, ahonnan már tényleg nincs tovább. Érdekes volt tudni, hogy ha valaki ki is szúrt már, legalább 5 percnyi egérutat ad nekem az az idő, amíg idáig beverekszi magát. Időközben a szürkület estébe csapott át, és a lassacskán kigyúló városi fények új megvilágításba helyezték az amúgy kicsit puritán kilátást. Mellettem a falban volt egy érdekes repedés, amibe benézve egy belső helyiségbe lehetett látni!

Mivel nem akarok közvetlen segítséget nyújtani illegális tevékenységek végzéséhez, ezért nem közlök videót arról, hogy hogyan kell feljutni a végpontig. Viszont kétségtelen, hogy ha valakit elrabolnak az UFÓ-k és pont oda helyezik vissza a Földre, akkor tudnia kell, hogy hogyan juthat le. Íme:

Ez a videó valójában vágott, mivel (ahogy ígértem) a lefelé útba beiktattam újra az utcafrontot, hogy elkészítsem többek között ezeket a képeket:

Ott ülni és az utcára lógatni a lábunkat enyhén szólva furcsa érzés! Az ember nem csak mindent lát, de úgy érzi, hogy az összes járókelő is őt nézi (pedig valójában az emberek szinte sosem néznek felfelé). Nekem is meggyőződésem volt, hogy amint kiültem, egy zebrán átkelő csaj ijedten nézett rám, és azon kezdtem el kétségbeesetten gondolkodni, hogy hogyan kommunikáljam felé kézjelekkel a következőt: "Nem öngyilkos jelölt vagyok, hanem egy urbexer, ami egy Magyarországon egyelőre nem túl ismert fogalom, de urban explorert, vagyis városi felfedezőt jelent, aki az ember alkotta építmények publikum által elenyésző ritkasággal látogatott területeinek hobbyszerű látogatója, és noha számtalan esetben illegalitásban tevékenykedem, nem vagyok tolvaj, bűnöző sem terrorista, sőt, egy eredeti szubkultúra képviselőjének tekintem magamat, és ezen kívül különösen vonzódom a magas és veszélyes helyekhez, ezért vagyok most itt, úgyhogy kérlek, ne hívd a rendőrséget, a tűzoltóságot, sem a biztonságiakat!". De hamar rájöttem, hogy a feladat meghaladja az Activity-képességeimet, a csaj pedig valószínűleg nem pillantott felfelé, csak beképzeltem. De azért a fotózási folyamatot gyorsítottam egy kicsit.

Mindez után mentem valóban le. Mivel odafent igen sok szemetet találtam, vettem a bátorságot, és hoztam egy ereklyét, ami szintén ott hevert elhajítva. Lefelé menet vettem észre, hogy a lépcsőház bejáratának kívülről gombos a kilincse, úgyhogy ha "rendesen" becsuktam volna magam után, kizártam volna magamat! Több mint 2 órát mászkáltam fent, de utólag visszanézve a tetőterületnek csak kb. a felét jártam be, úgyhogy még mindig lenne miért visszamenni! Nem beszélve arról, hogy szürkületben fotózni enyhén szólva rémálom, főleg, ha nem profi az ember, meg a gépe sem. Egy profi akár egy egész kewl steampunk sorozatot is tudna ott csinálni! Végül még levezetésképpen átmentem a szomszéd parkolóházba is, aminek az 5. emeletén megtaláltam annak az autós átjárónak a másik végét, amire szándékosan nem mentem el a sztori első felében. A sorompó mögött a Duna Plaza igazgatósága rejtőzött... :)

Emögött zajlott az egész kaland ("kamerával megfigyelt terület")

Összességében az akció legérdekesebb aspektusának azt tartom, hogy mennyire semmilyen tiltó, figyelmeztető felirattal nem találkoztam a vásárlótértől a tető legfelső sarkáig. Pedig a lépcsőház konkrétan közelebb van a pláza folyosójához, mint akármelyik WC. Az akció illegálnak minősítését sem éreztem volna jogosnak, ha nem adják meg az utolsó lökést a tetőn lévő kamerák. De a világ ezen felén érvényben lévő jogrend szerint amit nem tiltanak, az szabad, és amint láthatjuk, ilyen érdekes helyekre úgy sétálhatunk be/fel, mint a turisták! Miért nem tesszük hát mégsem? Bizonyos helyekre csak azért nem megyünk, mert nem szokás? Ugyanis más – valós – akadály sokszor nincs is a városi felfedezés előtt! A pláza műfaj egyébként tök bejövős, van is ötletem következőre, de mivel urbex alapszabály, hogy akciót nem jelentünk be előre (én találtam ki, hihi), ezért nem mondom el, hogy melyik lesz az!

 EXHIBIT E

Helyszín: 1101. Budapest, Hungária körút 5.
Magasság: 7 emelet

Most épült meg ez a 4 csillagos kis házikó; még nem is látható a Google Térképen és a Google Földben. Elvillamosoztam mellette suliba menet, és meglepődve láttam, hogy a bal oldalán egy nagy külső fémlépcső visz fel a legtetejéig, látszólag mindenféle belépési korlátozás nélkül.  Hihetetlennek tűnt, úgyhogy visszafelé jövet direkt figyeltem, és mivel határozottan elkerítetlennek tűnt, leszálltam megnézni. A hotelen 2 biztonsági kamera van: az egyik a bejáratot nézi, a másik pedig pont a fémlépcső előtt felszerelve a parkolót. Ebből kifolyólag a lépcsőfeljárót nem!:) Tehát simán elsétáltam alatta, és elindultam felfelé. Minden emeleten volt egy sötét üvegajtó az épületen, de nem nagyon akartam betekintgetni rajtuk. Ahogy egyre feljebb mentem, azt vártam, hogy mikor ütközök korlátba, de semmi ilyesmi nem történt, hanem egyszercsak felértem a tetőre!

Az annyira tele volt zsúfolva gigászi szellőzőgépekkel és csövekkel, hogy alig lehetett moccanni! A földön kavics és elszórtan lehelyezett kőlapok voltak, mindkettőből az a tipikus "tetős" fajta. A gépek mellett a bal oldalon volt egy kis út, amin el lehetett menni, ha az ember összehúzta magát. Mini vaslépcsők és korlátok segítették a közlekedést, de némelyik olyan keskeny volt, hogy csak oldalazva lehetett rámenni. Aztán egyszercsak egy nagy szellőzőcső, amin már nem akartam átmászni, zsákutcába juttatott. A tetőn bejárt utamat mutatja a következő videó:

Elkövettem azt a mocskosul nagy hibát, hogy a telómon a fényképező még a szokásosnál is szarabb minőségre volt állítva. Így a panorámából is csak ezt sikerült kihozni (kattints valamelyik képre a - kicsivel - nagyobb méretért):

...de azért legalább van!

Enyhén szólva érdekes, hogy ha akarnám, ide felmászkálhatnék és némi barkácsolás után lehurcolhatnám az összes valószínűleg többmilliós gépet (persze én max. a méhbe tudnám eladni). Még jó, hogy én becsületes, tiszta szívű és az íratlan szabályokat betartó urbexer vagyok!:) Amíg fent mászkáltam, a nagy vaslépcső időről időre megzörrent, amivel kicsit megijesztett, de igazából nem volt para az akció. Ziccer volt, és bedobtam! :)

Helyszín: Otthon
Magasság: 2 emelet

Arra gondoltam, hogy minő helytelenség, hogy pont a saját házam tetejéről nincsen fent semmi anyag. Pedig már legalább 10x voltam ott (hálistennek)! Szerencsére egyszer panorámaképet is csináltam, úgyhogy most íme, az "unalmas kertváros" fentről nézve.:)

(Kattints valamelyik képre a nagyobb mérethez!)