Helyszín: 1033. Budapest, Bogdáni út 1.
Magasság: kb. 25 méter
Fotóalbum | Panorámák

Mielőtt folytatom a G.U.N. történéseit, egy kitérőt teszek egy friss élményünk felé: a Budapesti ex-Harisnyagyár csúcsra járatása felé. Aki HÉV-ezett már a Filatorigát megállóhelyen keresztül, az a gyönyörű graffitiken kívül biztos emlékszik erre az épületegyüttesre is. Klasszikus ipartelep a kötelező tartalmi és stilisztikai elemekkel: óriási kémény, sűrű tégla épületek, mindenhol csövek, létrák, vezetékek, és egy érzés, hogy "itt bármi megtörténhet, senki nem venné észre". Hasonlóan a Csepel Művekhez, a Ganzhoz, a Goldberger Textilgyárhoz, a Budafoki Papírgyárhoz, kőbányai ipartelepekhez (és így tovább) itt is cégek bérelnek helyiségeket a legkülönbözőbb tevékenységi körökkel.

Kép: egykor.hu

Természetesen én is 1000 éve szemeztem a gyönyörű épületekkel, és most B-vel végre meglátogattuk őket! A kéményen kívül a helynek 2 magassági csúcspontja van: az egyik egy  bástyához hasonlító magas épület (rajta ismeretlen célú vas "hordóval"), a másik egy hasonlóan magas "kabin", ami valójában liftgépház.

Nem mentünk kapásból fel, hanem előtte befotóztunk még néhány másik érdekes részt. Először egy olyan liftgépházat találtunk, aminek nem volt kijárata. Aztán egy másik, iszonyat jó design-ú lépcsőház következett. A tégla és a szegecselt vas elemek teljesen loft feelinget árasztottak! Ennek a felső emeletén pedig nem más volt, mint egy megboldogult stúdió (a próbatermek szintén jellemzőek az ilyen ipartelepekre). A falai csóró magyar zenészekhez méltóan tojástartó lapokkal voltak beburkolva.

Katt és nézz körül! | Több Altomán-panoráma itt

Aztán tovább mentünk felfelé, a világ egyik legundorítóbb padlására...

Itt nem sok képet lőttünk, de legyen elég annyi, hogy az egészet hatalmas vastagságú galambguanó borította. Harapni lehetett a bűzt! Egyébként ez a helyiség van közvetlenül a bástya-szerű épület tetején lévő "vashordó" alatt.

Ezután még kíváncsiságból útba ejtettük az épület pincéjét is.

Igazság szerint a sok látnivaló ellenére már rohadtul a magasságot szerettük volna befotózni. Így végül útba ejtettünk egy másik lépcsőházat, aminek a legtetején egy vasajtó várt, és rövidesen a padláson találtuk magunkat. ÓRIÁSI padlástér volt. Ami máshol 40 centi széles útpalló, az itt 2 méter széles sztráda volt. Ezen felül tiszta volt, fényes, és olyan szép egyenletesen voltak benne íróasztalok lerakva, mintha most is irodaként működne. De persze erről szó sincs.

Katt és nézz körül! | Több Altomán-panoráma itt

Innen pedig már pár perc után mindkét csúcsra fel lehet jutni! Először a "kabinnak" hívott liftgépházba mentünk fel.

Ilyen volt a kilátás - kattints ha mersz! | Tobb Altomán-panoráma itt

Érdekesség volt ez a furcsa formájú halonnal oltó. Az alakja mellett az is érdekes benne, hogy elvileg a halonnal oltókat már kivonták a forgalomból az ózonkárosító hatásuk miatt.

Végül visszamentünk a padlásra, az egyik ablakon keresztül ki a tetőre, és egy létrán felmásztunk a "hordós" épület csúcsára. Viszont itt a tető nem tűnt túl biztonságosnak, ezért sajnos ezt épp csak megkukkantottuk. Viszont miután lemásztunk, még a tetőn a torony tövében jót beszélgettünk.

Néhány random és nem random object a padlásról, a harisnyagyár történelmi ereklyéi közül:

Fonal leltár

Egy cimke

Sok cimke

Totószelvény

Helyszín: Budapest, Pesterzsébet
Magasság: 10 emelet
Fotóalbum (Altomán & B. Viktor) | Panorámák

 A Ferencvárosi pályaudvar vonattemetője után nem volt megállás: a sivatagi hőséggel nem törődve meglátogattuk az első tetőt a GUN (Giga-Urbex Nap) során. Szerencsére pont a közelből indult a busz Pesterzsébetre, ahol az épület megtalálható volt.

Katt és élvezd! | Több Altomán-panoráma itt

Sokszor leírtam már, ennek ellenére egyáltalán nem kopik az érzés: egy tetőre megérkezni olyan nekem, mintha haza érnék. Hirtelen minden rendben van. Minden természetes. Minden ismerős. Békés. Barátságos. Biztonságos. (Igen, nekem biztonságérzetet is ad, de persze ez nem mindenkire vonatkozik:)

A panel típusát tekintve olyan volt, mint néhány évvel ezelőtt Niki panelje, csak itt nem volt 3-4 db összenőve. De ha egymás mellé raknánk többet, akkor középen pont ugyanolyan mély aknák keletkeznének, mint ott. Kontrolcé kontrolvé.

Természetesen a már jól ismert aszfalt-szerű burkolat fogadott a négyzetes beton "járólapokkal". Amik mindig mások, azok a szellőzők: itt is eredeti formájuk volt, olyasmi, mintha hajtóművek lennének. Tök jó volt, időről időre a házban készülő vasárnapi ebédek illatait hozta fel a rendszer. Mintha csak ott álltunk volna a lakók konyháiban.

Turbinák | Több Altomán-panoráma itt

De beszéljenek inkább a képek!

Több kép a zenetárban itt szagolgatható!

Helyszín: 1099. Budapest, Fék utca 4. - bár ez Magyarország legnagyobb területű állomása esetén nem sokra elég
Magasság: 1 emelet (de itt nem ez a lényeg:)
Fotóalbum (Altomán & B. Viktor) | Panorámák

A zsúfolt naptár (mint az enyém) az urbex-túrák nagy ellensége. Egyrészt megnehezíti a minden résztvevőnek alkalmas időpontok megtalálását, másrészt rontja az élményt az idő szorítása, harmadrészt - ugyanezen okból - nagyon kevés szabad kóborlást enged meg, amikor valódi felfedezés történhet. Ezért kitaláltam, hogy jelöljünk ki egy olyan napot, amit teljes egészében urbexelésre szánunk, és menjünk, amerre jól esik! Ezt valósítottuk meg B. Viktorral, nem kis eredménnyel! Életem egyik legdurvább urbex-napja volt több szempontból is:

• Reggel 10-től este 8-ig (10 órán keresztül) jártuk a várost
• 5 helyszínt jártunk be, amiből nekem 5 új volt, Viktornak pedig 4
• Minden helyszín tartogatott eddig példátlan látványt, kalandot, poént, veszélyt, vagy valamit.

Első célpontunkat vonatbuzik figyelmébe ajánlom. De csak akkor, ha szeretik a horrort!

Eredetileg a Gubacsi úti gyönyörűséges kísértetvágóhidat akartuk megnézni, de a marcona szekker és a vadarcú őrkutya eltántorított. Aztán Viktor mondta, hogy a közeli Ferencvárosi pályaudvarhoz elvileg tartoznak bunkerek, nézzünk körül ott. Ezért felmentünk a töltésen, és a betippelt irányba indultunk a sínek mentén.

Tipikus félreeső, vasszagú, lepukkant vasutaskörnyék volt. Valahol 20 vágányon túli messzeségben látszott a pályaudvar váróépülete, de mi pont a túloldalon érkeztünk meg, ameddig már senki nem sétál be. Természetesen itt is volt egy rövid házsor, egy-két falusias jellegű épülettel, amik mintha pont egy vonatról estek volna le és kallódtak volna el itt a senkiföldjén. Máig nem tudom, hogy ezek mik: szolgálati lakások, rendes lakások, vagy egyik sem? Van egyáltalán postacímük? Vagy hivatalosan nem is léteznek...?

A házsor és a sínek között először egy kisebb, hosszúkás elhagyott épület került az utunkba. Az volt benne a vonzó, hogy a teteje sarkán egy érdekes kis fülke állt, teljesen out of context.

A földszinti helyiségei közül csak az egyikbe mentünk be, ahol egy polcra kb. 10 db ősi számítógép-monitor volt felhalmozva. Amíg ott nézelődtünk, a kertek alól 2 fickó is kijött megnézni minket. Az egyik annyira nézett, hogy muszáj volt hozzá kimennünk, kedvesen köszönni, mosolyogni, kezetfogni és bemutatkozni (és persze tájékoztatni, hogy elhagyatott épületek fotósai vagyunk). A jókedélyűség eredményre vezetett: az ember először elmondta, hogy ezt az épületet raktárnak használták (ők, a vasutasok), másrészt ráintett, hogy nyugodtan csináljuk csak a dolgunkat. Győzelem: megvolt a "szóbeli engedélyünk"!

Ezután átmentünk a másik oldalra, ahol az épület oldalán a tetőfülkéhez vitt fel egy vaslépcső. A fülke egyszemélyes volt, és FAIL módon befelé nyílt az ajtaja, vagyis bentről szinte lehetetlen volt magunkra csukni. Bent dohos faszag volt, tele volt pókhálóval és ki volt törve az egyik ablaka - de több attrakcióval nem szolgált.

Egy ideig fotózgattuk a tájat, aztán Viktornak megakadt a szeme egy nagy épületen, és arra vettük az irányt. Vágányokon, gazon, hullákon lépkedtünk keresztül, aztán egyszercsak a tájból lerobbant mozdonyok kezdtek kibontakozni előttünk. Az első egy régi piros tolatómozdony volt, ami rojtosra volt rozsdásodva. Kicsit odébb több hasonló állapotú dízelmozdony állt.

A sor végén pedig:

A legdurvább mozdonyroncs, amit valaha láttam. Mi történhetett ezzel, hogy így néz ki??? A komplett oldala brutálisan be volt horpadva - ez önmagában is hihetetlen látvány, de az orra még ennél is jobban össze volt zúzva. Milyen balesetnek kell lennie, hogy egy ekkora mozdony frontálisan és oldalról is ilyen állapotba kerüljön? Ahelyett, hogy az a valami menne péppé, aminek nekiment? Viktor pár nappal később megtalálta a megoldást: egy kamionnal ütközött. A sajtó akkoriban "a közelmúlt legsúlyosabb vasúti baleseteként" írta le ezt (a cikket lásd ide kattintva).

Jó ideig csak az állunkat próbáltuk összekaparni a földről. Közben a közelben mozdonyokat mozgattak, de csodálkozva konstatáltam, hogy senki nem vesz észre, vagy nem törődik velünk. Aztán Viktornak eszébe jutott a triviális: be tudunk szállni a V43-as vezetőfülkéjébe! (Már amelyik megvan.) Rögtön fel is ugrott, én vártam néhány percet, mielőtt követtem.

Mindig kíváncsi voltam, hogy milyen egy villanymozdony belseje, de igazából most nem tudtam meg. Annyira kevés maradt belőle, hogy a valóságot már meg sem közelítette. Fotóztunk még egy kis ideig, aztán látogatónk érkezett a helyszín képviselőitől. Amikor leugrottunk a fülkéből, a mozdony alatt először két láb árnyékát, majd magát a két lábat is észrevettük. Gazdájuk végigsétált a mozdony mentén, majd az orránál befordult felénk.

Egy visszafogott stílusú, de határozott szándékú vasutas fickó volt. Megint elővettem a jókedélyű és kommunikatív oldalamat, és elmondtam, hogy igazából nem tudtuk, hogy hol van a terület határa, ezért apránként észrevétlenül elsétáltunk idáig (ez igaz is volt!). Mondta, hogy érti, de menjünk innen, és főleg ne mászkáljunk olyan mozdonyokon, amik bármelyik pillanatban összeomolhatnak, mert "rossz szelek fújnak mostanában errefelé". Jó 20 méteren át még el is kísért minket, hogy biztosra menjen. Közben még Viktor suttyomban lekapott egy utolsó ősöreg vonatkocsit, ami mellett elhaladtunk:

Aztán fel-le szaladgáló mozdonyok között szlalomozva elhagytuk a területet. Csak utólag, a Google Térképen vettem észre, hogy ezen a területen még kör alakú mozdonyforgató is van. Azt nagyon megnéztem volna, de észrevétlenül fotózni ott esélytelen, mert minden oldalról épületek veszik körül. Persze aki nagyon akar, valószínűleg simán bekéretzkedhet, végülis a vasutasok jó emberek.

U.i.: a vonatbuzik kedvéért akartam csinálni egy kísérleti "szerelvénypanorámát". A kísérlet nem sikerült, de ennyit azért ki tudtam belőle hozni:

Helyszín: 1064. Budapest, Vörösmarty utca 67.
Magasság: 8 emelet
Fotóalbum | Panorámák

Katt és nézz körbe! | Több Altomán-panoráma itt

A minap digtális média oktatást tartottam egy online cégnek az IQ Offices épületben. A végén természetesen kíváncsi lettem, hogy fel tudok-e menni az irodaház tetejére. Az irodaházakban ez esélyes, mert nagyon transzparensek - tűzvédelmi és biztonsági okokból sokminden átjárható, bejárható, feljárható. Fellifteztem tehát a legfelső emeletre, ahol az egyik irodából pont kijött egy dolgavégzett aktatáskás ember. Mondtam neki, hogy a tetőre pályázok, erre meglepően részletes leírást adott: itt ez az ajtó rögtön oda visz, nyitva is van, viszont ott van egy kamera, amit a portás figyel, és ha nem akarom feleslegesen magamra haragítani, inkább menjek le a földszintre, át az udvaron, és hátul van egy tűzlépcső, azon menjek fel. Mosolyogva együtt lelifteztünk, és követtem a tervét. Ezúton is köszönöm páratlan kedvességét! :)

 (Az ott a Lehel téri templom:)

(Ezen rajta van a SOTE:)

 Ők szó szerint egy "lyukban" laknak:

Ezt látja, aki leesik és pörögve szaltózik:

Több kép itten.

Helyszín: Budapest, Szilágyi Dezső tér
Magasság: 65 méter
Fotók: B. Viktor | Fotóalbum | Panorámák

Keresd meg a képen a "Jó az úr!"-feliratot! A fődíj egy tányér kontaktlencsefőzelék.

B. Viktor fotós urbexer kolléga hívta fel a figyelmemet, hogy a Batthyány tér közelében fel van állványozva egy templom, amit parkour-osok már meg is látogattak. Sőt, egyhamar kiderült, hogy a sokra tartott és irigyelt Rizsavi's Photo Blog is járt a csúcson, még ha a helyszínt nem is jelölte meg (a fotóját lásd ide kattintva). Korábban már említettem, hogy a templomokat urbex-szempontból iszonyatosan vonzónak tartom. A turistaként elérhető részeik totál unalmasak, de a színfalak mögötti/feletti részek nagyon izgik: rengeteg rejtett helyiség, nyaktörő magasságok, szakrális misztika mindenütt. Szóval egyeztettünk egy dátumot, amikor ellátogatunk a helyszínre, és egy epic éjszaka keretében epic fotókat készítünk.

B. Viktor feat. Rizsavi

11-kor volt a találkozó a Batthyány téren, és éjfélkor indult a show. Az állvány a földszinten 3 oldalról vette körül a templomtornyot (fentebb már mind a 4-ről), és mi a hátsó oldalon indultunk fel. "Crazy Russian" módjára másztunk fel 1-2 szintet, aztán pár perc nézelődés után még néhányat. Az ilyen mászással hatalmas sebességgel lehet haladni: néhány lépés, és az ember már 5 emelet magasságban van. Persze lefelé is ugyanilyen gyorsan lehet zuhanni, szóval fő az odafigyelés!

Még néhány szint után hátulról megérkeztünk a vékony kis hidacskához, ami a templom tornyát és központi részét köti össze. Ezt már lentről is nagyon szexinek tartottam, de nem is reméltem, hogy azt is útba fogjuk ejteni! Amíg ott nézelődtünk, negyed 1 felé hirtelen lekapcsolódott az oda világító reflektor. Jól beszartunk először, de legalább végre nem vakított el semmi.

Fotó: templom.hu

Ezután még pókembereztünk pár szintet felfelé, és átmentünk a homlokzatra. Innentől csak mentünk-mentünk felfelé, megannyi szinten keresztül. Nem egyszer rengeteg por hullott a nyakunkba. A torony minden szinttel egyre vékonyabb lett, és minden szinten újra és újra azt hittem, hogy az lesz az utolsó. És az utolsó utáni utáni utolsón is túl egyszercsak...

Kattints a képre a 3D-s panorámáért! | Több Altomán-panoráma itt.

(Vágatlan verzió) | Kattints a képre a 3D-s panorámáért! | Több Altomán-panoráma itt.

Ott álltunk a templom beton csúcsdíszével egy magasságban, közvetlenül egy aranyozott szélkakas alatt! Elképesztő!!! Lentről nézve a betonrózsa 30-40 centisnek tippelhető, de valójában sokkal nagyobb: 6-8 ember be tudna állni köré!

Viktor nonstop fotózott, amit jól is tett. Volt mit! És a képek GYÖNYÖRŰEK lettek, én legalábbis nem tudok betelni velük. Érdekes módon most nem (csak) a dunapartosak a kedvenceim, hanem az alábbi házas képek. Egy filmbe illő, gyönyörű városka tárul a szemünk elé:

0:30 körül érkeztünk a csúcsra, és 1:00-kor menetrendszerűen lekapcsolódtak a város díszkivilágításai. Nem csak a hidakon, hanem a felénk világító (és vakító) fények is. Innentől teljes nyugalom ereszkedett a tájra. A Halászbástyát és a Mátyás templomot sem láthatja mindenki (sőt, szinte senki) ebből a szemszögből:

Amikor már nagyon hideg lett (mert végig erősen fújt a szél), 1:30 körül, elindultunk lefelé, és 1:50 körül, 20 perc folyamatos ereszkedés után értünk le a talajszintre. Köszönjük, Szilágyi Dezső tér!