Ezt már csak azért írom, hátha valakiben felmerül, hogy "na és összességében milyennek ítélem a tanfolyamot?".
A legfontosabb, szakmai szempontból pont a legnehezebb nyilatkoznom, mert ugye nem dolgoztam a "való életben" alpinistaként. De egy biztos: ha nulláról indul valaki, akkor itt egy nagyon jó és széles alapot kap. A tanfolyam hossza és a gyakorlandó területek sokfélesége (mászások, csomók, emelések, mentések, antennatorony, épülethomlokzat, favágás, stb.) azt eredményezi, hogy még ha nem is kerül elő minden helyzet napi szinten az életben, de megtanuljuk kreatívan használni az eszközöket, kigondolni és átlátni rendszereket, célokhoz megoldásokat rendelni. 3 hónap pont elég arra, hogy kiépüljön a gondolkodás, egyfajta önállóság, kezdőszintű rutin.
Az alapfokú tanfolyam és az OKJ között gyakorlati szempontból talán ez a legnagyobb különbség. Az alapfokon megtanul az ember mozogni a kötélen, és egyszerűbb feladatokat megoldani, de annyit sem tudásban, sem rutinban nem szed fel, hogy kreatív tudjon lenni. Márpedig ebben a szakmában az nem árt. És persze - ahogy már sokszor írtam - az OKJ tananyaga sokszorosan nagyobb, mint az alapfoké! Gyakorlatban és elméletben egyaránt. Úgy tippelem, hogy megfelelő mentorokkal már alapfokkal is el lehet kezdeni dolgozni, de aki igazán a szakmájává, hosszú távú fő tevékenységévé szeretné ezt tenni, annak erősen ajánlottak a magasabb szintek.
Összességében tehát azt hiszem, hogy amit egy iskolától el lehet várni, azt tudja is az OKJ. Semelyik szakmában nem lesz senior egy nullkilométeres munkatárs, de jó alappal pár nap alatt magabiztosan hadrendbe állítható. Ez szerintem itt is fennáll.
Az aktívak többször kritizálták az életszerűtlen helyzeteket, főleg azt, hogy túl sok a mentés, miközben ők X évtized alatt sem mentettek soha. De az is tény, hogy az alpinisták exhibicionisták, és szeretnek mindent jobban tudni... Ezt a vitát meg kell hagynom a szakmának.
Én egyetlen dolgon változtatnék, ha lehetne: még több épületen történő gyakorlati napot tennék bele. Nyilván ezt nehezebb leszervezni, de a hasznossága mindent űberel. Igazából annyi kellene belőle, amennyit csak sikerül összehozni.
Megjegyzendő még, hogy a csapat mindkét esetben (az alapfokon és az OKJ-n is) király volt. Egyik esetben sem voltak ellenszenves, rosszindulatú, hülye emberek. Mindig baráti, egymást segítő, támogató légkör volt, ami marha jó! Közben ez természetesnek tűnt, de azért vegyük észre, hogy érték. Itt megkockáztatom az általánosítást: akik egy ilyen képzésre keverednek, azok jó eséllyel jófej emberek. :)
Akit érdekel az alpinképzési körkép, ide kattintva találja meg.