Helyszín: 1097. Budapest, Könyves Kálmán körút 12-14. mellett
Magasság: 110 könyék :) (kb. 33 méter)*
Kicsinek és jelentéktelennek tűnik, pedig a környéken magasságban nem nagyon ver rá semmi! Lustáknak izibe itt a Picasa album.
Már régóta szemezgettem ezzel a toronnyal, de az első próbálkozásom alkalmával 2 beastie boy krúzingolt alatta fel-alá ismeretlen okból, a második alkalmával pedig olyan fáradt voltam az előtte lefolytatott edzéstől, hogy az akció során elhunytam volna végkimerülésben. Ma este is edzésem volt előtte (a Lurdy Házban lévő sportközpontban), ami az egészségmegőrzés mellett azért is jó, mert teljesen legitimen mászkálhatok negyed 11 körül akárhol a városban (érdekes módon pont ma az edzés végén az edzőm megjegyezte, hogy olvasta a blogomat, és jópofának találja:).
Ez 30 méter
A torony bevétele nem volt egy bonyolult feladat. Miután tettem körülötte egy kisebb felmérőkört, odasétáltam a kb. 3 méteres egyenlő oldalú háromszög alapú hasáb aljához. Az a könnyítés a dologban, hogy a járda szintjétől kb. egy méterrel le van süllyesztve, és ráadásul sövény van előtte. Így nyugodt környezetet biztosít az akció előtti meditáláshoz. Lent minden oldalon 2 méteres kerítés veszi körbe (ajtaja is van, de zárva van), olyan fajta, amire lábbal nem lehet fellépni (nincs mire), hanem karból fel kell húznia magát az embernek a tetejére. Gyorsan átpattintottam magam rajta, és ha már ott voltam, indultam is felfelé a mértani középpontban elhelyezett (mocskosul poros) létrán. Gyakorlatilag ez az egyetlen para része a toronynak, pontosan addig, amíg az ember kb. 6 méter mászás után beér a reklámtáblák rejtekébe. Addig már az oszlop lesüllyesztése sem számít, mert kb. kiszúrja mindenki szemét!
Miután beértem a táblák mögé, azt vártam, hogy mivel azok belülről neonokkal vannak megvilágítva, itt majd olyan lesz a hely, mint egy szolárium létrával. De belülről is le voltak fedve alumínium lapokkal, amiken pedig sok pöttyszerű lyukon tört be a neonfény, így összességében inkább középúton volt a feeling az Orion űrhajó és a Star Trek között. Elég hamar volt már pihenő-kiálló, majdnem meg is sértődtem, hogy minek néznek ezek engemet, de aztán rájöttem, hogy minden szinten kell ilyen, hogy a neonokat cserélni tudják. Urbex tanács: (ahogy már a múltkor is utaltam rá) szabadon lévő fém cucc ne legyen rajtunk, amikor tilosban fém felületek közelében vagyunk! Nekem most a táskámon hordott karabiner verődött neki jó nagy klang-gal a létrának többször is. Türelmetlen voltam, úgyhogy a karabiner zsebretételét leszámítva megállás nélkül felzúztam a tetőig.
Az exem :PPP
De meglepetésemre a legfelső emeleten nem a torony tetején voltam, hanem még mindig vagy 4 méterrel a belsejében. De tulajdonképpen ez logikus is. Hallgattam egy kicsit a város zaját, és fotózgattam ebben az érdekes, háromszög alakú "helyiségben". Nem tűnt érdekesnek, de a fotókon olyan szimmetriák és formák jöttek vissza, hogy lehidaltam! Szó szerint szépnek tűnik a hely. A padlón a torony néhány kiesett alkatrészén kívül beazonosíthatatlan papírszerű anyagtömbök voltak. Utólag jöttem rá, hogy az ember az ilyeneket kezdőként mindig nagyon megcsodálja, aztán egy idő után hajlamos automatikusan berakni az "ismeretlen anyagú izék" kategóriájába, és csak oda húzogatni a strigulákat. De ez nem helyes, minden apró érdekességnek örülni kell!
Na aztán rátértem a lényegre: a háromszög utca felőli csúcsán felkapaszkodtam néhány még mindig nagyon poros vasgerendán, és végre kidugtam a fejem a Könyves Kálmán körút fölé! Fantasztikus volt: éreztem, hogy otthon vagyok. A magasban. Yeah. Lőttem a fotókat sorban, mint Simabőrű a Vuk-famíliát. Egyszer nagyon bemozogtam, amitől lengeni kezdett a torony. Érdekes, hogy egy ilyen sok lábon álló torony is mennyire be tud lengeni...
*Lefelé unaloműzésként megszámoltam a létrafokokat (93), és megnéztem, hogy a könyökömtől mekkora két fok között a távolság. Innen számoltam ki az összes eddig említett számadatot :) Azon kívül, hogy ezt az oszlopot még sosem mosták, az akció egyetlen negatívuma az volt, hogy a végén (valószínűleg a kerítésen való kiugráskor) elszakadt a kedvenc övem. Nyugodjék békében, emléke a szívemben él majd, és az örök világosság fényeskedjék lelkének... :'(
