3D panoráma:
Egy sajtófotós barátom, Németh András Péter megkeresett, hogy Al Ghaoui Hesnát, az MTV háborús övezetekben dolgozó riporternőjét fotózná, amihez egy lerobbant területre van szüksége. Két ex-gyárat ajánlottam, a Goldberger textilt és a budafoki papírgyárat. Utóbbiban még nem voltam, de egy ősidőkből ránk maradt, elhagyatott urbex blogon (érdekes saját farkába harapó kígyó ez) láttam róla képeket, és szerelem volt első látásra. Mivel NAP is hasonló véleményen volt, végül ebben maradtunk. Feldobtam az Altomán Facebook-oldalára, hogy valaki tud-e valamit a bejutásról, és Katának hála jött is az infó, meg további képek. Szóval hétfő reggel elindultunk egy 1 órás villámlátogatásra.
A leégett ex-gyár egy ipari területen áll, ahol egy csomó cég működik a környező épületekben. Ezért munkaórákban mentünk, hogy ne keltsünk feltűnést. Az FBI-os Google-térképünk és a kapott infók alapján egyenesen odamentünk a gyár kapujához. Odabent is dolgozott egy cég, mindenféle csövek hevertek szerteszét, és hamarosan fel is tűnt egy morcos arcú tag. A szájával azt kérdezte, hogy "Miben segíthetek?" de a szemében a "Mi a faszt kerestek itt?" kérdés tüze égett. Mondtuk, hogy fotózni jöttünk, amire ő változatlanul morcos arccal megmutatta, hogy hol tudunk a legkönnyebben átmenni a kellékeik között a másik oldalra, ahol a legjobb képeket tudjuk készíteni. Váratlan fordulat volt!
Fotó: urbexnaplo.blogspot.com
Ez a rész nem túl nagy, mégis rabul ejt a látványa. A magasba meredő betonváz érdekesen vegyíti az erőt és a törékenységet. NAP utólag élete portréhelyszínének nevezte a helyet, ahol komplett divatsorozatokat lehetne készíteni. Ez nekem is eszemben volt, de egyébként még ember nélkül is fantasztikus fotóalapanyag. Nem is tétlenkedtünk, fotóztuk Hesnát, mert nem volt sok időnk. A végén, mivel a beállítások úgyis megvoltak, beállhattam/ülhettem a lencse elé én is, és kaptam néhány sztárképet cserébe, hogy lehetővé tettem a fotózást (Hesna képeit majd a júliusi Vital magazinban kereshetitek).
Fotók: Németh András Péter, Kata
A gyár valamivel jobb állapotban lévő épületébe (jobb állapot = vannak falai meg teteje; lásd a jobb alsó képet) be sem szagoltunk, mert sürgetett az idő, meg annyira tetszett odakint, hogy speciel eszembe sem jutott... De remélhetőleg még lesz alkalmam visszamenni, akár fotózni, akár csak nézelődni. Ez egy win-win együttműködés volt, még sok ilyet!
