Pont 4 éve volt, hogy elvégeztem az alapfokú ipari alpinista tanfolyamot a Mountexnél. Az intenzív 5 nap a magasságfüggőségem (és életem) egyik legjobb élménye volt, amiről beszámolót is írtam (-1, 0, 1, 2, 3, 4, 5, +1). Egy álmom valósult meg akkor! Az ipari alpinizmus téma azóta sem hűlt ki. Egyrészt azért, mert viszonylag rendszeresek a megkeresések arról, hogy milyen tanfolyamok léteznek, melyiket ajánlom, hol lehet ilyet tanulni, plusz arról is, hogy milyen felszerelések vannak, hogyan lehet ezt-azt megoldani, stb. Másrészt pedig azért, mert az én rajongásom egy szemernyit sem halványodott, sőt: mostanában még jobban fellángolt! Újra elkezdtem olvasni a témában, sokat kutattam a neten, és úgy döntöttem, írok egy körképet az ipari alpinizmus oktatásáról ma Magyarországon.

Megjegyzés: az itt leírtak az interneten aktuálisan fellelhető adatokra épülnek. Ha úgy érzed, hogy kiegészítésre szorul, mindenképpen írj nekem (e-mailt vagy kommentet), és frissítem a cikket!

Milyen végzettséget lehet szerezni az ipari alpinizmus területén?

A mai világban mindenki tanít mindent mindenkinek, és ennek megfelelően az ipari alpinizmus területén is sokféle papírhoz, oklevélhez és bizonyítványhoz lehet jutni. Ezekkel kapcsolatban 3 dolog fontos:

1. Legyen mögötte normális mennyiségű tudás és gyakorlat - különben meghalsz (lásd az én tanfolyamom bölcsességét: "Ha hibázunk, az többnyire leesés, és ha leesünk, az többnyire halál.").
2. Ismerjék el a munkaadók. Azon rövid idő alatt, amíg ilyen munkát kerestem (én nem ebből élek, "csak" hobbi), általában valamilyen vizsgát elvártak - nyilván, hiszen nem ők szeretnék finanszírozni az oktatásodat. Van olyan, hogy tökéletesen jó az ún. alapfokú vizsga, de olyan is van, hogy specifikálják, hogy OKJ-s vizsga kell. Az is előfordulhat, hogy valaki semmit nem vár el, de ne ebből induljunk ki semmilyen szempontból sem.
3. Szükség esetén ismerje el az állam, a minisztérium, az EU, vagy akit akarsz (erre kitérek alább minden pontnál).

Most tehát összefoglalom, hogy milyen típusokra lehet bukkanni a palettán ma, kezdve a minimáltól, haladva a maximál felé. A tanfolyamok minden esetben elméletet és gyakorlatot is tartalmaznak. Általában legalább annyi a gyakorlat, mint az elmélet, de inkább több. Vizsgával végződnek, ahol szintén ugyanez a felállás. Fontos még, hogy az ipari és a természeti alpinizmus (sziklamászás és hasonlók) mára jelentősen szétváltak, ezért nem teljes az átjárhatóság közöttük! Ez a lista az ipari alpinizmusról szól, és szándékosan nem érint hegymászó tanfolyamokat, kalandpark-üzemeltető tanfolyamokat, stb.. Részletesebb tematikákat a linkeken találtok!

3 / 1 - "Moduláris", speciális képzések és továbbképzések

Ezek olyan 1-2 napos képzési "modulok", amik az ipari alpinizmus egy-egy speciális területére, esetére vagy szakágára készítenek fel. Egy részük nem "főállású" ipari alpinistákat képez, hanem olyan különleges közegben és/vagy eszközökkel dolgozó embereket, amely területhez fontos némi ipari alpin ismeret. Más részük az ipari alpinizmus alapjait teszi le, és megint más részük a már dolgozó alpinistákat képezi tovább, vagy felfrissíti a tudásukat. A kapott végzettség változatos lehet, lásd az alábbi táblázatot.

MÉG NEM DOLGOZÓ ALPINISTÁKNAK

MÁR DOLGOZÓ ALPINISTÁKNAK (TOVÁBBKÉPZÉSEK)

3 / 2 - Alapfok-Munkavezető blokkos felosztás

Ezek a 3-6 napos képzések tekinthetők a "főállású" ipari alpinisták alapképzésének. Akinek nincs szüksége a legmagasabb szintet jelentő - és legdrágább - OKJ-s végzettségre, az ezeken lépkedhet felfelé. 2 + 1 szint létezik:

1. Alapfok
2. Munkavezetői / Haladó / Középfok (ezek mind ugyanazt jelentik)
+1. Kötéltechnikai mentésvezetői - ez nem az első kettő folytatása, de az elkezdéséhez munkavezetői bizonyítvány szükséges. Tehát nem "felsőfok", hanem inkább egyfajta specializálódás.

Amikor szó szerint ezeket látjuk leírva - "alapfokú ipari alpin tanfolyam", "munkavezetői ipari alpin tanfolyam", stb. -, akkor akkreditált képzésekről van szó, vagyis a Munkaügyi Központ is elismeri őket (de nem OKJ). Ez egy bizonyítvány, oklevél és/vagy plasztikkártya, ami feljogosít ipari alpintechnikai munkavégzésre (nekem is van ilyen, lásd ide kattintva).

Megjegyzés: "a jogszabályi előírásoknak megfelelően a sikeres vizsgát igazoló okmány kizárólag az éves ismeretfelújító foglalkozást tanúsító jegyzőkönyvvel és munkaalkalmassági igazolással marad érvényes" (idézet a Mountex oldaláról).

3 / 3 - OKJ-S IPARI ALPINISTA KÉPZÉS

Egy képzés mind felett. Ez minden szempontból igaz:

• jelenleg a legmagasabb szintű szakmai végzettség, amit Magyarországon ipari alpinizmusból szerezni lehet
• az egyetlen államilag és Európa-szinten elismert szakmát adó képzés (Europass-szal)
• a leghosszabb
• a legtöbb mindent magában foglaló
• a legdrágább

Az OKJ-s képzések felépítését és követelményrendszerét az állam egységesen szabályozza (lásd ezt a nagyon jó kis összefoglalót ide kattintva), tehát mindenhol ugyanazt kapjuk.

Fontos, hogy a képzés szabályozott moduljaiból fakadóan a korábbi tudás beszámítható (jellemzően az Alapfokú és Munkavezetői végzettségek). Így a képzés óraszáma és ára egyaránt csökken (akár jelentősen)! Ha pedig valaki előképzettség nélkül kezdi el az OKJ-t, akkor annak tudásanyagával megkapja az Alapfokú és Munkavezetői anyagot is (bizonyítványt nem), plusz azon felül még többet is.

Melyik iskolát válasszam?

A fenti listák hosszúnak tűnnek, de ugyanaz a néhány oktatási hely ismétlődik bennük! Szakmailag elismert és kifogásolhatatlan képzést mindenek felett a MIAOE tagjai nyújtanak. A MIAOE a Magyar Ipari Alpintechnikát Oktatók Érdekvédelmi Egyesülete. Szerencsére ez nagyjából egybeesik azokkal a képzőhelyekkel, amiket a Google is elsők között dob ki, amikor ilyen tanfolyamokra keresünk (nektek már elég a fenti és lenti linkeket használni:).

De sajnos az információ-ellátottság nem teljes: rengeteg helyen hiányoznak az árak, a képzés időtartama, vagy akár a komplett leírás! Az alábbi ponttáblázatot úgy készítettem el, hogy figyelembe vettem az adott iskola képzési kínálatát, az információ-ellátását, ár-érték-arányát (ahol voltak árak), és a MIAOE-tagságot. A táblázat senkit sem szakmailag minősít, hanem az interneten aktuálisan elérhető információkat összegzi (vagy azok hiányát)!

(Tekerd jobbra-balra, hogy az egészet lásd!) 

A legjobb 4 szereplő kimagaslóan a MOUNTEX SAFETY, a HEXA ALPIN, a 4G TRAINING és az ALPIN SCHOOL (mindannyian MIAOE tagok). A Mountex Safety és a Hexa Alpin a magasabb szintek oktatása terén van előnyben, a 4G Training és az Alpin School pedig a moduláris célképzések terén. A klasszikus felosztású képzést mindannyian magabiztosan hozzák. A Mountex messze kiemelkedik informativitásával - a Hexa Alpin mellett ő az egyetlen szereplő, aki eljutott odáig, hogy kint legyenek az árak a honlapján! Néhány esetben mellettük szól az is, hogy kevesebb pénzért hosszabb képzést nyújtanak (illetve a tanfolyamok hallgatói vásárlási kedvezményeket is kapnak). Vélhetően mindegyik iskola magas szakmai színvonalat képvisel (pl. a 4G Training ügyvezetője a MIAOE elnöke), így a személyes igényeken múlik, hogy ki melyiket venné igénybe. A tanfolyamindulások viszonylag rendszeresek!

Apróbetűs megjegyzések a táblázathoz:

• A képzések pontozása úgy történt, hogy a kínált tanfolyamok 1, 2 vagy 3 pontot értek a szintjükkel összhangban, majd ezeket összeadtam.
• Fantasztikus szakmai anyagot gyárt a Gránit, akik elvileg szintén foglalkoznak oktatással. De ezt egyátlalán nem részletezik sem címszavakban, sem tematikailag, sem árakkal. Ezért ők így jártak, de azért maximális tisztelet nekik.
• Az nem derült ki számomra, hogy mi a kapcsolat a Hexa és a Hexa-Alpin között (ha egyáltalán van).
• A 4G Training és az Alpin School képzési kínálata és leírásai kísértetiesen megegyeznek, ahogy az is, hogy egyik cég sem közöl árakat, és mindkettő miskolci székhelyű. Azt is el tudom képzelni, hogy átfedés van közöttük, de lehet hogy csak véletlen.
• Az Alpindustry színeiben találjuk a MIAOE alelnökét, de a honlapjukon az oktatásaikról a menüpontokon kívül semmilyen információ nincsen, ezért ők is így jártak.
• Az EFEB azért kapott -1 pontot a Tematikai leírásra, mert - bár nagyon sok információ van fent - marketing célokból kifejezetten torzító, félrevezető szövegek is helyt kapnak az oldalon. Én marketinges vagyok, de ez még nekem is sok: bármit hajlandóak leírni azért, hogy valaki rajtuk keresztül vegyen képzéseket.
• A Clean Power nem MIAOE-tag, de nagyon jó referenciái vannak, ezért megkapta a szakmai pontot. Kicsit szedett-vedett a honlapja, de nincs kétségem affelől, hogy lelkes és profi.

Végül megismétlem: az itt leírtak az interneten aktuálisan fellelhető adatokra épülnek. Ha úgy érzed, hogy kiegészítésre szorul, mindenképpen írj nekem (e-mailt vagy kommentet), és frissítem a cikket!

Szívesen.

Helyszín: Mackó Felső
Magasság: 6 emelet
Fotóalbum | Panorámák

Nem is olyan régen, egy nem is olyan távoli galaxisban e-mailt kaptam A-tól, polgári nevén Szivárlánytól, hogy tudok-e valami jó kis privát, elbújós, meghitt, magaslati helyet. Minden kritériumnak elég nehéz megfelelni, de végül abban maradtunk, hogy elmegyünk együtt a jó öreg Rákóczi téri házra. Korábban már 3x voltam ott, olyannyira, hogy még a TV2 Aktív stábját is felvittem, de egyvalami kimaradt: a naplemente. Ezért ezt a bejárást úgy időzítettem, hogy fent megnézhessük.

A reklám helye | by Szivárlány

Miután némi várakozás után bejutottunk az objektumba, egyenesen a tető felé vettük az irányt. Meglepő módon minden teljesen változatlan volt.

Aztán egy nyílás kitárása, néhány lépés a mély szakadék fölött, és már ott is voltunk, minden felett, a naplementében:

Kattints a képre a 3D-s panorámáért! | Több Altomán-panoráma itt.

Imádom, amikor a nap oldalról süti meg a felületeket. Mintha az egész világ 90°-kal elfordult volna, és minden függőleges lenne, ami korábban vízszintes volt (végülis bizonyos szempontból pont ez történik...). Minden más nézőpontba kerül, és reflektorfénybe kerülnek olyan részletek is, amik a nap közepén csak mellékszereplők.

by Szivárlány

by én

Nem tudom pontosan, mennyi időt töltöttünk itt - beszélgettünk, nézelődtünk, ismerkedtünk.

Következő utunk az épület másik oldalára vezetett a padláson keresztül. Sajnos amikor az ottani tetőkijárathoz értünk, láttuk, hogy itt mégis negatív változás állt be: csavaros lánccal lezárták. Így hát kénytelen-kelletlen visszafordultunk. De egy kicsit megálltunk még nagy kedvencemnél, a Sóhajok hídjánál: ez egy olyan kis hidacska 6 emelet magasan, ami egy földszintig érő akna fölött ível át (amelyet egyesek a lichthof Hülye Szó® használatával írnak le).

by én

by Szivárlány

Végül még bejártuk a padlás egy olyan részét, amiről eddig nem is tudtam, hogy létezik, majd a cselédlépcsőn keresztül lementünk. Örültünk, hogy "meghódítottunk egy házszámnyi világot" (az ő szavaival élve), de az este ekkor még korántsem ért véget. Sőt, itt kezdődött csak igazán. Többek között elmentünk a Kopaszi gátra, többek között ott is kimentünk egy tetőre, de mindez, és a többi esemény már egy másik történet...

by Szivárlány

Magasság: 7 emelet

Hogy ezeket a képeket a történelem során ki és mikor készítette, arról sajnos nem számolhatok be részletesen. De annyi bizonyos, hogy a BKV irányítóközpont (teljes nevén Budapesti Forgalomirányító Központ) tetején készültek. Ez egy nagyon érdekes épület, egyedi designjával mindig mozgatta a fantáziámat. Aztán egy alkalommal járhattam a helyiségeiben (remélhetőleg lesz abból is beszámoló), sőt, a környékén lévő tetőkön 4-házas tömbözést csináltam egy szép éjszakán.

[Tömbözés = felmenni egy ház tetejére és több házon keresztül végigmenni a tömbben lévő szomszédos épületeken. A legkirályabb a 360 fokos tömbözés, amikor teljesen körbejárunk egy háztömböt kizárólag a tetőszinten közlekedve. De a házak közötti szintkülönbségek miatt ez ritkán lehetséges.]

 Köszönöm a képeket ezúton is!

Magasság: 4 emelet
Fotóalbum | Panorámák

Ez a bejegyzés egy korábbinak a második része. Az első részt ide kattintva olvashatod, nézegetheted, szagolgathatod.

Volt egy bizonyos nyári nap a '90-es években, amin délután 3-kor még volt kartongyártás Magyarországon, délután 4-kor viszont már nem. "A budafoki kartongyártó csarnok 1995. júliusában egy óra alatt, működés közben leégett, személyi sérülés nem volt. A tűz következtében a kartongyártás Magyarországon megszűnt." (KÉK) (Persze valójában nem biztos, hogy 3-kor volt, ezt csak úgy mondtam. Ééérted...) Ez lassan 20 éve történt, és azóta pazar látványvilágban figyelhetjük meg, ahogy a természet hullámzó csápjaival bekebelezi és emészteni kezdi az épület csontvázaként hátramaradt vasbetont.

Az Édenkert | Kattints a képre a 3D-s panorámáért! | Több Altomán-panoráma itt.

Az Édenkert nevet az ex-papírgyár "nyitott" csarnokának adtam, amelyik eredetileg nem volt nyitott, de a teljes tetőzete és a falainak a nagy része is megsemmisült. Egyrészt - ahogy mondtam - az egyik leggyönyörűbb romnak tartom, amit valaha láttam. A végtelen sorban álló giga betonkeresztek látványával nem tudok betelni. Másrészt a kontraszt az egymást kölcsönösen bekebelezni próbáló természet és az építmény között sehol máshol nem kerül ennyire főszerepbe.

Fotó: Stiller Ákos, HVG

A csarnok olyan, mint egy 100 méter hosszú, 2000 négyzetméteres "aréna". A bal sarokból indul a burjánzó növényzet, szemlátomást megküzdve minden lépésért, de törhetetlenül haladva előre. A jobb sarokból védi állásait a beton, a tégla, a vas, az üveg, a kerámia. Középen találkoznak, és mivel a küzdelem lassított felvételben zajlik, az ember beállhat a két összecsapó ököl közé szemlélődni.

Egyik oldal

Másik oldal

Az egész területet egy szürreálisan kecses, papírvékonynak ható fal veszi körül. Mintha a gyárhoz illő módon kartonból lenne. Itt is nagyon éles kontrasztban jelenik meg egyszerre az erő és a gyengeség.

A kert különlegességei az egyedi formájú medencék, amikhez hasonlókat még sehol nem láttam; gondolom a gyártási folyamatban volt szerepük. Nagyon keskenyek, hosszúkásak és durván 5 méter mélyek lehetnek. Nagyon jó kis design elemek! Az egyik tele volt, de nem ám akármivel, hanem egy fával - pont a fenti, "Másik oldal" c. kép alján látható, hogy a fa lombjának a teteje van a medence pereménél! A fotó alsó részén tehát egy fa lombját látjuk felülről.

Egy fejest?

Fotosopp!

Mindent egybevetve teljesen olyan érzésem volt, mintha 20 évvel az apokalipszis után lennénk. B-vel közös szerelmünk volt a középső lépcső. Korábban ezen készült Al Ghaoui Hesna háborús tudósítóról a XXX. Magyar Sajtófotó Kiállításra is kikerült kép Németh András Péter keze által. Az azóta eltelt idő csak még szebbé tette!

Az én szerelmem viszont megoszlott két alany között, mert a kert végében volt egy másik lépcső is, amiért legalább annyira rajongtam. Az épület ezen részén mindent leomló tégla borított. Itt-ott egész faltömbök (!) zuhantak földre (ezt az alábbi panoráma nagyon jól átadja). Ennek megfelelően a lépcső is inkább egy téglás domboldalra hasonlított, és ezt a felületet én valamiért gyönyörűnek láttam.

Kősivatag | Kattints a képre a 3D-s panorámáért! | Több Altomán-panoráma itt.

A helyet egyébként itt kint és bent is kínai mobilgyártók uralják: a Huawei és a ZTE kartonjai és dobozai kizárólagos piaci részesedéssel bírnak. Említésre méltó még, hogy az Édenkert másik végében egy kis tó alakult ki. Valószínűleg a csempés-medencés kialakítás miatt a víz nem tudott elfolyni. A felszín nem megközelíthető, mert már annyira dzsungeles a terep és annyira sok a szintkülönbség.

Egy ideig szinte megállás nélkül fotóztunk, aztán a kattogtatás abbamaradt. Leültünk, és hosszú perceken át csak bámulva gyönyörködtünk a helyben. Ez az igazi urbex-műélvezet, ami annyira kevésszer adatik meg! Hihetetlenül nyugodt és feltöltő érzés volt. Ilyenkor megszűnik a világ, és valahogy minden rendben van. Nagyjából bruttó 3 órát töltöttünk a gyárban, aminek a végére kellemes és egyben letaglózó fáradtság vett erőt rajtunk. A végén már mindenen röhögtünk a fáradtságtól.

Végül zárjuk a bejegyzést egy teljesen öncélú függőleges panorámával az Édenkert alól. Mert megtehetem.

Magasság: 4 emelet
Fotóalbum | Panorámák

Ez egy kétrészes bejegyzés első epizódja. Ha esetleg a másodikat keresed, ide kattintva rögtön oda jutsz.

Érdekes módon már több bejegyzésben említésre került a leégett budafoki papírgyár (1, 2, 3, 4), de igazán mélyre( és magasra)ható anyag nem készült róla. Pedig a kinti része az egyik legfotogénebb rom, amit ismerek - egy igazi gyönyörűség! Az elmúlt pár hétben viszont 2x is bejártuk töviről hegyire a csarnokokat!

• Első alkalommal a HVG felkérésére, Stiller Ákossal egy urbex-témájú cikkhez készítettünk fotókat szerény személyemről. Ezek a képek onnan ismerhetők fel, hogy én vagyok rajtuk. (A cikk a HVG 2014/19-es számában található meg. Egyébként nagyon jó lett, és külön megtiszteltetés, hogy kb. 50%-ban szó szerint vagy tartalmilag az Altománra épített. Köszönöm!)
• Második alkalommal B-vel enyhítettük heveny urbex-függőségünket itt. Az ő képei onnan ismerhetők fel, hogy kiemelkedően vannak komponálva. (A többi kép pedig az én művem.)

A bejárások alatt gátlástalanul kiéltem a panoráma-mániámat, találtunk rejtett művészeti installációt, voltak beteges random objectek, tetőztünk, kommandóztunk, zen-állapotba kerültünk, és egy kicsit még social engineer-kedtünk is. Az anyag akkora lett, hogy ketté szedtem: ebben a részben a "Bent és fent" kerül sorra, a második részben pedig "Az Édenkert".

A csarnok | Kattints a képre a 3D-s panorámáért! | Több Altomán-panoráma itt.

Az első utunk mindkét látogatáson a központi csarnokba vezetett. Gondolom valaha itt gépek álltak, de mára csak az alapzatuk van meg, amik úgy szabdalják fel a terem padlóját, mint megannyi puszta sír (höhh). Legjobban a panorámaképek írják le a látványt, ezért én több szót nem is fecsérlek rá, kattints!

Biztonsági kamera nézet | Kattints a képre a 3D-s panorámáért! | Több Altomán-panoráma itt.

A csarnok alaphangulatát a plafonról félig leszakadtan lógó neonlámpák, drótok és vasak adják meg. Ezek nagyon ütősen néznek ki! Ott jártunkkor még egy kis szél is volt, ami hangulatosan lengette őket. Persze ez azt is eredményezte, hogy nem csak a lábunk elé, hanem felfelé is folyton figyelni kellett, mert nem jó ötlet alájuk sétálni.

A földön találtunk galambtojást (érthető) és marha sok fűrészpor-szerű cuccot leszórva (nem érthető). Maga a terem 1 emelet magasságban található, és a padlón lévő lyukakon keresztül le lehet látni különféle sötét helyiségekbe, legalábbis ha valakinek infraszeme van. Az ablakokon keresztül pedig a terület aktív részén dolgozó emberek sznájperolhatók.

Fotó: Stiller Ákos, HVG

Az épület egyik sarkában kisebb öltöző-szerű helyiség és vizesblokk volt. Meglepő módon csak 2 WC volt, mintha itt minimális létszámban dolgoztak volna emberek. Egy furcsán a padló magassága fölött elhelyezett ajtón keresztül ki lehetett jutni egy olyan tetőre, ami a szomszédos nyitott csarnok (az "Édenkert") oldala mentén futott végig. De mivel erre ráláttak a kint dolgozó emberek, gyakorlatilag kúszva kellett elérnünk az első emelvény mögé. Ezt a missziót sikeresen végrehajtottuk.

Itt elég különös dolgot találtunk: a falra és a földre több helyütt furcsa szövegtöredékeket írt valaki: "nem remél", "és okos fejével", valamint "biccent". Utóbbi kettő összeillik, de egyelőre nem tudtuk összerakni, hogy mire vonatkozik az egész. Viszont pár emelettel később...

Miután visszakommandóztunk az épületbe, elindultunk felfelé a szinteken. Ekkor találtuk az egyik legbetegebb random objectet, amibe valaha futottam: egy nagy befőttesüvegnyi uborkát.

Ezután következett egyik kedvenc részem, egy kb. 3x3 méteres teherlift aknája. Ezekbe mindig jó érzés lenézni! Az ajtaja teljesen hiányzott, ehelyett kartonokból és raklapokból emelt kerítés "védte". Imádom, amikor munkások tesznek ki figyelmeztetéseket, mert ilyen színvonalas szövegek kommunikálják a veszélyt: Nem pálya!, Inkább ne!, stb. (a Tüskecsarnokban is hasonló feliratok voltak).

A következő szint már nem volt más, mint a tető. És persze ahol tető van, ott általában egy még feljebbi tető is van, úgyhogy nézzük a kilátást a csúcsról:

Kilátás a legtetőről | Kattints a képre a 3D-s panorámáért! | Több Altomán-panoráma itt.

A tető területileg kibbahszott nagy! Akár egy jó focimeccset is lehetne rajta rendezni. És bőven volt itt is furcsaság. Először is az egészet egyenletesen elszórva kagylóhéjak borították. WTF? Némi gondolkodás után a szintén nagy számban jelenlévő dióhéj rávezetett: valószínűleg a madarak hordják ide a cuccot (a terület mögött csörgedezik a Duna nevű patak), és itt eszik meg.

Másodszor újabb melankólikus töredékszavakat találtunk felfestve: "merengve" illetve "szétnéz". Ez a rejtély csak utólag, a Google segítségével állt össze, de annál hátborzongatóbb volt, amikor rátaláltam:

"Az ember végül homokos,
szomorú, vizes síkra ér,
szétnéz merengve és okos
fejével biccent, nem remél."
- József Attila: Reménytelenül -

Ez utóbbi két sor van darabokban felfestve a gyár falaira! Eddig még csak egyszer fordult elő, hogy művészeti alkotást találtunk elhagyatott helyen, és nem gondoltam volna, hogy ez valaha újra bekövetkezhet!

Némi élvezkedés után még vágyakozva bepillantottunk a szomszédos Édenkert-csarnok területére, aztán a tettek mezejére léptünk. A folytatás erre a mondatra kattintva érhető el (megéri!).

Fotó: Stiller Ákos, HVG