Helyszín: Mountex Safety Boulder Club (Budepest, XIII. ker. Váci út 19.)
Magasság: 2 emelet, 14 méter
WOOOOOHHOOOOOOOOO!!!! :))) - kb. így érzem magam! :) Most, hogy elkezdődött az OKJ-s ipari alpinista tanfolyam! Nehéz fékeznem magamat, és az örömömet értelmes mondatokká konvertálnom, de azért megpróbálom!
Ma reggel 9-re kellett a Mountexbe menni, ahol elvileg 10-ig zajlott volna le a BME OMKT közreműködésével a beiratkozási procedúra, majd ezt követte volna az oktatás. Valójában ez egy kicsit összefolyt, mert az OMKT-sok késtek egy keveset, de ezen nem akadtunk fenn.
Az oktató az alapfokon már megismert Tamás volt. Nem tudom, hogy én változtam vagy ő, de még a korábbinál is jobb hangulatú, lazább légkör uralkodott, emellett mégsem voltak bennem kérdőjelek a szakmai maximalizmust illetően. A csoportban 5-en vagyunk: 2 bányász srác, egy munkavédelmis, egy fiatal mászó srác, és én. Elsőre mindenki kommunikatívnak, sőt, még segítőkésznek is tűnt, ami megint csak marha jó!
Sok konkrét részlet kiderült arról is, hogy miben több az OKJ az alapfoknál. Sorolom:
- 5 nap helyett összesen 26 napos, plusz a vizsganapok (min. 2). A tananyag, úgy tűnik, valóban ezzel arányosan nagyobb.
- Az elmélet és gyakorlat mellett van egy kiegészítő óra is, bizonyos "Építőipari közös tevékenység", amiben ha jól értettem, többek között vállalkozási és egyéb alapismereteket is fogunk tanulni.
- A tanfolyam során lesz 2 modulzáró vizsga, majd pedig az egész végén 3 nagy vizsga (gyakorlat, írásbeli és szóbeli - ha bármelyiken bukunk, az egészet bukjuk!). Ez nem lesz kispálya, kifejezetten "A-Z-ig" jellegű, komplex feladatokat kell majd megoldani. Ugyanakkor nem a szivatásra mennek, hanem tényleg arra kíváncsiak, hogy az életben felmerülő feladattípusokban megfelelünk-e.
- Ha minden jól megy, most is megyünk majd Monorra antennatornyokon gyakorolni, PLUSZ: tervbe van véve olyan nap, amikor kalandparkba megyünk (na persze nem szórakozni), mászóterembe megyünk, és legjobb esetben olyan is, amikor egy konkrét magas épületre megyünk ki lógni!
A képzés első 5 napja szoros hasonlóságot mutat az alapfokú képzés 5 napjával (az ilyen irányú tudást egyébként be is lehet számíttatni, és akkor ezt a részt nem kell elvégezni), de azért némi különbség is mutatkozott.
Az elején kicsit kevésbé tűnt feszítettnek a tempó, több tanulságos sztorizás fért bele. Átmentünk az alapelveken, alap felszereléseken és a törvényi háttéren. A gravitáció törvényei az elmúlt 4 évben nem változtak, így Tomi ismét emlékeztetett az alapszabályra: a hibázás többnyire leesést jelent, és a leesés többnyire halált jelent! Tehát hibázni tilos. Ezután gyakorlat jött a 14 méteres lépcsőházban kiépített köteleken, ami első körben egyszerű ereszkedést tartalmazott, plusz fennakadt zuhanásgátló esetén történő "önmentést". Előbbinél többlet volt, hogy mindenkinek többféle ereszkedőgépet is ki kellett próbálnia (ami marha jó ötlet). Ráadásul először mindig meg kellett próbálni egyedül megfejteni a rajtuk szereplő piktogramokat, és így a cucc működését. Én Grigri-vel indultam, ami egy korrekt gép (bár van nála jobb is), aztán egy Indy következett (ez katasztrófális volt), végül egy DSD (egyszerűségéhez képest igen okos eszköz).
Sikerült rájönnöm arra, hogy miért olyan kurva fárasztó egy-egy ilyen nap. Mert hogy összesen kb. 10 ereszkedésnek nem kéne annyira megterhelőnek lennie! A válasz az, hogy mivel egy hiba az életünkbe kerülhet, az agyunk ISZONYATOSAN ráfeszül a figyelemre és precizitásra. Tehát valójában fejben fáradunk el. Persze ha fáradunk, 1-2-szer hibázni is fogunk, amitől megijedünk, és még jobban figyelünk - és ezzel bezárul egy "ördögi kör". Szóval a tényállás változatlan: a tanfolyami napok végén testileg-lelkileg hulla vagyok (mosolygó hulla).
Mindent egybevetve olyan volt visszaérkezni az alpinkodás világába, mintha hazaérkeznék. És azt hiszem, ezzel mindent elmondtam.
