Helyszín: Budapest, Szilágyi Dezső tér
Magasság: 65 méter
Fotók: B. Viktor | Fotóalbum | Panorámák
Keresd meg a képen a "Jó az úr!"-feliratot! A fődíj egy tányér kontaktlencsefőzelék.
B. Viktor fotós urbexer kolléga hívta fel a figyelmemet, hogy a Batthyány tér közelében fel van állványozva egy templom, amit parkour-osok már meg is látogattak. Sőt, egyhamar kiderült, hogy a sokra tartott és irigyelt Rizsavi's Photo Blog is járt a csúcson, még ha a helyszínt nem is jelölte meg (a fotóját lásd ide kattintva). Korábban már említettem, hogy a templomokat urbex-szempontból iszonyatosan vonzónak tartom. A turistaként elérhető részeik totál unalmasak, de a színfalak mögötti/feletti részek nagyon izgik: rengeteg rejtett helyiség, nyaktörő magasságok, szakrális misztika mindenütt. Szóval egyeztettünk egy dátumot, amikor ellátogatunk a helyszínre, és egy epic éjszaka keretében epic fotókat készítünk.
B. Viktor feat. Rizsavi
11-kor volt a találkozó a Batthyány téren, és éjfélkor indult a show. Az állvány a földszinten 3 oldalról vette körül a templomtornyot (fentebb már mind a 4-ről), és mi a hátsó oldalon indultunk fel. "Crazy Russian" módjára másztunk fel 1-2 szintet, aztán pár perc nézelődés után még néhányat. Az ilyen mászással hatalmas sebességgel lehet haladni: néhány lépés, és az ember már 5 emelet magasságban van. Persze lefelé is ugyanilyen gyorsan lehet zuhanni, szóval fő az odafigyelés!
Még néhány szint után hátulról megérkeztünk a vékony kis hidacskához, ami a templom tornyát és központi részét köti össze. Ezt már lentről is nagyon szexinek tartottam, de nem is reméltem, hogy azt is útba fogjuk ejteni! Amíg ott nézelődtünk, negyed 1 felé hirtelen lekapcsolódott az oda világító reflektor. Jól beszartunk először, de legalább végre nem vakított el semmi.
Fotó: templom.hu
Ezután még pókembereztünk pár szintet felfelé, és átmentünk a homlokzatra. Innentől csak mentünk-mentünk felfelé, megannyi szinten keresztül. Nem egyszer rengeteg por hullott a nyakunkba. A torony minden szinttel egyre vékonyabb lett, és minden szinten újra és újra azt hittem, hogy az lesz az utolsó. És az utolsó utáni utáni utolsón is túl egyszercsak...
Kattints a képre a 3D-s panorámáért! | Több Altomán-panoráma itt.
(Vágatlan verzió) | Kattints a képre a 3D-s panorámáért! | Több Altomán-panoráma itt.
Ott álltunk a templom beton csúcsdíszével egy magasságban, közvetlenül egy aranyozott szélkakas alatt! Elképesztő!!! Lentről nézve a betonrózsa 30-40 centisnek tippelhető, de valójában sokkal nagyobb: 6-8 ember be tudna állni köré!
Viktor nonstop fotózott, amit jól is tett. Volt mit! És a képek GYÖNYÖRŰEK lettek, én legalábbis nem tudok betelni velük. Érdekes módon most nem (csak) a dunapartosak a kedvenceim, hanem az alábbi házas képek. Egy filmbe illő, gyönyörű városka tárul a szemünk elé:
0:30 körül érkeztünk a csúcsra, és 1:00-kor menetrendszerűen lekapcsolódtak a város díszkivilágításai. Nem csak a hidakon, hanem a felénk világító (és vakító) fények is. Innentől teljes nyugalom ereszkedett a tájra. A Halászbástyát és a Mátyás templomot sem láthatja mindenki (sőt, szinte senki) ebből a szemszögből:
Amikor már nagyon hideg lett (mert végig erősen fújt a szél), 1:30 körül, elindultunk lefelé, és 1:50 körül, 20 perc folyamatos ereszkedés után értünk le a talajszintre. Köszönjük, Szilágyi Dezső tér!
