Helyszín: Lánchíd pesti hídfő, Pesti alsó rakpart
Magasság: 10 cm :)) (A földtől fogalmam sincs.)
A mai mászás nem jöhetett volna létre, ha nincs a 'drága' árvíz, illetve a Duna tetőzése. Jobban mondva az tegnap volt, de ma volt az, hogy Zsófival kimentünk megnézni. A Lánchíd pesti hídfőjének északi oldalán üldögéltünk a lépcsőn, amikor megláttam, hogy 2 arc a Pesti alsó rakpart és a 2-es villamos síne között lévő betonkerítés tetején sétálnak, amit minden irányból körbe vett a víz. Az ugyanis olyan magas volt, hogy bement a rakpartot és a síneket a hídfő alatt átvezető alagútba is, de a betonkorlát teteje kb. 10 centire kilógott belőle. Így, mint egy hosszú félszigeten, be lehetett sétálni rajta egészen az alagútig, feltéve, hogy kellően erős volt a bizalmunk abban, hogy a villamossín feletti vezetékeket áramtalanították. Azok ugyanis, ahogy egyre beljebb haladunk, szépen derékmagasságig csökkennek, ahogy a sínek egyre lejjebb mennek az alagútba. Mivel azonban a 2 arc szemlátomást nem halt meg, ezért úgy döntöttem, ez kihagyhatatlan!
A víz gyakorlatilag a villamosmegálló végétől a végtelenségig mindent ellepett, és a fenti térkép közepén a síntől balra húzódó vékony fehér csík az, amin végigmentem. Nem is gondoltam volna, hogy ilyet valaha készítek, de csináltam egy videóreportot arról, ahogy besétálok, majd vissza. Az érdekessége az, hogy amikor arról beszélek, hogy "egész népes közönség gyűlt össze", nem néztem, hogy mit veszek (mert a lábam elé néztem), és így az látszik, hogy kurvára nincs ott senki :D Marhára élveztem, épp csak nem ugráltam örömömben, mert a beton már pár csepp víztől meg egy kis portól is olyan csúszós lesz, mint egy játszótéri csúszda (ezt tapasztaltam előtte kicsit arrébb).
Anyway, check the video:
Ez a kép egyfajta ars poeticám is lehetne:
