Néhány napja sikerült szavakba öntenem azt a véleményemet, hogy a metró az urbexerek Szent Grálja.
Egyrészt példátlanul vonzza a kíváncsiságot. Elég egy hangyányit is figyelnünk, hogy rájöjjünk, hogy a metró sokkal több egy állomás-alagút sormintánál. Még csak ovis voltam, amikor utazás közben két megálló között egy alagútra merőleges irányú, lefelé haladó, szűk folyosó kezdetét véltem észrevenni. Anyukám azt mondta, hogy rosszul látom, de sok megfigyelés után igazolódni véltem a dolgot. Később a Deák téri állomás egyik folyosóján pillantottam meg egy nyitva hagyott szolgálati ajtó mögött ismeretlen irányba emelkedő hosszú lépcsőt, és az ajtó belső oldalán a következő felirat állt: Vigyázat, utastérbe nyíló ajtó! Ez erősen azt a benyomást keltette, mintha a metrónak a látható-használható része csak a jéghegy csúcsa lenne. Azóta bekerültek a köztudatba olyan dolgok, mint a bizonyos állomások között lévő "háborús bunkerek" (valójában az állomások és az alagutak maguk is az óvóhelyrendszer részei), amik napokig többszázezer embernek képesek menedéket, vizet, élelmet, levegőt és áramot biztosítani. Az ennél jóval kisebb, kb. "csak" 2000 embert befogadni képes Rákosi-bunkerről nem is beszélve. Ha ezekhez még hozzáadjuk a többi, szükségszerűen létező szellőző- és ki tudja még milyen anyagszállító és egyéb rendszert (valamint mindazt, ami nincs rajta a térképeken), egyszerűen nem lehet betelni a dologgal. Összeszámolta már valaki, hogy egy átlagos metróállomáson hány ajtó nyílik az utastérből elfelé? Tudtátok, hogy például a Kálvin téren a vágány túloldalán a falburkolat mögött is találhatunk vasajtót? Vagy tudtatok a Deák téren a kettes és a hármas metrót közvetlenül összekapcsoló majdnem 1800 méteres összekötő alagútról? Végül mi van akkor, ha a Rákosi-bunker Szabadság téri vészkijárat-szellőzőjéhez kísértetiesen hasonlót találunk olyan állomás közelében, ahol elvileg semmilyen bunker nincsen? Nos, ezekről beszélek többek között (hozzá sem téve, hogy Budapest metróhálózata kolibrifing sok másik városéhoz képest)!
A képek Budapesten készültek, [origo]
Másrészt viszont a metró (nagyban pont az előbbiek miatt) fokozottan nehéz terep. A hagyományos urbex veszélyeknek a lehetetlenség határáig erősített tárháza van jelen: komoly emberi és gépi védelem, többszázezres bírság és az elzárás fenyegetése. Hallani olyan hangokat, hogy a metró katonai területnek számít, és ezek az intézkedések méltóak ehhez. Sajnos ebből következően a hardcore graffityseken és a nagyon ritkán megtartott legáltúrák élvezőin kívül nagyjából csak az ott dolgozók élhetik ezt a fantasztikus világot, bár megkockáztatom, hogy őket meg pont nem érdekli. Engem viszont a rajongásig igen! Amíg viszont a helyzet nem változik (vagy nem lesz sokkal több információm), kitaláltam egy viszonylag jó pótcselekvést: legális területekről történő bepillantásokat fogok lopni a metróból, lehetőleg ipari mennyiségben. Ugyanis nem kell ám "mélyre ásni", hogy érdekes helyeket láthassunk (pl. az alábbi képek az óvórendszer bizonyos bejáratait mutatják). A fentebb is említett utastéri ajtókat néha nyitva hagyják, csukott állapotban viszont sokszor lazák az illesztések; olyan nagyságrendű réseket lehet látni, mint mondjuk egy kézi fényképező objektívátmérője. A hasonlat nem véletlen, és erre épít majd a Metro Peep, hiszen ki a kicsit nem becsüli...
