A blog eddigi történetének összes fotóját böngészheted az Altomán Picasa albumban erre a mondatra kattintva!

Eredetileg az Altomán 1 éves születésnapjára akartam megírni ezt a bejegyzést (mint ahogy óriási dizájncserét is szerettem volna akkor), de annyira pörögtek az akciók, hogy egyszerűen nem fért bele. Most az az önző érdek adja az összefoglaló apropóját, hogy kipróbálom magamat a Golden Blog nevű blogversenyen, és szeretnélek meggyőzni Titeket, hogy klikkeljetek egy szavazatot nekem ide kattintva! De az sem elhanyagolható, hogy az első 6 hónapban még nem volt túl sok olvasóm, és ez egy kis ízelítő, hogy mit találhattok, ha visszatekertek az időben. Röviden egyébként ilyeneket:

Az Altomán kezdetben azért jött létre, mert az átlagemberrel ellentétben félelmetesen vonzódom a magassághoz. Mindenre felmegyek, a háztetőktől az antennatornyokon át a Rendőrpalota tornyáig. Ide gyűjtöttem az ehhez fűződő kalandjaimat (voltam többek között gyáron, irodaházon, hotelen, panelházon, plázán, üdülőn, éttermen, egyetemen, hídpilléren, mólólámpán, hajóárbocon, víztornyon, templomon, reklámtornyon, stb.). A blog létrejötte óta összesen 127 emelet és/vagy 689,1 méter magasra mentem fel legálisan vagy illegálisan, és hoztam le az élményt fotók, panorámaképek, szöveg és film formájában. A legnagyobb fogás eddig Magyarország legmagasabb épülete, a SOTE Nagyvárad téri Elméleti Tömbje volt egy féllegál akció keretében.

De sokkal több olyan helyszín van a városban, ahová az átlagember nem tud/mer/gondol eljutni. Ilyenek pl. az elhagyott-elfeledett ipari létesítmények, vagy akár a 4-es metró. Helyek, amik mellett elmegyünk, pedig itt vannak körülöttünk, alattunk, felettünk. A legnagyobb durranás kétségtelenül a "MÁV-temető és halott pályaudvar" volt, leánykori nevén az Istvántelki Járműjavító. Eddigi életem egyik legnagyobb élménye volt látni a rengeteg gőzmozdonyt és régi vonatot, ahogy az idő által fojtogatva állnak sorban a síneken, mintha még most is az indító sípszóra várnának... Érdekes adalék, hogy ezt a bejegyzést több tízezren osztották meg szerte az interneten, de a MÁV kicsivel később mégsem adott forgatási engedélyt a HVG-nek, "nehogy olyan dolgok kerüljenek napvilágra, amik rossz fényben tüntetik fel" :D Láthattatok még megboldogult textilgyárat, felrobbant fűtőművet, gigászi vásárcsarnokot, soha meg-nem-épült sportcsarnokot, vagy olyan elhagyatott éttermet is, amiben művészeti tárlatot alakított ki egy ismeretlen művész.

Mindez az Urban Exploration, vagyis a városi felfedezés világának a része. Az urbexről röviden összefoglaltam mindent az Altomán Szótár című bejegyzésbe, ami 5 perc alatt szakértőt varázsol mindenkiből, és több helyen írok tanácsokat is a gyakorló urbexereknek. Az Altomán maga pedig Magyarország és Kelet-Európa majdnem egyetlen urbex blogja, mindenről, ami városi kalandozás. A közvetlen közelünkben lévő, szőnyeg alá söpört területeket, a város "tudatalattiját" mutatom be. Legyenek ezek a helyek gyönyörűek vagy szörnyűségesek, legyen az odajutás életveszély vagy sétagalopp, ezek a minket körülvevő valóság részei, és szembesülni velük fantasztikus kaland!