Ma lefényképeztem a felsőtestemet. Így nézett ki:
Miért? Mert ma folytatódott az IPARI ALPINISTA TANFOLYAM!! YEAH!! :))
Szokás szerint (immár másodszor, tehát már szokássá vált) 9-kor kezdődött az oktatás. Jött egy új gyerek is, akit már mintha tegnap is rebesgettek volna (Matyi a neve, és Robi - az a srác, akiről tegnap mindent elfelejtettem - ismerőse). Ez tök jó, ugyanis így 6-an vagyunk, ami páros, ami majd jó lesz nekünk, mert... de ez rövidesen kiderül!
A mai oktatás hasonló felépítésben zajlott, mint a tegnapi, vagyis délelőtt (ebédszünet előtt) elmélet, utána gyakorlat, és a végén még egy csipetnyi elmélet.
A mai délelőtt először arról szólt, hogy mit fogunk csinálni holnap Monoron! Nem mondom, jónak ígérkezik (és izgalmas kihívásnak is egyben)! Elöljáróban annyit, hogy a torony, amit meg fogunk mászni, egy kb. 66 m magas (de azt nem tudtam 100%-ra kivenni, hogy most a tetejéig megyünk, vagy csak a feléig), háromszög alakú antennatorony. A közepén van létra, de azt csak a puhányok használják;) A 3 oldal azért jó, mert 3 "party" (= egymást biztosító pár) tud pont a 3 oldalán ügyeskedni - ezért jó, hogy párosan lettünk. Sok mindent tanultunk arról, hogy itt majd mit hogyan, mert ez ugye nem ereszkedés lesz, hanem elölmászás, társbiztosítás, hátulmászás, köztesek, dinamikus kötél, és egyéb ilyen fogalmak fognak gyakorlati formában megjelenni. Na most volt egy mondat, amit nem tudom, hogy jól értettem-e, ez pedig az, hogy ki fogjuk próbálni az esést is... Nem így hangzott el, azért is nem értettem pontosan, hogy mi van. De holnap ki fog derülni! :) (Én egyébként elképzelhetőnek tartom - sőt, akár még hasznosnak is.) Tanultunk még a tegnapi 10 (de 5-nek kommunikált) csomófajta mellé még 3 félét, és jegyzeteltem a tegnapi 19 oldal mellé még 15-öt.
Utána jött az ebédszünet, amiben - a kínai felé tartva - azt vettük észre, hogy éppen a hóhért akasztják (forrás: Hülye Szövegek, Szólások és Mondások Gyűjteménye), ugyanis egy ipari alpinista szerelte az épületen a MOUNTEX feliratot. :)
Délután különféle mászásokat gyakoroltunk. Szerencsére a sima karos mászógépes verziót csak 1x kellett elnyomni az első emeletig, utána áttértünk egy újra, a mellmászógépre, amivel már 2 kezet és 1 lábat használ az ember, ami körülbelül 20x könnyebb, mint az előző módszer. Ezzel toltunk talán 2-3 hosszt fel és le (a pláne ebben az, hogy a tetején "át kell szerelni" ereszkedésre, ami egy jó kis művelet lógva a semmiben. Egyébként is, ezt kifelejtettem eddig, de az egésznek ÓRIÁSI FÍLINGET adnak az állandóan csattogó karabinerek és csörgő fém cuccok, amik mindenkin mindenhol lógnak).
Délben egyébként egy szerencsésebb ovis csoport tagjai jöttek a mászóklubba (!!), úgyhogy amikor épp minket néztek, záporoztak a leplezetlen "ODA NÉZZ MILYEN ÜGYEEEES!!"-típusú bekiabálások. Az egyikkel le is pacsiztam, amikor egyszer mászás közben éppen az első emeletre értem (nem azért, mert pedofil vagyok, hanem azért, mert ez neki mekkora élmény már, nekem meg ingyen van).
Ezután jött egy már "komolyabb", vizsgán is szereplő feladat, ami az volt, hogy Tomi az első emelet magasságában egy csomót kötött az ereszkedőkötelekre, és azon át kellett kelni felfelé- és lefelé menet is. Valójában az az idézőjel a komolyabb szó körül nem 100%-ig indokolt, mert tényleg oda kellett figyelni a sok egymást követő lépésre, hogy a műveletet sikerüljön végrehajtani, ne rontsuk el, és ne is ejtsünk le semmit, stb..
Kíváncsi vagyok, hogy a tegnapi "egyfolytában ereszkedek" érzés ma is bennem lesz-e, kellemesen emlékeztetve a napi tevékenységre... Némi izomláz várható, mert ez a nap sem volt éppen sétagalopp (forrás: lsd. előbb). Holnap pedig EGÉSZ NAP gyakorlat lesz (a tűző napon, stb.), szóval minden erőmre szükségem lesz (meg sok kajára és vízre)! :)
TO BE CONTINUED...
