Helyszín: Monor, külügyi antennakomplexum
Magasság: 30 méter + 4 méter
Az összes mai képet megnézheted, ha ide kattintasz! Csak ajánlani tudom!! :)
A mai reggelt azzal nyitottam, hogy vettem 3 rántotthúsos szendvicset, egy vaníliás sütit, egy kakaóscsigát, egy túrós táskát, egy csokis croissont, egy ízes levelet, 4 liter ásványvizet és egy energiaitalt. Mindezt azért, mert az alpintanfolyamon ma Monorra mentünk KÜLTÉRI FULL GYAKORLATI NAPOT TARTANI! :) Az elméletem, hogy sok energiára lesz szükség, messzemenőkig bevált, és ha az eddigi napokról agyhalottan tértem haza, hát ma tripla olyan fáradtan... De persze leírok mindent, nehogy elfelejtsem (bár azt hiszem, ezt nagyon nehéz lenne)! :)
A tegnap esti meccsnézést követő 6 óra alvás után reggel fél 8-ra mentem a Boulder Club elé, ahonnan 2 kocsival indultunk Monorra. Azt hittem, hogy Monor közel van, és elvileg tényleg, de mégis csak 9 körül értünk ki, szóval pont az eredeti kezdési időpontra. A hely, ahol a napunkat töltöttük, valamilyen külügyi terület, ahol egy bekerített területen egy rakás óriási antennaoszlop van, úgy, hogy ha az ember az égre néz, mindenütt csak a feszülő kikötőkábelek dzsungelét látja. A mi fő helyünk viszont nem az elkerített részen volt, hanem az azzal szemben lévő mezős területen, ahol szintén volt néhány torony.
Ez volt a mi kis drágánk, ahol a napunk legnagyobb részét töltöttük. Több mint 60 méter magas volt, és akárhogy ügyeskedtem, nem tudtam úgy lefotózni, hogy az aljától a tetejéig benne legyen a képben. Az átmérője viszont kisebb volt, mint gondoltam: az oldalai alkotta háromszög belsejében volt egy létra (olyan csőszerű, mint a tűzlétrák), ami mellett már gyakorlatilag semmi hely nem maradt.
Már az első feladat kb. 5x olyan bonyolult volt, mint a csomón átszerelős vizsgafeladat. A cucc is sokkal több volt rajtunk: ránk volt aggatva egy rakás heveder, sima és csavaros karabiner, egy nyolcas és egy sönt, és persze emellett maga az alapfelszerelés, plusz kesztyű, napszemüveg és egy réteg naptej, aminek szintén nagyon nagy súlya volt, hiszen mind a 20 faktort cipelni kellett. Először mindhárom partyból (az én párom Máté volt) kijelöltünk egy "első elölmászót" (én lettem az), akinek fel kellett másznia 15 méterig úgy, hogy a harmadik, majd utána minden második acélkeresztre (amit ha jól értettem, "andrásnak" (??) hívtak) feltesz egy köztes biztosítót, majd 15 méteren standot épít (= kiköti magát azt hiszem 3 ponton). Eközben a hátulmászóval össze van kötve, és az lentről biztosítja őt, ami azt jelenti, hogy ha lezuhanna, akkor a súlyával megtartja, míg ő a hozzá legközelebb lévő köztesbe kötve lóg adrenalintól megfeszült testével, vagy esetleg ájultan (de ilyesmire nem került sor...). Ezután az jön, hogy a hátulmászót átbiztosítjuk a standra, ő felmászik, közben összeszedi a közteseket, fent átszereljük őt "második elölmászónak", engem meg hátulmászónak, ő felmászik újabb 15 métert, kistandol, majd én is leszerelek, és megyek utána, fent kistandolunk, majd jön a b) feladat, ami 2 féle ereszkedés: először kikötünk egy biztosítókötelet, a másikból csinálunk dupla ereszkedőt, Tomi gyorstalpalóban megtanítja, hogyan kell a nyolcast és a söntöt használni, ereszkedünk 15 métert ezekkel, a társunk utánunk, ott átszerelünk sima ereszkedőgépre, és végül így mindketten lemegyünk. Tömören ennyi! De eközben annyi bisz-baszra kell figyelni, nem leesni, nem kinyírni másokat sem, kommunikálni a társaddal, adni-húzni a köteleket, megszokni, hogy ne öleld a tornyot, stb., hogy nem is tudja az ember, hogy a teste vagy az agya rongyolódik el jobban (nem is tudok teljesen tisztán emlékezni a dolgok részleteire és sorrendjére, azért is írtam itt most csak ilyen hevenyészetten). Még szerencse, hogy toronymászás nincs a vizsgán!
Ez a feladat egészen az ebédszünetig tartott. A legérdekesebb tapasztalat benne az volt, hogy a tornyon lógva bizony 2 kézzel dolgozunk, tehát egyáltalán nem kapaszkodunk velük, hanem seggel kifelé félig lógunk, félig állunk, és teszünk-veszünk. Persze ez tök egyértelmű, de érdekes volt személyesen megtapasztalni az érzést. Tomi jó sokat szidott minket, hogy milyen gyenge felfogású idióták vagyunk, amiért a feladatok nem mentek ripsz-ropsz, de én inkább lassan csinálom, de megjegyzem, mint hogy elkapkodjam. VISZONT! Tök jófej is volt, mert miután tegnap este megkérdeztem tőle, hogy hozhatok-e fényképezőt, mondta, hogy igen, és ma a tornyon elkérte tőlem, és fotózgatott minket akkor is, amikor mi nem értünk rá ezzel foglalkozni.
Ebéd után a 2. feladat egy menőbbik fajta ereszkedés volt. Ez úgy zajlott, hogy Tomi felment 30 méterre, odakötött 3 kötelet, nekünk pedig lent kettőnek a végét egy villanyoszlop alján lévő két keresztvashoz kellett kötnünk, majd egy ügyes szerkezetösszeállítás segítségével (amit megint csak nem tudtam már megjegyezni, de egy ereszkedőből, egy söntből és egy karabinerből volt összebarkácsolva) feszesre húzni. Ezután egyesével felmentünk a torony létráján a mellünkön 2 csigaszerű eszközzel, ott kibújtunk a torony külső oldalára (ez az átfordulás durva pillanat volt), Tomi felszerelt minket a két kötélre, egy harmadikra ráraktuk az ereszkedőnket, és aztán a pályán irány a mélység!!! :) Az volt a durva az egészben, hogy a villanyoszlop max. 10 méterre állhatott a toronytól, szóval a süllyedés szöge elég atoméles volt!! Ezen akció közben csináltunk egymásról képeket (Robi jófej volt, átvette tőlem a gépet egy idő után, és kattintgatott), így született meg rólam az ezen poszt elején látható monumentális alkotás is (és a repülőt sem Photoshoppal tettem oda, hanem Robi jó időzítése:). De 1-2 képet amúgy csináltunk a földön is egymásról.
Az általános hangulatomat azt hiszem jól jellemzi, hogy milyen számrészlet járt a fejemben: Béres Zoo (4F Club) azon mondata loopolt az agyamban a Balatoni Lázból, hogy "még soha életemben nem voltam ilyen jól!". Szintén érdekes tapasztalat, hogy miután az ember órákig a semmivel a talpa alatt lóg, nagyon furcsa érzés a földön állni. "Mi ez a sok DOLOG itt körülöttem?" - ilyen kérdések merülnek fel az emberben.
Ezután elhagytuk a mezőt, de még nem volt vége a kalandoknak, sőt!!! A tegnap megpendített "szándékos esés" téma került ugyanis elő! Persze aki okos, az rájöhet, hogy a szándékos esést valójában ugrásnak nevezik. Tomi rámutatott egy másik hasonló méretű toronyra, aminek 30-40 m magasságban volt egy kiülő szerű része, és mondta, hogy 12 méterrel fölé mászunk, és onnan fogunk ugrani, így 24 métert zuhanunk a dinamikus kötélbe. Ez hazugság volt, jobban mondva egy Tomi-féle vicc, bár akár beugratásnak is hívhatnánk (beugratásnak, hehe), ugyanis valójában az 2-es eséstényezőt jelentett volna, ami ún. extrém esésnek számít, és nem alkalmazzák oktatásban, csak ha annyira antipatikusak a tanulók, hogy meg akarják őket ölni. De mire mindez leesett, már kitettem a fényképezőt a zsebemből, így a következő epizódról nincsenek képek sajnos...!
Valójában "csak" egy 8 méter magas őrtoronyszerűséghez mentünk az elkerített területen belülre, ami egy négyoldalú tornyon alapult, aminek a talppontjai egymástól kb. 2-2 m-re voltak. Így a torony belsejében jó nagy hely volt, és ezt használtuk mi extrém játszótérnek. Tomi felment, bekötögette, amiket be kellett, aztán a feladat a következőképpen nézett ki: egyikünket a torony belsejében bekötött 2 dinamikus kötélbe, azok a torony tetején átvezetve annak 2 belső sarkában álló emberek ereszkedőgépébe csatlakoztak. Ezen 2 biztosítóember beülőjét további 2 ember hátulról megfogta, hogy ne repüljenek el, amikor... a bekötött ember a 4 méter magasan lévő második keresztvasakról leugrik!!! :D Ez egy igazi leap of faith-et jelentett, miután Tomi beállította, hogy kb. 1 méterre a földtől érkezzünk meg, és közben viccből azt mondogatta, hogy "áá, de szarok már ezek a kötelek, meg a stand is elég ramatyul néz ki...". Hát... ez nem volt semmi! ZUHANNI meg kell tanulni, hogy az kellemes legyen (lásd az ejtőernyőzésnél - később majd írok róla), és amíg az ember ezt nem teszi meg, addig szinte akármit csinál, NAGYON PARA!!! De legalább van (még)egy jó sztorim... :)
Hát ez történt ma! Eddigi életem egyik legkalandosabb napja volt! És legfárasztóbb is egyben. Szerencsére holnap elvileg már nem lesz (sok) új anyag, hanem a vizsgára fogunk készülni gőzerővel. Az összes mai képet megnézheted, ha ide kattintasz! Csak ajánlani tudom!! :)
