Helyszín: Balatonlelle, vitorláskikötő
Magasság: 12 méter (a fedélzettől)

Még mindig balatonlellei vitorláskikötő. Tegnap beszéltük Gáborral, hogy a hajóján van egy kis kötelezni való (egyet fel kell vinni, egyet pedig le kell küldeni), de neki tériszonya van. Én meg mondtam neki, hogy nekem pont ellenkezőleg, és örömmel megcsinálnám! Így aztán ma a szaván fogtam.

Szerzett egy beülőt, ami vagy elég oldschool volt, vagy a hajókon ilyet szoktak használni, mindenesetre nem az a hagyományos alpinista beülő volt, hanem egy piros háromszöghöz hasonlító cucc. A hajón aztán bekarabínerezett, és kötött még 2 csomót is, mert mint mondta, "az a biztos". Aztán azzal a csörlőrendszerrel, amivel a vitorlát is szokták felhúzni, elkezdett emelni.

Vittem magammal két kötélvéget, az első feladat az árboc 2. keresztrúdjánál volt, ahol az egyik véget be kellett tennem egy csigába, a másikat pedig hozzákötni a végéhez. A becsigázás megvolt, amikor nagy amatőr módjára a másik kötéldarabot leejtettem. Nem baj, rátértünk a második küldetésre, ami már maga volt a csúcs, mégpedig az árboc csúcsa! Ott is volt egy nagyobb csiga, amibe felszakadt egy kötél, és azt kellett leküldenem benne. Itt már azért elég izgalmassá kezdett válni, hiszen a hajó nem éppen stabil alapzat, sőt (Gábor persze nem nagyon mozgolódott, de egy-egy széllökés is kellemesen emelte az adrenalinszintemet)! Miután ez megvolt, csináltam néhány fényképet, és közben Silence is befutott a stégen, és fotózott lentről. Lefelé menet az először már "para" kategóriába eső második keresztrúd már lazulásnak tűnt. Gábor feldobott egy másik kötelet, ahhoz hozzákötöttem az első végét, és ezzel a teljes feladatot elvégeztem.

Érdekes tapasztalat volt! Rájöttem, hogy az először instabilnak érzett lengős része a legjobb és leginkább kontrollálható része a lógásnak, míg a biztos pontnak ható árbocba kapaszkodás sokkal de sokkal nehezebb és kiszámíthatatlanabb!

Ez egy igazi win-win szituáció volt, úgyhogy a végén megköszöntük egymásnak Gáborral, és húztunk tovább nyaralni. :)

Helyszín: Balatonlelle, vitorláskikötő, piros móló
Magasság: kb. 6 méter

Éjjel, belefáradván az iszogatásba, kimentünk Dáviddal, Salival és Dettivel a piros mólóra. Meglepetésünkre sem egy árva civil, sem egy árva horgász nem volt ott, így a móló végére érve viszonylag hamar adta magát az ötlet, hogy másszunk fel arra a piros vas oszlopizére, aminek a tetején a fény villog. Ennek az egyik oldala úgy van kialakítva, mintha csak létra lenne. Sosem gondoltam végig igazán, hogy ez vajon direkt van-e így, vagy csak dizájnelem a múltból, de az biztos, hogy ma jó hasznát vettük!

Sali ment fel először, de nem mászott a tetejéig, mert azt mondta, hogy para, meg fúj a szél is nagyon. De a kilátás jó. Közben lentről Dávid fényképezett. Utána következtem én, és én már felmentem a tetejéig. Az oszlop tetejének a két oldalán egy-egy kapaszkodó fület találtam, így immár biztos voltam benne, hogy a létraszerű kialakítás nem volt véletlen. Sőt, nyilván még feljebb is lehetett (volna) mászni, hiszen a lámpát néha ki kell cserélni! Picit nézelődtem, Dávid lefényképezett (bár nehezen tudott úgy, hogy látszódjak is, mert elég messze voltam a földtől, és nem volt túl erős a vakuja). Aztán mentem le, és végül Dávid is felmászott.

Helyszín: Budapest, V. Semmelweis u. 2.
Magasság: 3 emelet

Pár hete szünet volt a tai chiban, de ma végre újra edzésre mentem, és beváltottam régi tervemet, hogy kifényképezek az erkélyről. Panorámaképet akartam csinálni, de az a nagy hajlásszög miatti pontatlanságok miatt nem lett jó, úgyhogy itt van a "jobbra nézős" és a "balra nézős" kép helyette!

Helyszín: Budapest, József körút valahány(majd megérdeklődöm...)
Magasság: 3 emelet

Este Anitánál csöveztünk (beszélgettünk) páran, a 3. emeleti lakásában. Mivel elég nagy belmagasságok vannak az épületben, az ablakon kinézve már egész normális magaságot lehet látni. Persze van, akinek ez mindennapos élmény, de azért úgy gondoltam, hogy egy panoráma fotót megér! (Kattints rá és akkor csodák csodájára nagyobb lesz!)

A konferencia helyszíne felé haladva az épület homlokzata felől azt vettem észre, hogy egy kis részt mászókötéllel kerítettek el, és két kötélvég lóg le a magasból. Felnéztem, de nem láttam senkit, csak az üres köteleket. Viszont amikor bementem, Barbi azzal fogadott, hogy megmutatta a fényképezőjében a következő két képet, amit direkt nekem készített:

(Ezzel hatalmasat nőtt a szememben, nem mintha eddig nem lett volna elég nagy.) Szóval az alpinistáink az épület 4. oldalát, az utcafrontot is elérték. Érdekes egyébként, hogy az épületnek van "befelé lejtő" oldala is, kifejezetten dizájnolási célból, üvegből. Azt vajon hogyan mossák kívülről?

Sajnos, ha be is mutatták a technika ezen fejlődési irányát az ablakmosók, azt már nem volt alkalmam látni a Reklámhéten, sőt, a nagy másik-tetőre-kilógást sem valósítottam meg, mert mással voltam/voltunk elfoglalva, már amikor egyáltalán a helyszínen voltunk (pénteken például már alig). De nem baj, akkor is hatalmas élmény volt ez az egész!