A sorozat részei: [Intro - 1. rész - 2. rész - 3. rész - 4. rész - 5. rész - 6. rész - 7. rész - 8. rész]
Helyszín: Celles, Belgium
Teljes fotóalbum (by B.): itt.
A végére hagytuk a legjobbat. Egy valósággá vált mesebeli kastély. Egy urbex világsztár. A Château Miranda, avagy Château de Noisy.
Ez volt a number one kiszemeltem az egész Belgium Epic Altomán Urbex Tour, Yo! során, nem véletlenül tettem ezt a képet az Intro bejegyzés elejére. Elhagytuk a belga alföld szélmalmokkal dekorált világát, és az ország másik végén, a hegyek közé vettük az irányt. A forgatókönyv ugyanaz volt: GPS koordináták alapján áthatolunk bármin, ami az utunkba kerül. A térkép szerint a Parc de Noisy-n keresztül a Noisy út egyenesen a bejárathoz vezet. A valóságban persze ez nem volt így. Mint utólag kiderült, a kastélyt nemrég eladták, és a főút felől körbekerítették. Ezért egy Hobbitfalva jellegű településen át megkerültük az egész parkot, és a Moulbaix-módszerrel, félig vakon bevetettük magunkat az erdőségbe.
A különbség csak annyi volt, hogy itt hegynek felfelé kellett menni. Durva dzsungelen át verekedtük magunkat felfelé. Egy idő után elhalkult a külvilág zaja, és beállt az az "urbex-csend", ami az adrenalin, szerotonin és egyéb hormonok löketével jár együtt. Feljebb egy-egy alig látható ösvény is kirajzolódott, bár nem tudtuk, hová vezetnek. És egy óriási Disney-kastélynak nyoma sem volt. Azt sem tudhattuk, hogy akár őr, akár kutyák várnak-e ránk a továbbiakban. All in all, csak az ösztöneinket követtük.
A látvány első darabjai a fejünk felett sejlettek át a fák között. Rövidesen megtaláltuk a börtönszögesdrótot, ami az egész kastély körül a földön futott körbe. És egyben azt is jelezte, hogy megérkeztünk.
Klasszikus belga módszerrel az épület elé hegyekben szórták a zöldhulladékot. Mint a cikk tetején lévő csúszkás kép mutatja, a kastély tornyait 2016-ban leszedték. De nem ám szétbontva, hanem mindet egy darabban. Ott álltak a földön és a fák között a háromszög alakú sipkák szép sorjában! Az egyikbe be is lehetett nézni, és látni lehetett, hogy valaha egy fürdőszobácska kapott benne helyet (legalábbis a csempék és a tükör alapján).
Aztán elindultunk befelé. A LEGSZEBB urbex célpont volt, amiben valaha jártam.
Videó:
Sajnos egyébként Miranda hercegnő katasztrofális állapotban van... Az emeleti folyosók egy részére nem is mertünk belépni, mert sokkal több volt bennük a lyuk, mint az anyag. A szél átsüvít az épületen, és állandóan csapkodja az egyik emeleti ajtót, muníciót adva a kastélyt övező kísértethistóriáknak. És rengeteg helyen a szándékos ellehetetlenítés látszik, vagyis a veszélytelenítési munkák során lerombolták a lépcsőket, amik a tornyokba vezettek, nehogy valaki feljusson. Így a tetőre nem is jutottunk fel, mint korábbi szerencsések.
Végül a percre kiszámított időnk lejárt... Bár senki sem üldözött, mégis rohanva zúztunk le a hegyoldalon, hogy biztosan elérjem a gépemet. A cipőmből még felszállás után is szedegettem ki a tüskéket. :) És ezzel a gyönyörűséggel zárult a B.E.A.U.T.Y. sorozat. Szerencsésnek érzem magam, hogy ez a rengeteg élmény megadatott! Óriási köszönet B-nek és O-nak, egyszerűen leírhatatlan volt!!!