Ma a tanfolyam reggel 8-kor indult, és már délelőtt elértem rajta az "ez csak egy kívülről szemlélt álom"-állapotot a fáradtságtól (persze ezt nem csak a mai napi zúzásnak kell tulajdonítani, hanem az egész heti erőltetett menetnek). Egyrészt Tomi meglepetésszerűen úgy indított, hogy "mielőtt felmentek, vigyétek fel ezt a zsákot, fent vegyétek fel a beülőket, szereljetek rá mászógépeket, stb., stb.", másrészt ez úgy történt, hogy én nem reggeliztem meg előtte, ahogy szoktam, hanem az óra elején terveztem ellőni az első szendvicset. Szóval étlen-szomjan és kialvatlanul kezdődött a délelőtti gyakorlati oktatás (amire egyébként már csak azért is szükség volt, mert 5 vagy 6 konzultáns egy másik tanárral fent konzultációt tartott, mert ők is jönnek holnap vizsgázni)!

Az, hogy ma már nem lesz sok újdonság, amit veszünk, teljesen igaz volt az elméleti részre. A gyakorlaton ugyanis több új technikát is megtanultunk még: az átszerelést másik kötélpárra, az egyszerű társmentést és a 2 karos mászógéppel való mászást (ami egy rémálom). Természetesen mindegyiket többször és többféle magasságon is megcsináltuk, meg mellette ismételtük is a csomón való átmászást. Az első 2 itt említett technika egyébként szintén vizsgafeladat lesz.

A délutáni részben a konzultánsok mentek gyakorlatra, mi meg elméletre, szóval helyet cseréltünk. Itt, ahogy azt megbeszéltük, a vizsgakérdéseket vettük át (13 oldalnyi jegyzet). Közben mindenkin kezdett kisebb-nagyobb mértékben kiütközni a fáradtság: Tomi egyre több Tomi-féle viccet mondott, Robi szinte egyfolytában viccelődött és röhögött, rám is rám-rám jött a röhögés, mindenki átlagon felül hülyéskedett. De azért persze a kérdéseken jól végigmentünk, úgyhogy már csak be kéne őket nyalni, meg még a csomókon átfutni párszor... De olyan fáradt vagyok, hogy szerintem este 6 körül átesek majd a holtponton... feltéve, hogy addig nem alszom el... de nem szabad, mert már a célegyenesben vagyunk!!! Egyébként most, ahogy itt ülök, az egész testem egyfolytában liftez fel-le... :)

Most kitalálhatnék valami hatásos lezárást ide, de már nincs agyam hozzá. Szóval VÉGE.

Egy kis emlék